Bojtár József emlékére

"Csaba útján, Hadak útján, egyszer régen, ahol csillagokba rúgott a büszke aranypatkó" eltávozott egy amatőr társunk. Ez sajnos már két éve történt. A megemlékezésen csak Holler Gusztáv barátom és jómagam vettünk részt az amatőr élet részéről. Mint utólag kiderült, a posta, vagy az iroda ördöge eltüntette a gyásztáviratot, mely hivatott volt értesíteni kollégákat, amatőrtársakat, barátokat. Pedig életútján számos olyan emberrel került kapcsolatba akik ma is meghatározó szereplői az amatőr és hivatásos csillagász életnek. A fellelhető dokumentumok alapján 1974-ben lépett be a Csillagászat Baráti Körébe. 1975-ben a Föld és Ég XI. évf. 2. száma a november 18-19-i. holdfogyatkozásról készült fotósorozatát közölte le egy oldal terjedelemben. Majd a következő szám a műszert is bemutatta, amellyel a fényképek készültek. Mi, akik kortársai voltunk, tudjuk milyen nagy értékű dolgok voltak ezek. Hiszen készen semmit nem lehetett vásárolni, mindent a magunk módján kellett elkészíteni. A mai amatőrök irigylésre méltó helyzetben vannak. De ez így jó, mert lényegesen több idő jut a Világmindenség csodáiba való bepillantásra. Jóska számtalan távcsövet készített, melyeknek jó részét volt alkalmam megtekinteni. Magukban hordozták az amatőrcsillagászok atyjának,  Kulin Györgynek útmutatásait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba való belépése után 1977-től 1984-ig műszereinek technológiai fejlettségén meglátszottak a jó kollégák, Róka Gedeon, Schalk Gyula és a kitűnő planetáriumi előadó Mátis Andrástól nyert tapasztalatok. Planetáriumi tevékenységét, ami gyakorlatilag az alapkőletételtől a megnyitóig tartott, az intézmény igazgatója egy emléklapon így köszönte meg: " Bojtár Józsefnek, akinek munkáját a Planetárium megnyitásakor nem tudom eléggé meghálálni. Sok szeretettel: Ponori Thewrewk Aurél 1977.08.17."

Utazásai során sok ország csillagvizsgálóját látogatta meg. Erről tanúskodnak a hagyatékában fellelhető prospektusok, dedikált dokumentumok. Németországi útján a méltán legendás Zeiss Műveket is meglátogatta, és találkozott Dieter B. Hermannal aki szorgalmazója és megvalósítója volt 1975-ben egy német nyelvű, Magyarország csillagásztörténetét bemutató anyagnak, amely a hazánkba látogató turisták tájékoztatását segítette volna elő. Személyesen találkozott a Magyarországon tartózkodó Dr.Sally Ride ürhajósnővel, Dr. Stewen A. Hawley és Frederick H, Hauck űrhajósókkal. Kézügyességére és kreativitására volt jellemző, hogy több találmánya, pl. ajtó leemelő szerkezet, valamint a víztakarékos vízöblítő még korabeli szaklapokban is megjelent. 1987-ben szintező szögmérő műszerét Formatervezési Nívódíjjal tüntették ki. A rendszerváltást követő években belevetette magát a nemzeti ügyekbe. Rendszeres látogatója, támogatója volt a Magyarok Házának. Őstörténetünk tisztelője és művelője volt. A csólyospálosi 56-os múzeum építésében, megvalósításában Pongrácz Gergely mellett tevékenykedett.  A Társas Kör tagjaként, támogatója, segítője volt az erdélyi magyarságnak. Rendezvények sorát szervezte és támogatta
A Magyar Csillagászati Egyesület megalakulása után visszatért az amatőr életbe és 2000-ben 2923-as sorszámmal tagságát megújította. Aktívan részt vett az Egyesület társadalmi munkáiban, amit Mizser Attila főtitkár éves összefoglalójában többször meg is köszönt. Az éves közgyűlések elmaradhatatlan résztvevőjeként a börze árusai közt mindig találkozhattunk vele. Jó kapcsolatot ápolt a kitűnő író-szakelőadóval Csaba György Gáborral és Gazda István tudománytörténésszel.

Egészsége megromlása után meglévő műszerparkjából eladta 200/1500-as Newtonját, majd amikor az orvosokra egyre több pénz kellett, megvált 80/1200-as Zeiss-refraktorától is, aminek tubusát maga készítette. Utolsó évében erejét felülmúlva hozzá kezdett A távcső világában leközölt 150/2078-as Makszutov-Cassegrein távcső megépítésének, amiről még maga Kulin György is így írt könyvében: "A rendszer elkészítése az amatőrtávcső készítés legszebb feladatai közé tartozik, s bizonyos, hogy a külföldiek nyomát a  hazai amatőrök is követik majd". Gyorsan romló egészségi állapota miatt már nem volt alkalma, az új műszerbe betekintve búcsút venni a csillagoktól, amiket annyira szeretett. Természetesen ez életút mögött egy megértő áldozatkész hű társ, felesége Bojtárné Tóth Margitka állt, aki az utolsó pillanatig ápolta, gondozta. Utolsó találkozásunkkor, amikor a daganat már felemésztette testét, e szavakkal búcsúzott: „Életemben nem sokat tudtam változtatni hazám sorsán, de majd meglátod odafentről segíteni fogok nemzetemnek és szeretteimnek.” Úgy legyen!  

Ajánljuk...