In memoriam Farkas István

2007 decemberében, 71 éves korában elhunyt Farkas István amatőrcsillagász barátunk, aki a dunaújvárosi amatőr egyik meghatározó egyénisége volt. Pista bácsi az MCSE soraiban a 13. sorszám alatt került nyilvántartásba, és mivel számos alkalommal vett részt az egyesület budapesti ülésein, így országosan is sokan ismerték. Példaképe mindig is Dr. Kulin György, Gyurka bácsi volt, és talán az Ő szellemében adta át nekünk tiszta szívből ismereteit és kézügyességét. A hatvanas évek elején ismerkedett meg a csillagászattal és keze nyomán számos teleszkóp látott napvilágot, amelyekkel rengeteget észlelt és fotózott, de fő célja mindig is az ismeretterjesztés volt. A dunaújvárosi amatőrökkel együtt csodálták meg 1999-ben a régen várt teljes napfogyatkozást, ugyanakkor számos mélyeges észlelés és bemutató emléke is a mozgalmunkhoz fűzi Őt. Lássuk, miként vallott munkájáról, életéről 2006-ban:

 Farkas István (1936-2007)

"1963 körül kezdődött a szerelem a csillagászattal. Ekkor 27 éves voltam. A könyvtárban találkoztam Kulin György 1958-as A távcső világával. Egyből beleszerettem. Először a távcső építése fogott meg, mert én olyan barkácsoló ember voltam, és addig el sem tudtam képzelni, hogy ilyen egyszerűen is lehet távcsövet építeni. Nekifogtam. Akkoriban lehetett kapni a honvédségtől leselejtezett 72/500-as lencsét. Csoda, milyen gyönyörű képet lehetett látni vele. Addig a világnak ez a csillagászati része ismeretlen volt számomra.

Hát még a tükörcsiszolás. Ez volt ám számomra a csoda. Előbb 15 cm átmérőjű tükröt készítettem, majd 20 cm-est. Ezzel lehetett látni a Szaturnusz felhősávjait. 1963-ban már a 30 cm-est is elkészítettem magamnak, 139 cm-es fókusszal. Mint hordozható távcső, úgy készült, de hamar kiderült, hogy ez bizony sehogy sem hordozható. A látott kép csodálatos volt számomra. Hogy ez milyen kép volt, az úgy 20 év múlva derült ki, amikor Zeiss-lencsékhez és orthoszkopikus okulárokhoz jutottam. Bizony ez a 30 cm-es elég gyengécske, de akkor az volt a csoda. Így a 30 cm-est elajándékoztam a szakkörnek, és abból lett a közös távcső és a kupola. A tükörcsiszolást még folytattam, úgy kb. 20 db tükröt készítettem. Én azt hittem, jók ezek a tükrök, de ma már be kell vallanom, hogy néhányan már jobb tükröket készítenek.

Később a fotózással is próbálkoztam, néhány szép felvételem a Föld és Égben is megjelent. Közben itt Dunaújvárosban összebarátkoztunk páran, hasonló csillagászati érdeklődésűek, és megalapítottuk a helyi csoportot 1966-ban. Szép szakköri életet éltünk. Volt idő, mikor rendszeresen 12-16 fő is eljött, de a naplóbeli létszám 45 körül mozgott. Sok emberrel megismertettük a csillagászatot, és ez a szerelem ma is tart, pedig már 70 éves vagyok.

Van még egy, amit említenem kell. Kulin Gyuri Bácsi, ez a csoda, ha Ő nem lett volna, másként alakult volna a magyar amatőrcsillagászati élet."