Láng Miklós emlékére
Az
1969-es "Hobbym a csillagos ég" című tévéfilm pécsi felvételén Kulin
György megszólított egy egyetemistát. "És az Ön foglalkozása?"
"A Pécsi Állatorvosi Rendelőintézetben vagyok laboráns" – válaszolta
öntudatosan a hosszú hajú nyúlánk fiatalember. Így került adásba, így őrizték
meg az archívumok, így láthatjuk a mai internetes portálokon Láng Miklós
alakját.
Pécsi amatőrök a Hobbym: a csillagos ég c. filmben (11:30-tól). A képre kattintva tekinthetjük meg a filmet.
1948.
nov. 4-én született Pécsett. 1963-ban a pécsi Pedagógiai Főiskola Alkotmány
utcai I. számú Gyakorló Iskolájában az általános iskolai, 1967-ben a Rókus
utcai Vegyipari Gépészeti Technikumban a középiskolai tanulmányait végezte el.
1967-től 1972-ig Budapesten, az Állatorvosi Egyetemen tanult. 1977-ben
házasodott meg. Marcell fia 1980-ban, Attila fia 1983-ban született.
Állatorvosként oda ment ahová éppen az állami szervek helyezték: Budapesti
Állategészségügyi Állomás, Bácsalmási Állami Gazdaság, Kisszállási Petőfi
Termelőszövetkezet, Boscoop Dombóvár voltak sorban a munkahelyei. Az 1990-es
változásokkor Pécsre visszatérve magán-állatorvosi rendelőt nyitott. Az első
pécsi magánpraxisú kisállatorvosként hamar igen népszerű lett. 22 éven át
tízezer számra keresték fel a gazdák kedvenc háziállataikkal, főleg kutyáikkal.
Nagyon szerette szakmáját, az állatok gyógyítását. Akkor már egyedül élt, így a
nap bármely órájában, vagy akár éjszaka is a kis betegek rendelkezésére állt.
Ha igényelték, akkor kocsijába ülve, vagy robogójára pattanva házhoz ment.
Többször tanúi voltunk, hogy éjjel a csillagászati táborokba hoztak ki hozzá a
gyógyítani való ölebeket.
Mert
Láng Miklóst középiskolás kora óta érdekelte a csillagászat. Belépett a
Csillagászat Baráti Körébe és a TIT-be. 1966 óta járt a pécsi csillagászati
szakkörbe, amelynek akkor egyik vezéregyénisége éppen Dr. Balázsy László
állatorvos volt. Itt a könyvek, a folyóiratok, például a Sky and Telescope
friss számai, az előadások, a társaság és általánosságban az űrhajózás és
holdraszállás légköre hatására örök rabja lett a csillagászatnak.
Egyetemistaként, pécsi nyári szakmai gyakorlatának idején került Dr. Balázsy
László házának teraszára 1969. aug. 26-án, ahol Kulin Györggyel válthatta a már
említett és filmen megörökített mondatokat.
Igazából
1990 után kapcsolódott vissza a pécsi amatőrcsillagászok világába. Járt a
csillagászati szakkör heti foglalkozásaira és ott több kiselőadást is tartott.
Belépett a Magyar Csillagászati Egyesületbe 1991-ben, 658. sorszámú tagként.
Alapító tagja volt 1994-ben az Astra Pécsi Csillagászati Egyesületnek. Az
1991-1998-ig tartott pécsváradi nyári észlelőtáborokba is jött: ide már a
kisfiait is kihozta. A gyermekeknek nagy élmény volt a csillagos ég alatti
éjszakai nyüzsgés, a sátorban alvás és a rendszertelen napirend.
Kulin-tanítványként,
Láng Miklós is vágyott a csillagos ég látnivalóinak saját szemmel való
megfigyelésére. Sokat észlelt, habár nagyrészt nem dokumentálta a látottakat.
LMK jelzéssel még a változócsillagok észlelését is megpróbálta 1992-1993-ban.
Leginkább a bolygók minél jobb látványára sóvárgott. Kisebb lencsés és kicsit
nagyobb tükrös távcsövek után ilyen célzattal bővítette ismereteit és
távcsőparkját. Minél jobb, valami igen jó távcsövet szeretett volna. 1992-ben
Pozsonyból, Jávorka Ágostontól rendelt egy kiváló minőségű 200/1200 mm-es
távcsőtükröt. Több hónapig izgatottan várta, hogy megérkezzen. Dobson-rendszerűre
megszereltette és kipróbálhatta. Az optika kiváló volt bolygókra is és
fényerőssége okán mélyegekről is pompás képet adott. Felejthetetlen képet adott
a pécsváradi tábor éjszakájában például a Fátyol-köd íveiről és a Helix-ködről.
Igaz akkor és ott olyan sötét volt az ég, hogy az M33-ot is láttuk szabad
szemmel. A távcső kocsival könnyen hordozható és kezelhető volt, így sokszor
hozta el a pécsi távcsöves bemutatásokra.
Peitl Tibor (balra) és Láng Miklós (jobbra) az osztrák amatőrök távcsöves találkozóján (1996)
Városi
lakása egével azonban nem volt megelégedve, ezért 1994-ben a megye egyik
legeldugottabb helyén vásárolt magának egy telket, présházzal. Hegyszentmárton
szőlőhegyén, a Villányi-hegység nyugati szélén valóban kiváló ég volt,
körpanoráma, és villany sehol. Gyakran hívta és vitte le pécsi
csillagászbarátait ide, esti-éjszakai távcsövezésre. Nagy hatással volt ránk,
amikor innen, az ország egyik legdélebbi észlelőhelyéről (földrajzi szélessége:
45,9 fok) 1992. február 26-án éjjel (Vincze Ivánnal együtt) északi fényt
látott. Onnantól kezdve bízhattunk abban, hogy még Pécsről is lesz esélyünk
sarki fények látványára. 1994. július 19-én is ott voltunk vele, és a 200 mm-es
Dobsonban néztük, ahogy a Shoemaker-Levy 9 első darabjai a Jupiterbe csapódtak.
Dr. Láng Miklós (1948-2012)
Később
a 200 mm-es távcsövet a pécsi közösségnek adta. Akkor egy még jobb bolygós-távcsőre,
egy kitakarás mentes Yolo-ra vágyott és azt vásárolt Schné Attilától. Nagy öröm
volt a 172/1863 mm-es hajtogatott fókuszú távcső megérkezése 2003-ban, még a
"Nagy Mars Földközelség" előtt. Azonban a házában tárolt Yolo
állványa, tengelyrendszere és szögletes doboza olyan terjedelmes és súlyos
volt, hogy egyedül nem tudta összerakni: Így "kénytelen" volt pécsi
csillagásztársait segítségül hívni, ha valami bolygós esemény, jó láthatóság,
oppozíció adódott. Szívesen mentünk hozzá, mert kritikusan ugyan, de nagy
tudással beszélt nekünk az optikák minőségéről, a távcsőrendszerekről, a
bolygóészlelés gyakorlati fogásairól.
Állatorvosi
hivatása és egész napos munkája mellett, a szabadidejében lehetett csak
amatőrcsillagász. Így jobbára Pécs csak közössége ismerte és szerette. Szájában
az elmaradhatatlan cigarettával jelent meg távcsöves bemutatásokon, közös
észlelési akciókon. Azért figyelemmel kísérte az országos mozgalmat is, és az
elmúlt évtizedek alatt hosszabb-rövidebb időre megjelent Ágasvár, Szentlélek,
Tarján, Palé, Hegyhátsál, Baja, Pécsvárad, Boldogasszonyfa rendezvényein,
táboraiban. Társaival elutazott Ausztriába a Nemzetközi Távcsöves Találkozó
rendezvényei is. Neve és kisebb írásai az Astra, a Binary, a Bökönc, a Gemma és
a Meteor lapokban fordultak elő.
2012
nyár elején értesült betegségéről és orvosként tudatában volt
gyógyíthatatlanságával. Azért még eljárt a hetenkénti összejövetelekre,
augusztus közepén még éjjel többször kiment Paléra. Tervezett még Rómába egy
utazást, de erre már nem volt ereje. December 10-én még eljött a csillagászati
szakkörbe. Tudta (mi is láttuk) hogy utoljára! Köszöntöttük Miklós nap
alkalmából (már nem ihatok semmit! – mondta). 2012. december 19-én hunyt el
barátunk Pécsett. Különleges egyéniségű emberrel lettünk szegényebbek!
Hamvai
nem temetőben nyugszanak, hanem Pécs főterén. A valamikor itt álló középkori
Szent Bertalan templom helyére a török időkben (Mekka felé tájolva) a Gázi
Kászim dzsámit építették. Ebben a ma keresztény, Belvárosi-templomnak az altemplomában
nyugodhat 2013. január 26-a óta barátunk. Rokonsága, ismerősei és kollégái
mellett, népes számú csillagászcsapat kísérte utolsó útjára.