Kistávcsöves üstökösök novemberben

A C/2008 A1 (McNaught) fényessége 8-9
magnitúdó között lesz, a 85P/Boethin pedig akár 8 magnitúdóig
fényesedhet, bár ez utóbbit ez ideáig nem sikerült megtalálni. Egy váratlan kitörésben azért reménykedhetünk,  melynek első észlelője biztosan nemzetközi hírnévre tesz szert, ezért érdemes napról napra figyelni az üstökös előrejelzett környezetét.

A C/2008 A1 (McNaught) üstököst Robert H. McNaught fedezte fel 2008.
január 10-én az ausztráliai Siding Spring Obszervatóriumban, az 52 cm-es
Uppsala Schmidt-teleszkóppal, amikor is összfényessége 15,2
magnitúdó volt. Napközelpontján 2008. szeptember 29,132 UT-kor haladt át
1,073 CSE távolságra a Naptól. Pályája hiperbolával közelíthető, a
pályasíkja csaknem merőleges földpálya síkjára, pályahajlása 82,6 fok. Egy dinamikailag "új", az Oort-felhővel kapcsolatos üstökösről van szó,
amely valószínűleg most tért vissza először a Naprendszer belső
térségeibe. Az égitest fényessége korábban igen kedvezően alakult, például szeptemberben elérte a 6,3 magnitúdót,
október 25-én pedig 7,6 magnitúdónak becsülték, de sajnos csak a déli féltekéről volt megfigyelhető. November elején még viszonylag közel lesz a Földhöz, mintegy 1,80
CSE távolságra halad el tőlünk, miközben távolodik a Naptól. November
elején a 8-9 magnitúdós üstököst akár egy kis
binokulárral is meg lehet figyelni kellően sötét,
fényszennyezéstől mentes égen, de november végére már 10
magnitúdó alá halványodhat. Ekkor már nagyobb binokulárra vagy kisebb, de
fényerős távcsőre van szükség a felkereséséhez. November elején az
Ophiuchus csillagképekben látszik és látszó mozgása a
csillagokhoz képest mintegy 1,5 ívmásodperc percenként, ami egy 400 mm
fókuszú kis távcső vagy teleobjektív alkalmazása esetén egyszerre 1-2
perces expozíciót tesz lehetővé anélkül, hogy a sajátmozgás elkenné az üstökös. Ennél hosszabb expozíció esetén már az üstökösre kell vezetni. November 3-án este 20 ívpercre
északra halad majd el a 6,6 magnitúdós M10 gömbhalmaz mellett, ami
kiváló alkalom szép asztrofotók készítésére, az üstökös és a mély-ég
objektum egy látómezőben való megörökítésére. A világhálón az égitestről eddig készített asztrofotókat, a csillagok közötti látszó mozgását ábrázoló térképet és az üstökös koordinátáit is megtaláljuk.

A
másik sokkal bizonytalanabb novemberi kistávcsöves üstökös, a Jupiter családjába
85P/Boethin ekliptikai (régebbi elnevezéssel rövid keringési idejű)
üstökös. Az égitestet Leo Boethin atya fedezte fel 1975. január 4-én
12,3 magnitúdójú objektumként egy 20 cm-es reflektorral a
fülöp-szigeteki Abra-ban. A 11 éves keringési idejű üstökös 1986-os
visszatérését még megfigyelték, de az 1997-es láthatósága idejéről
nincs észlelés. Tavaly 0,439 CSE-re megközelítette a Jupitert és az óriásbolygó mintegy 30 fokkal elforgatta az üstökös pályáját. Ennek következtében az üstökös mostani
visszatérésének geometriai viszonyai a korábbiakhoz képest kedvezőbbek
lettek, mégsem akadtak eddig a nyomára. Az aktuális pályaadatai szerint 2008. december 16,365 UT-kor lesz
napközelben, mintegy 1,147 CSE-re központi csillagunktól. A pálya
excentricitása 0,775, a pálya félnagytengelye 5,106 CSE, naptávolban
pedig 9,065 CSE-re kerül a Naptól. A pályasíkja 4,22 fokkal hajlik a
földpálya síkjához, keringési ideje pedig 11,5 év. Legkisebb földtávolsága 2008. december 23-án
várható 0,873 CSE-re lesz bolygónktól.

A 85P/Boethin-üstökös napkörüli pályájának részlete (IAU CBAT).

A

NASA Deep Impact űrszondájának következő célpontja is a
Boethin-üstökös lett volna, de a szonda halaszthatatlan határidejű szükséges
pályamódosításáig nem találták meg az üstököst, így annak pontos pályája nem volt ismert. Ezek után a szonda szükséges megközelítési pályája sem volt meghatározható, ezért a Boethin helyett a 103P/Hartley 2-üstökös lett a Deep Impact új úticélja, az űrprogram pedig az EPOXI (EPOCh+DIXI) elnevezést kapta. A Boethin-üstököst azóta sem találják, pedig az előrejelzések most novemberre mintegy 8-9 magnitúdóra teszik a
fényességét, a tél folyamán pedig akár 7 magnitúdóig is felfényesedhet, miközben 2009 nyár elejéig mindkét féltekéről megfigyelhető.

Valami tehát nincs rendben az üstökössel. Október 18-án Katsumi Yoshimoto 17,2 magnitúdóig nem
találta, vagyis fényessége legalább 8 magnitúdóval elmarad a várttól. Ennek ellenére lehet esély a megtalálására, sőt kistávcsöves
megfigyelhetőségére is. Elképzeléseink szerint a Boethin fényességkitörést
produkál, ami időnként lehetővé teszi a megfigyelését. Valószínűleg egy ilyen kitörésen mehetett át a felfedezésekor és az azt
követő visszatérésekor is. Lehet, hogy most is ez fog történni, tehát
nagyobb távcsövekkel és elektronikus képrögzítő eszközökkel is érdemes vadászni a Boethin-üstökösre, de kedvező esetben akár
egy kis távcsővel is egyszer csak rábukkanhatunk. Jó megoldás lehet digitális
fényképezőgépet alkalmazni a nagyobb látómező miatt, de akár vizuálisan is
próbálkozhatunk az elveszett kométával. Amennyiben látható lenne a Boethin, november közepén az M72 gömbhalmaz és az M73 aszterizmus közelében lenne megfigyelhető. Az üstökös novemberben a Capricornus északi részéből átmegy az Aquarius déli részébe. A
csillagok közötti látszó mozgását ábrázoló térkép, és az üstökös koordinátái is letölthetők az Internetről.