Április-júniusi észleléseink

"Tovább folytattam
a szabadszemes napfoltok 1999-ben megkezdett, a naptevékenység-maximumához
kapcsolódó vizsgálatát. A 3 év alatt nyert adatok grafikonos ábrázolását
és a levont következtetéseket
a Betelgeuse következő számában szeretném publikálni. Addig is álljanak itt
az idén eddig végzett megfigyelések leírásai:"
Dátum: 2001.04.15.
Időpont: 13:36-13:41 NYISZ
Légkör: Átlátszóság: 5; néhány bárányfelhő
Észlelés helye: Harta, József Attila utca 31.
Mindkét szemmel
Szűrő: Eclipse Shades napfogyatkozás-néző szemüveg
Leírás:
• nincs szabadszemes folt a Napon

Dátum: 2001.04.30.
Időpont: 9:44-9:47 NYISZ
Légkör: Átlátszóság: 3; derült, de nagyon szeles idő
Észlelés helye: Harta, József Attila utca 31.
Mindkét szemmel
Szűrő: Eclipsciel napfogyatkozás-néző szemüveg
A folt:
Jele: 1.; Mérete: kicsi; Formája: pontszerű
Leírás:
• körülbelül a korong közepén látszik az alig észrevehető folt

Dátum: 2001.05.27.
Időpont: 14:26-14:29 NYISZ
Légkör: Átlátszóság: 1
Észlelés helye: Budapest, VII. kerület, Bajza utca 1.
Mindkét szemmel
Szűrő: Eclipse Shades napfogyatkozás-néző szemüveg
Leírás:
• nincs szabadszemes folt a Napon

Dátum: 2001.06.02.
Időpont: 13:22-13:23 NYISZ
Légkör: Átlátszóság: 2; helyenként felhők
Észlelés helye: Harta, József Attila utca 31.
Mindkét szemmel
Szűrő: Eclipse Shades napfogyatkozás-néző szemüveg
Leírás:
• nincs szabadszemes folt a Napon

Rezsabektől kaptunk
még két változó-észlelést (máskor reméljük több is születik), egy kis ismeretterjesztéssel
vegyítve:
"Sajnos az előzetesen eltervezett változócsillag-megfigyelési programomat
nem sikerült véghezvinnem (elsősorban családi és időjárási okok miatt). Ennek
ellenére két változóról született egy-egy fényességbecslés.
Az egyik megfigyelt objektum a hazánkban évek óta legészleltebb változócsillag,
az R CrB volt. Típusának, az eruptív R Coranae Borealisnak névadója fényességét
5,71 és 14,8 magnitúdó között változtatja. A szuperóriás- kismértékű ciklikus
pulzáció mellett – mindenféle periodicitás nélkül produkálja ezt a több magnitúdónyi
fényességváltozást.
Az általam 2 452 029,3 JD-kor, 7×50-es Tento binokulárral elvégzett észleléskor
a csillag fényessége 6,3 magnitúdó volt.
A másik leészlelt változó az R Leo volt. A pulzáló mira 309,9 napos periódussal
4,4 és 11,3 magnitúdó között változtatja fényességét. A vörös óriáscsillag felszíni
rétege periodikusan kitágul és összehúzódik.
Az általam 2 452 029,3 JD-kor, 7×50-es Tento binokulárral elvégzett észleléskor
a csillag fényessége 6,4 magnitúdó volt."

Következzen a 15-16.
számban megjelent cikk folytatásaként Nagy Attila korai holdsarló észlelése:
"Május 24-én este autóval igyekeztem Budapestről Kiskőrösre. Tiszta idő
volt, a Nap utolsó sugara is fényesen világított. 20:30(NYISZ) körül Akasztó
község határában félreálltam egy parkolóba, hiszen Merkúr láthatóság van, hátha
elcsípem szabad szemmel a legbelső bolygót. Semmilyen műszer nem volt nálam,
úgy fürkésztem a nyugati égboltot. 20:39(NYISZ)-kor pillantottam meg az akkor
már jól látható Holdsarlót, ami 39h 53m korú volt. A vékony ívdarab kb. 110-120
fok hosszú volt, és 10-12 fok magasan látszott a horizont felett. Az ekkor még
elég világos égen a hamuszürke fény nem látszott. A jelenséget 21:10-ig néztem,
ekkor tovább kellett indulnom. Sajnos a Merkúrt és a Jupitert nem sikerült megpillantanom,
pedig később otthon az évkönyvet böngészve kiderült, hogy ott voltak, közvetlen
a Hold közelében."

Olvassuk el a konkrét
leírásokat nélkülöző, de igen élvezetes leírását a Balaton Lászlónak Morvai
Józseffel közösen végzett észleléséről 2001. május 13-án:
"Vasárnap késő délután, ahogy kinéztem az ablakon, már tudtam, hogy észlelésre
alkalmas egünk lesz éjszaka. Gyorsan számba vettem, kik is jöhetnek szóba: Zoli
madarászik, Peti dolgozik, Attila nem veszi fel, Józsi viszont igen. Így aztán
elmentem Fülöpszállásra az édesapámtól erre az alkalomra kölcsön kapott autóval,
és fél 11-kor már észleltünk is.
Kimentünk a település szélére. Mindenhol el lehetett látni a horizontig. Látszott
a Tejút, és szépen kirajzolódtak a halványabb csillagok is. Elég jó volt az
ég, kb. 5,2-5,5 hmg körül lehetett.
"Természetesen" az első célpont az M57 Lyra-gyűrűsköd volt. A 15 centis
Zeiss Meniscassal nem rajzolódott ki elsőre az objektum füstkarika alakja. A
nagyítást növelve és elfordított látást (EL) alkalmazva viszont már egyértelműen
látszott a paca közepén a lyuk.
Nosza, ilyen könnyen megtaláltuk a gyűrűsködöt: legyen a következő az M81-82
páros. Rendesen megizzasztott minket, nem találtuk. Ekkor észrevettük, hogy
a keleti látóhatár mentén vörösen fénylik a Mars. Pihenésképpen nézzük meg akkor
a vörös bolygót! Gyönyörűen hozta a távcső a korongot, a nagyítást növelve már
halványabb és sötétebb foltok is kivehetők voltak. Nagy élmény volt, jómagam
most láttam először a bolygót (valahogy soha nem sikerült megpillantani az utóbbi
7 évben…).
Az M13 sem maradhatott ki: közepes nagyítás mellett már bontotta a távcső az
objektum néhány csillagát. Fantasztikus látvány volt! A később észleltek közül
egy gömbhalmaz sem veheti fel vele a versenyt!
Játszottam a gondolattal, hogy megvárjuk a Vulpecula felkeltét, amikor már jobban
látszik. A Pleione-ből kisilabizáltam, hogy az bizony már fenn is van. Fényes
csillagok alapján belőttük az M27 körülbelüli helyét. Fejreállítottuk a csillagtérképet,
hogy tudjuk, a fordított állású képet adó keresőben milyen csillagokat kell
látnunk a köd közelében. Beállítottuk, és már benne is volt a látómezőben. A
Súlyzó-köd alakja eléggé meghatározhatatlan volt, de azért lehetett érzékelni
a négyszög alakot és középtájban a behorpadást.
Az Albireo könnyű kettős, mégis az egyik kedvencem: a narancssárga és világoskék
csillagokból álló rendszer mindig ámulattal tölt el. Ezt is észleltük.
Újra a Mars következett, fentebb kapaszkodott, most már kisebb légköri refrakció
mellett vizsgálhattuk a bolygót. Egyre több részlet lett rajta megfigyelhető.
No, fussunk neki még egyszer az M81-82 párosnak, nem hagyjuk magunkat! Egy kis
térképforgatás után meg is lett. Körülbelül beállítottam a kereső alapján a
látómezőbe a területet. Elővettem a térképet, néztem, hol is lehet. És mikor
belenéztem az okulárba, ott volt a páros éléről látszó tagja! Volt meglepetés…
Kis finommozgatással lehetett váltani a két galaxis között. A legkisebb nagyítás
mellett sem fért bele sajnos a látómezőbe, de így is nagy élmény volt.
Az észlelés vége is tartogatott egy-két érdekességet: az M80 gömbhalmaz a Skorpióban
még nagy nagyítás mellett sem engedte magát felbontani, nagyon tömör szerkezetű
volt. Az M3 gömbhalmaz az Ökörhajcsár-Vadászebek határán viszont már igen: néhány
csillag látszott a peremvidéken.
Ekkor már derengett a keleti látóhatáron valami fény: nem fényszennyezés volt,
hanem a kelő Hold fénye szűrődött a horizont szélére. Nyugatról kissé befelhősödött,
az UMa egy részét el is takarta, de azért nem hagyhattuk ki a Vadászebek Alfáját,
a Cor Caroli kettőscsillagot. Nagy nagyítás mellett már jól bomlott a kékes-fehéres
csillagokból álló kettős, és közben "csillagfogyatkozást" is megfigyelhettünk:
a közeledő felhők hol kitakarták a halványabb kísérőt, hol újra felfényesedett
a páros. Szóval változócsillagászatra is volt lehetőségünk… :-))
Hajnali fél kettőkor bizony már igen hideg volt, meg el kellett tennünk magunkat
másnapra (aznapra), így aztán hazaindultunk. Fél háromkor feküdtem le aludni,
hatkor keltem. Kicsit fáradt vagyok, de az élmény kárpótol mindenért."

Május 26-án közös észlelést
tartottunk. Balaton László beszámolója következik. "Eredményesen zártuk
a hétvégi észlelést, annak ellenére, hogy nem indult valami reménykeltően.
Szombat
délután nagyon párás volt az ég. A nap tompán világított, körülötte az ég fehéren
vakított. A látóhatár mentén 15-20 fok magasan cirrusok rontották az átlátszóságot.
A fátyolfelhők napnyugta után pedig szinte az egész égboltot beborították.
Mégis
megbeszéltük az összejövetelt, hátha a természet megkönyörül rajtunk…
Este Fülöpszálláson gyülekezett csoportunk 9 tagja és néhány érdeklődő, köztük
nagy örömünkre egy igen fiatal amatőrpalánta, ifj. Járdi Misike személyében,
arányos méretű binokulárral felszerelkezve.
A falu nyugati határára gurultunk ki, hátha sikerül megpillantani a Merkúrt.
A látóhatár menti felhők azonban reménytelenné tették a bolygó észlelését.
Sötétebb helyre mentünk át, a falu túlsó határán találtunk egy viszonylag sötét
síkságot, ahonnan jól lehetett látni az égbolt nagy részét.
Első célpontunk az akkor még haloval körülvett, 17 % fázisú hold volt. A három
távcső (15 cm Zeiss Meniscas Makszutov-Cassegrain távcső, 11,4 cm Bresser Newton-reflektor,
11 cm Newton-reflektor) szépen mutatta a holdkráterek részleteit.
A sötétedő égen egyre több csillag tűnt fel. Tesztelésként – bár voltak kétkedő
hangok is – az M13-at állítottuk be a látómezőbe. A Zeiss gyönyörűen hozta a
részleteket is, ekkor már tudtuk, észlelésre elfogadható egünk lesz. (Két órával
napnyugta után egyébként már teljesen tiszta egünk volt, kb. 5,8-as hmg-val,
gyönyörűen világító Tejút-porsávval. A Scutum-felhő majd’ kiütötte a szemünket.
Az észlelést csak néhány távoli fény és egy tíz percig tartó tűzijáték zavarta,
melyet binokulárral követtünk :-))
"Természetesen" a következő célpont a Lant Gyűrűsköde volt. Ezután
már nehezebb célpontok következtek. Egy-egy kettőscsillag (Albireo, Cor Caroli,
Mizar-Alcor, epszilon Boo) észlelésével érdekesebbé téve jobbára mély-ég objektumok
észlelését végeztük. Megnéztük a Súlyzó-ködöt, az M81-82 galaxispárt, a Vadkacsa-halmazt
(M11), az M80 jelű gömbhalmazt a Skorpióban, az M3 jelűt a Vadászebekben, az
M56 jelűt pedig a Lantban. Még megvártuk az Andromeda csillagkép felkeltét
is, így újra megcsodálhattuk Lokális Rendszerünk legfényesebb tagját (M31-32).
Az
M51 sejlő karjai és az M101 is nagy élményt jelentettek, az M104 (Sombrero-galaxis)
porsávját pedig hosszas keresgélés után (enyhe katarzist éreztem a húsz perces
kitartó keresés után) csodálhattuk meg.
Simon Attila elmondása szerint az egyik legnehezebb mély-ég objektum következett:
A Pislogó-ködöt (NGC6826) sokunk csak hosszas szemmeresztés után vette észre
(akkor is csak EL-sal). Érdekessége a ködnek, hogy kis nagyítás mellett ha ránézünk,
eltűnik, míg mellénézve előtűnik. A gyári Bresser kitűnően hozta ezt az objektumot
is.
Eközben néhány távcsövön azt próbálgattuk, hogy a vörös bolygó hogy bírja a
nagyítást. Egy kétszerező és egy okulár segítségével 600x-os nagyítást sikerült
elérni, azonban nem lehetett több részletet megfigyelni a Marson, mint kisebb
nagyítással. A bolygó körüli területet binokulárral pásztázva, számos érdekes
ködre és halmazra lettünk figyelmesek. Néhányan már tudtuk, hogy a mély-ég vadászok
szerelmeseinek kedvenc területére tévedtünk: a Nyilas csillagkép objektumai
következtek. A Trifid-köd és a Lagúna-köd észlelésekor azonban már egyre többen
jelezték, hogy fáradnak és a lehűlt időjárásra sem készült fel mindenki kellőképpen.
A hideg ellen átmenetileg jót tett a fülöpszállási vendéglátóink (Járdi Misi,
Morvai Józsi) által biztosított észlelötty kínálat (vörösbor, sör, ásványvíz)
és a megéhezőkre is gondoltak: észlelősütit is lehetett fogyasztani. A nyári
táborra, úgy gondolom, érdemes lesz forró észlelőteával készülni, így talán
tovább fogjuk bírni az éjszakázást.
Barátainknak köszönjük a szíves vendéglátást. Élményekben gazdag és vidám összejövetelt
tartottunk, remélem, egyre többször lesz lehetőségünk ilyen rendezvényt tartani."
A jó hangulatú észlelésről néhány fotó megtekinthető a Fotógalériában.

Simon Attila holdhaló
észlelése:
"2001. június 2. 21:30 és 23:00 UT : a fátyolfelhős égen a Hold körül kb.
egy nagyarasznyi sugárban feltűnően fényes körív volt látható. Ritkán látni
ekkora holdhalót."