Az űrhajós is csak ember

A Skylab fedélzetén – az akkor világcsúcsnak számító – 28, 56 és 84 napot eltöltő
űrhajósokról rengeteg statisztikai adat készült. Ezeket végigböngészve választ
kapunk az imént feltett kérdés első részére. Egyszerűen csak az történt, hogy
külön telefont építettek az űrhajósok kabinjába, amelyen felhívhatták feleségüket,
barátnőjüket. De nem hívták. Legalábbis az első, 28 napos misszió során eszükbe
se jutott. Aztán a harmadik expedíció már 84 napot töltött az űrben és ők a
vége felé már naponta tárcsáztak.
A tudósok rögtön levonták a következtetést: "Világos, hogy egy normális
asztronautának az étvágya is normális" – jelentette ki a NASA egyik ifjú
pszichológusnője és állítólag nem a táplálkozásra utalt. A Psychology Today
című szakfolyóirat még messzebbre ment: "Természetes, hogy az űrhajósok
ki akarják elégíteni szexuális igényeiket. A 90-120 napos vegyes összetételű
személyzeteknél törvényszerűen adódnak majd a szexualitással kapcsolatos problémák
és ezt nem szabad megakadályozni. Sőt, előre meg kell szervezni a megoldásukat…" A
gyakorlat emberei már nem ilyen derűlátóak. Gerald Carr űrhajós például az
esetleges adódó nehézségekre hívta fel a figyelmet: "Ha az ember odafent
csavarkulccsal meghúz egy csavart jobbra, vigyáznia kell, mert esetleg elrepül
balra…"
Ha összegezzük a nyilatkozatokat, észrevehetjük, hogy az űrszexet igenlő kijelentéseket
hölgyek teszik, a kétkedők pedig férfiak. És lehet, hogy az utóbbiaknak van
igazuk. A hosszabb, több hónapos űrutazásról visszatérő űrhajósok közül többen
arról számoltak be, hogy nemi vágyuk minimálisra csökkent, s ismerünk olyan
eseteket is, amikor a Földre való visszatérés után hosszú hetekig szexuális
problémák adódtak.
Marad tehát a pia. De lehet-e italozni a világűrben?
Súlytalanságban a felületi feszültség határozza meg a folyadékok viselkedését.
Ezért a szabadon lévő sör alaktalanul úszik a levegőben, arra pedig, hogy korsóban
tároljuk, semmi esély, mert "kimászik" az edényből, mivel a nedű
részecskéi jobban tapadnak egymáshoz, mint az üveghez. A frissen kinyitott
sörösüveg vagy doboz a benne uralkodó nyomás miatt sörágyúvá válik, és a meggondolatlan
űrhajós alkoholmámorban úszva kergethetné a szétszóródott cseppeket. Már megéri
– mondhatná az, aki világéletében sörben szeretett volna úszni, – de ez esetben
igen veszélyes körülményeket teremtenének az elszabadult részecskék. Beszállingózva
a műszerekbe, életfenntartó egységekbe, zárlatot okozhatnak, aminek igencsak
kijózanító következményei lennének.
Ha sikerülne is egy darabban tartani a folyadékot, az egyáltalán nem hasonlítana
a megszokott állapotához. Lent a földön a gravitáció, valamint a folyadék és
a buborék fajsúlya közötti különbség miatt a buborékok felfelé igyekszenek,
ezért alakul ki hab a sör tetején. A súlytalanságban azonban a buborékok keletkezésük
helyén maradnak, ezáltal az űrsör leginkább egy nagy habmasszára fog emlékeztetni.
Ezt sem tanácsos azonban elfogyasztani, a szervezet ugyanis a szénsavas italokból
a gyomorban keletkező felesleges gázokat a gravitáció hiányában nem képes eltávolítani,
ami szintén nem egészséges dolog.
Az alkoholtartalmú italok – bármilyen meglepő is az állítás – soha nem voltak
tiltva az űrben! Feszültségoldó hatásukat az orvosok is ismerik és a szovjet
(orosz) űrhajósok sem málnaszörpjeikről voltak híresek. Lehetett tehát alkoholt
fogyasztani, persze csak mértékkel és tartózkodással. A magyar űrrepülés idején
elkészítették a cseresznyepálinka tubusos változatát! Azt mondják nem volt
az igazi. (Itt vitatkoznom szükséges, mivel gyűjteményem jeles darabja a tubusos
cseresznyepálinka. Már teljesen zselés állapotban van, a tubust lefelé tartva
sem folyik ki. Illatát húsz esztendő után is megőrizte, erről bárki meggyőződhet!)
Nem árt szem előtt tartani tehát, hogy az alkohol az űrben sokkal hamarabb
fejbe veri az embert, és sokkal nehezebben józanodik ki, mint idelent. Ráadásul
a súlytalanság a legtöbb űrhajósnál szédülést és hányingert okoz az első napokban,
nem érdemes tehát rátenni még egy lapáttal. Én azért szívesen kipróbálnám –
odafenn…
Csakúgy, mint kedvenc űrhajósom idelenn. 1985. április 11-én, Jurij Gagarin
űrrepülésének és a szocialista országok űrhajózási együttműködési szervezete,
az Interkozmosz megalakulásának évfordulóján emlékülést rendeztek a Szovjet
Kultúra és Tudomány Házában (Ma a Magyarok Világszövetségéé a Semmelweis utcai
épület). Az egyik előadó Alekszandr Alekszandrovics Szerebrov szovjet űrhajós
volt, aki ‘Gagarin és az űrhajósok új nemzedéke’ címmel tartott előadást.
Óriási élmény volt. Délután toppantak be Magyari Bélával, pedig az utolsó pillanatig
nem hittem el, hogy eljönnek. Egy szovjet űrhajós, élőben, személyesen meglátogat
Melinda utcai szerény otthonomban?! (Tényleg szerény, hiszen 28 négyzetméteres
átmeneti lakásban laktunk feleségemmel, a wc a folyosón volt). Természetesen
készültünk, megfelelő mennyiségű unicum hűtötte magát kellemes sörök társaságában,
a hűtőgépben. De mivel nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket, ezért gondoskodtam
némi vodkáról is. Nem létezik – gondoltam – hogy szovjet űrhajós nem iszik
vodkát! Ennek ellenére feleségemmel együtt nagyon izgatottan vártuk, hiszen
sosem lehet tudni, milyen egy űrhajós lenn a földön?
Szóval, betoppantak, és alighogy Alekszandr Szerebrov is bejött az ajtón, letérdelt,
és kezet csókolt a feleségemnek! Egy igazi űrhajós! A feleségemnek!


1-2. A két kép között X óra unicumos vodka és Y perc sör telt el.

Ez a gesztus annyira meglepte oldalbordámat, hogy – rossz szokásával ellentétben
– rögtön töltött a vodkás üvegből, majd az unicumos gömböt megfogva kérdőn
ránk nézett. Természetesen bólintottunk.
Szása időközben már felállt, és élénk érdeklődéssel nézte a jelenetet. Amint
az unicumos üveg szája a már vodkával háromnegyed részéig telt pohár mellé,
a következő üreshez érkezett, tiltakozva lépett közelebb:
– Nyet, nyet – mondta, és ujjával mutatta, hogy asszonyom töltsön csak nyugodtan,
de ne az üres pohárba, hanem a vodkára rá! Bélával elhűlten néztünk egymásra,
de Szása becsületére legyen mondva, ezt a keveréket egész este gond nélkül
fogyasztotta. Mi szégyenszemre maradtunk a "tiszta" unicumnál, és
csak a söröknél lett egyenlő a "szendvicsitalozási állás".
Miután imigyen megtaláltuk a közös nyelvet, Szása Tüskevics (iskolai kötelező
orosz olvasmányaim emléktöredéke alapján lett a beceneve) folyékonyan mesélt
életéről, űrhajós-mérnöki tevékenységéről. Béla folyékonyan fordított, ezzel
bizonyítván, hogy nem felejtette el a világ keleti felének űrhajósnyelvét,
annyira nem, hogy egyes szakszavakat nem is tudott lefordítani magyarra. Ez
sem tudta azonban megzavarni folyékony hallgatásomat…
Még ma is áldom az eszemet, hogy a hivatalos emlékülés és a nem hivatalos "szakmai
konzultáció" után is kértem egy aláírást gyűjteményem részére. Kéréseimet
Szerebrov örömmel teljesítette. Nos, aláírt fényképe minden gyűjtőnek lehet,
de olyan, amilyen az eltelt időt a két aláírás közötti különbség jelzi, én
azt hiszem, csak nekem van!

Ha sok sört iszunk, előbb-utóbb el kell mennünk arra a helyre, ahová még az
űrhajós is gyalog jár. Amikor 1961. április 12-én elindult az űrhajósokat és
a kísérőket szállító autóbusz az űrrepülőtérre, egy idő után Jurij Gagarin
megkérte a gépkocsivezetőt, álljon meg egy pillanatra. Talán, mert túl sok
ásványvizet ivott az előző este, talán, mert nagyon izgult, a világ első űrhajósának "kisdolgot" kellett
elvégeznie. Azóta ez kötelező hagyománnyá, afféle "rítussá" vált
az űrhajókhoz induló kozmonautáknál.


Gagarin óta minden űrhajós még indulás előtt elvégez egy fontos teendőt. Most
a Szojuz TM-14 nemzetközi személyzete "kisdolgozik": a két orosz,
Viktorenko parancsnok és Kaleri fedélzeti mérnök valamint a német kutatóűrhajós,
Flade.

Sajnos Tyereskováról, a világ első űrhajósnőjéről és a többi szovjet (orosz)
hölgyről nincsenek ilyen adatok, de Helen Sharman, az első angol űrhajós (nő!)
kerek-perec megtagadta ezt a hagyományt (Nicholas E Steggall angol űrgyűjtő
villámpostájából: "I am told it is a pre-flight ritual in the footsteps
of Gagarin as it were. Helen Sharman declined the offer!").

{mosimage}
"
Sok szerencsét Mr. Gorsky!"

A világelsőket mindig megkülönböztetett figyelem kíséri. "Kis lépés egy
embernek, de óriási ugrás az emberiség számára" – mondta Neil Armstrong
1969. július 21-én, amikor a Holdra lépett. Azonban nem csak ez a híressé vált
mondás hangzott el a szájából, hanem egy rejtélyes megjegyzés is, miszerint: "Sok
szerencsét, Mr. Gorsky!" Sem a NASA, és más sem tulajdonított ennek a mondatnak
különösebb jelentőséget, és bevallom, jómagam sem találtam meg a százszor hallott
és nézett kazettákon.

Az évek folyamán nagyon sokan feltették a kérdést Armstrongnak, ugyan
mit is jelenthet, és kinek szólt az a "Sok szerencsét, Mr. Gorsky!",
de ő mindig csak mosolygott, és nem felelt. 1995. július 5-én, a floridai
Tampa Bay-ben tartott előadása után az egyik riporter ismét feltette az
addig megválaszolatlan kérdést. Ezúttal nem hiába. Mr. Gorsky ugyanis időközben
eltávozott az élők sorából, ezért Neil Armstrongot nem kötötte többé az
udvarias tapintat. A következőket mondta el válaszában. Gyerekkorában az
egyik barátjával játszott az udvaron, amikor a labda a szomszéd fürdőszobaablakához
repült. A szomszédban Mr. és Mrs. Gorsky lakott. Amint a gyermek Armstrong
lehajolt az ablak elott, hogy felvegye a labdát, a következő mondatok ütötték
meg a fülét:
– Orális szex??? – kiabált Mrs. Gorsky. – Orális szexet akarsz?! Majd akkor,
ha a szomszéd kölyök a Holdon mászkál…

Az űrhajós is csak ember

A Skylab fedélzetén – az akkor világcsúcsnak számító – 28, 56 és 84 napot
eltöltő űrhajósokról rengeteg statisztikai adat készült. Ezeket végigböngészve
választ
kapunk az imént feltett kérdés első részére. Egyszerűen csak az történt,
hogy külön telefont építettek az űrhajósok kabinjába, amelyen felhívhatták
feleségüket,
barátnőjüket. De nem hívták. Legalábbis az első, 28 napos misszió során eszükbe
se jutott. Aztán a harmadik expedíció már 84 napot töltött az űrben és ők
a vége felé már naponta tárcsáztak.
A tudósok rögtön levonták a következtetést: "Világos, hogy egy normális
asztronautának az étvágya is normális" – jelentette ki a NASA egyik ifjú
pszichológusnője és állítólag nem a táplálkozásra utalt. A Psychology Today című
szakfolyóirat még messzebbre ment: "Természetes, hogy az űrhajósok ki akarják
elégíteni szexuális igényeiket. A 90-120 napos vegyes összetételű személyzeteknél
törvényszerűen adódnak majd a szexualitással kapcsolatos problémák és ezt nem
szabad megakadályozni. Sőt, előre meg kell szervezni a megoldásukat…" A
gyakorlat emberei már nem ilyen derűlátóak. Gerald Carr űrhajós például az esetleges
adódó nehézségekre hívta fel a figyelmet: "Ha az ember odafent csavarkulccsal
meghúz egy csavart jobbra, vigyáznia kell, mert esetleg elrepül balra…"
Ha összegezzük a nyilatkozatokat, észrevehetjük, hogy az űrszexet igenlő
kijelentéseket hölgyek teszik, a kétkedők pedig férfiak. És lehet, hogy az
utóbbiaknak van igazuk.
A hosszabb, több hónapos űrutazásról visszatérő űrhajósok közül többen arról
számoltak be, hogy nemi vágyuk minimálisra csökkent, s ismerünk olyan eseteket
is, amikor a Földre való visszatérés után hosszú hetekig szexuális problémák
adódtak.
Marad tehát a pia. De lehet-e italozni a világűrben?
Súlytalanságban a felületi feszültség határozza meg a folyadékok viselkedését.
Ezért a szabadon lévő sör alaktalanul úszik a levegőben, arra pedig, hogy
korsóban tároljuk, semmi esély, mert "kimászik" az edényből, mivel
a nedű részecskéi jobban tapadnak egymáshoz, mint az üveghez. A frissen kinyitott
sörösüveg vagy
doboz a benne uralkodó nyomás miatt sörágyúvá válik, és a meggondolatlan
űrhajós
alkoholmámorban úszva kergethetné a szétszóródott cseppeket. Már megéri –
mondhatná az, aki világéletében sörben szeretett volna úszni, – de ez esetben
igen veszélyes
körülményeket teremtenének az elszabadult részecskék. Beszállingózva a műszerekbe,
életfenntartó egységekbe, zárlatot okozhatnak, aminek igencsak kijózanító
következményei lennének.
Ha sikerülne is egy darabban tartani a folyadékot, az egyáltalán nem hasonlítana
a megszokott állapotához. Lent a földön a gravitáció, valamint a folyadék
és a buborék fajsúlya közötti különbség miatt a buborékok felfelé igyekszenek,
ezért
alakul ki hab a sör tetején. A súlytalanságban azonban a buborékok keletkezésük
helyén maradnak, ezáltal az űrsör leginkább egy nagy habmasszára fog emlékeztetni.
Ezt sem tanácsos azonban elfogyasztani, a szervezet ugyanis a szénsavas italokból
a gyomorban keletkező felesleges gázokat a gravitáció hiányában nem képes
eltávolítani, ami szintén nem egészséges dolog.
Az alkoholtartalmú italok – bármilyen meglepő is az állítás – soha nem voltak
tiltva az űrben! Feszültségoldó hatásukat az orvosok is ismerik és a szovjet
(orosz) űrhajósok sem málnaszörpjeikről voltak híresek. Lehetett tehát alkoholt
fogyasztani, persze csak mértékkel és tartózkodással. A magyar űrrepülés
idején elkészítették a cseresznyepálinka tubusos változatát! Azt mondják
nem volt az
igazi. (Itt vitatkoznom szükséges, mivel gyűjteményem jeles darabja a tubusos
cseresznyepálinka. Már teljesen zselés állapotban van, a tubust lefelé tartva
sem folyik ki. Illatát húsz esztendő után is megőrizte, erről bárki meggyőződhet!)
Nem árt szem előtt tartani tehát, hogy az alkohol az űrben sokkal hamarabb
fejbe veri az embert, és sokkal nehezebben józanodik ki, mint idelent. Ráadásul
a súlytalanság
a legtöbb űrhajósnál szédülést és hányingert okoz az első napokban, nem érdemes
tehát rátenni még egy lapáttal. Én azért szívesen kipróbálnám – odafenn…
Csakúgy, mint kedvenc űrhajósom idelenn. 1985. április 11-én, Jurij Gagarin
űrrepülésének és a szocialista országok űrhajózási együttműködési szervezete,
az Interkozmosz
megalakulásának évfordulóján emlékülést rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány
Házában (Ma a Magyarok Világszövetségéé a Semmelweis utcai épület). Az egyik
előadó Alekszandr Alekszandrovics Szerebrov szovjet űrhajós volt, aki ‘Gagarin
és az űrhajósok új nemzedéke’ címmel tartott előadást.
Óriási élmény volt. Délután toppantak be Magyari Bélával, pedig az utolsó
pillanatig nem hittem el, hogy eljönnek. Egy szovjet űrhajós, élőben, személyesen
meglátogat
Melinda utcai szerény otthonomban?! (Tényleg szerény, hiszen 28 négyzetméteres
átmeneti lakásban laktunk feleségemmel, a wc a folyosón volt). Természetesen
készültünk, megfelelő mennyiségű unicum hűtötte magát kellemes sörök társaságában,
a hűtőgépben. De mivel nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket, ezért gondoskodtam
némi vodkáról is. Nem létezik – gondoltam – hogy szovjet űrhajós nem iszik
vodkát! Ennek ellenére feleségemmel együtt nagyon izgatottan vártuk, hiszen
sosem lehet
tudni, milyen egy űrhajós lenn a földön?
Szóval, betoppantak, és alighogy Alekszandr Szerebrov is bejött az ajtón,
letérdelt,
és kezet csókolt a feleségemnek! Egy igazi űrhajós! A feleségemnek!


1-2. A két kép között X óra unicumos vodka és Y perc
sör telt el.

Ez a gesztus annyira meglepte oldalbordámat, hogy – rossz szokásával
ellentétben – rögtön töltött a vodkás üvegből, majd az unicumos gömböt
megfogva kérdőn ránk nézett. Természetesen bólintottunk.
Szása időközben már felállt, és élénk érdeklődéssel nézte a jelenetet. Amint
az unicumos üveg szája a már vodkával háromnegyed részéig telt pohár mellé,
a következő üreshez érkezett, tiltakozva lépett közelebb:
– Nyet, nyet – mondta, és ujjával mutatta, hogy asszonyom töltsön csak nyugodtan,
de ne az üres pohárba, hanem a vodkára rá! Bélával elhűlten néztünk egymásra,
de Szása becsületére legyen mondva, ezt a keveréket egész este gond nélkül
fogyasztotta. Mi szégyenszemre maradtunk a "tiszta" unicumnál, és
csak a söröknél lett egyenlő a "szendvicsitalozási állás".
Miután imigyen megtaláltuk a közös nyelvet, Szása Tüskevics (iskolai kötelező
orosz olvasmányaim emléktöredéke alapján lett a beceneve) folyékonyan mesélt
életéről, űrhajós-mérnöki tevékenységéről. Béla folyékonyan fordított, ezzel
bizonyítván, hogy nem felejtette el a világ keleti felének űrhajósnyelvét,
annyira nem, hogy egyes szakszavakat nem is tudott lefordítani magyarra. Ez
sem tudta azonban megzavarni folyékony hallgatásomat…
Még ma is áldom az eszemet, hogy a hivatalos emlékülés és a nem hivatalos "szakmai
konzultáció" után is kértem egy aláírást gyűjteményem részére. Kéréseimet
Szerebrov örömmel teljesítette. Nos, aláírt fényképe minden gyűjtőnek lehet,
de olyan, amilyen az eltelt időt a két aláírás közötti különbség jelzi, én
azt hiszem, csak nekem van!

Ha sok sört iszunk, előbb-utóbb el kell mennünk arra
a helyre, ahová még az űrhajós is gyalog jár. Amikor 1961. április 12-én
elindult az űrhajósokat
és a kísérőket szállító autóbusz az űrrepülőtérre, egy idő után Jurij Gagarin
megkérte a gépkocsivezetőt, álljon meg egy pillanatra. Talán, mert túl
sok ásványvizet ivott az előző este, talán, mert nagyon izgult, a világ
első űrhajósának "kisdolgot" kellett elvégeznie. Azóta ez kötelező
hagyománnyá, afféle "rítussá" vált az űrhajókhoz induló kozmonautáknál.



Gagarin óta minden űrhajós még indulás előtt elvégez egy fontos teendőt. Most
a Szojuz TM-14 nemzetközi személyzete "kisdolgozik": a két orosz,
Viktorenko parancsnok és Kaleri fedélzeti mérnök valamint a német kutatóűrhajós,
Flade.

Sajnos Tyereskováról, a világ első űrhajósnőjéről és a többi szovjet (orosz)
hölgyről nincsenek ilyen adatok, de Helen Sharman, az első angol űrhajós
(nő!) kerek-perec megtagadta ezt a hagyományt (Nicholas E Steggall angol
űrgyűjtő villámpostájából: "I am told it is a pre-flight ritual in
the footsteps of Gagarin as it were. Helen Sharman declined the offer!").

{mosimage}
" Sok szerencsét
Mr. Gorsky!"

A világelsőket mindig megkülönböztetett figyelem kíséri. "Kis lépés
egy embernek, de óriási ugrás az emberiség számára" – mondta Neil Armstrong
1969. július 21-én, amikor a Holdra lépett. Azonban nem csak ez a híressé
vált mondás hangzott el a szájából, hanem egy rejtélyes megjegyzés is, miszerint: "Sok
szerencsét, Mr. Gorsky!" Sem a NASA, és más sem tulajdonított ennek
a mondatnak különösebb jelentőséget, és bevallom, jómagam sem találtam meg
a százszor hallott és nézett kazettákon.

Az évek folyamán nagyon sokan feltették a kérdést Armstrongnak, ugyan
mit is jelenthet, és kinek szólt az a "Sok szerencsét, Mr. Gorsky!",
de ő mindig csak mosolygott, és nem felelt. 1995. július 5-én, a floridai
Tampa Bay-ben tartott előadása után az egyik riporter ismét feltette
az addig megválaszolatlan kérdést. Ezúttal nem hiába. Mr. Gorsky ugyanis
időközben eltávozott az élők sorából, ezért Neil Armstrongot nem kötötte
többé az udvarias tapintat. A következőket mondta el válaszában. Gyerekkorában
az egyik barátjával játszott az udvaron, amikor a labda a szomszéd fürdőszobaablakához
repült. A szomszédban Mr. és Mrs. Gorsky lakott. Amint a gyermek Armstrong
lehajolt az ablak elott, hogy felvegye a labdát, a következő mondatok
ütötték meg a fülét:
– Orális szex??? – kiabált Mrs. Gorsky. – Orális szexet akarsz?! Majd akkor,
ha a szomszéd kölyök a Holdon mászkál…

Ajánljuk...