Holdfogyatkozás 2008.02.21.
{mosimage}
Bolygónk égi kísérője a Hold, február 14-én az első negyed fázisába lép, majd a napról-napra egyre dagadtabbá váló égitest lassan a lenyugvó Nappal ellentétes – keleti – oldalra kerül, amikor már teljes korongja napfényben fürdik. 2008 második hónapja nem csak a szökőév miatt érdekes, hanem azért is, mert mind a négy holdfázis pontos időpontja a hajnali órákra tolódik, így a holdtölte is a korai órákban, 21-én 04:30-kor jön létre. A telihold most egy égi csodával is társul, mivel e nap hajnalán, az űrben egy vonalba kerül a Nap, a Föld és a Hold, méghozzá olyan különös módon, hogy ez utóbbi égitest a Föld sötét árnyékkúpja mögé kerül, és ezzel létrejön az év első teljes holdfogyatkozása. A holdfogyatkozás tőlünk végig megfigyelhető, amelynek látványosabb része (Közép-Európai időben) hajnali háromnegyed háromkor kezdődik, és reggel fél hét után, a holdnyugta előtt ér véget. Amennyiben az időjárás is kedvez, még a hajnalban munkába igyekvőknek is feltűnhet a szokatlan égi látvány, amelynek főbb eseményei a következő sorrendben zajlanak:
1. A jelenség gyakorlatilag szabad szemmel láthatatlanul indul 21-én
(csütörtök) 01:36-kor, amikor égi kísérőnk, belép bolygónk derengő félárnyékába (penumbra), ami mérhetetlenül kicsiny fényességváltozást jelent.
2. Holdunk már a délnyugati égen jár, amikor 02:43-kor északkeleti pereme érinti a Föld sötét árnyékát, (umbra) amit rövidesen a holdkorong peremének vöröses elszíneződése jelez. Ezzel elkezdődik a részleges holdfogyatkozás, mialatt a telihold erős fénye fokozatosan gyengül.
3. 04:01-re a teljes holdkorong sötétbarnára színeződik, ami a totalitás kezdetét jelenti, ám a teljesség csupán 51 percig tart, mivel Holdunk a Föld árnyékkúpjának déli részén vonul át.
4. A totalitás 04:26- kor éri el közepét, pontosabban maximumát, amikor a Hold legmélyebben jár az umbrában és ekkor látszik majd a legsötétebbnek.
A Föld elméleti árnyékkúpja 217 földsugárnyira terjed, (1.390.246 kilométer) ugyanakkor a Hold átlagos távolsága 60 földsugár (384.400 kilométer). Emiatt teljes holdfogyatkozáskor a Föld sötét árnyékába merülő Holdnak egészen el kellene tűnnie a szemünk elől, de szerencsénkre barnás korongja látható marad, mert a légkörünkön áthaladó fénysugarak fénytörést szenvednek (refrakció), és a tejes árnyékkúp hossz 40 földsugárnyira lerövidül (256.266,5 kilométer). Ez kevesebb a közepes holdtávolságnál, ezért teljes holdfogyatkozások idején is látható a vörösbarna holdkorong.
5. A totalitás végére – 4:51 – csaknem kivilágosodik, amikor a teljesség ismét részleges fogyatkozással folytatódik 06:09-ig, és ugyanekkor kezdetét veszi
6. A félárnyékos – szabad szemmel láthatatlan – fogyatkozás. A Napkelte után szürkésfehérré fakult Holdunk 07:15- kor ki lép a félárnyékból,
7. Mialatt – a nyugati látóhatár fölött – korongja lassan eltűnik a reggeli párában.
Romhányi Attila
