Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Érdekessé teheti a nézegetést, ha módunk van először egy kézi látcsővel (binoklival)
megkeresnünk az égitestet, majd megnézhetjük egy kisebb, 5-6 cm-es, végül egy
nagyobb teljesítményű, 15-20 cm-es távcsővel. Az első pillanatban néha meglepő,
hogy némelyik sűrű gömbhalmaz a kis távcsőben erős fényű kis korongnak tűnik,
míg egy nagyobb műszer nagy nagyítása mellett már homályosabb fényfoltnak látjuk.
Ennek egyik oka az, hogy a nagyítás növelésével a felület fénye nagyobb látszó
területen oszlik meg, a másik ok a felbontásban rejlik: a kis műszerben a halmaz
peremvidékét alkotó csillagok fénye összefolyik, míg a nagy távcsővel a csillagokat
részben már külön-külön látjuk.
Nagyon érzékenyek a gömbhalmazok a légkör állapotára. Már egy kissé párás égboltnál
is eltűnnek a perem csillagai, és csak a központi sűrű "mag" marad
látható. Ugyanezt tapasztaljuk a növekedő Hold erősödő fényénél is. Nagyon jellemzően
mutatkozott ez a hatás éppen a Herkules-halmaznál, amelyet először a budapesti
Urániából, a Gellérthegyről láttam meg egy 20 cm-es refraktorral. A keleten
felemelkedő Herkules csillagképet a kora esti órákban a pesti lámpák fénye alaposan
eltakarta, és a gömbhalmazból – nagy csalódásomra – csak egy kis kerek, tompán
fénylő korongocska látszott. Ahogyan a csillagkép egyre magasabbra emelkedett
az égen, kiemelkedve a lámpák zavaró fényéből, úgy vált egyre élettelibbé a
kép, felbukkantak a peremvidék csillagai, és éjfél után, a zenit táján ragyogó
gömbhalmaz már teljes szépségében mutatkozott. (Később láttam az M13-at nagyobb
távcsővel, jobb légköri viszonyok mellett, de az első megpillantás élményét
semmi sem múlhatja felül.)
A mellékelt táblázatban a kb. 160 katalógusba vett ismert gömbhalmazok legfényesebbjeinek
adatait mutatjuk be. A felsorolásban a déli égbolt fényes objektumait is feltüntettük,
bár a -40 fokos deklinációs körtől délebbre levőket hazánkból már nem láthatjuk.
(Az összeállítást Prof. Dr. Ronald Weinberger innsbrucki asztrofizikus nyomán
közöljük, a bécsi "Der Sternbote 2001/2. száma nyomán.)
A táblázat rovatai: (ld.
melléklet)

NGC = az objektum sorszáma a New General Catalogue-ban (J. Dreyer, 1888), a
növekvő rektaszcenzió sorrendjében.
Más jel. = az objektum egyéb jelzése, más jegyzékek szerint.
Rekt. és Dekl. = az objektum koordinátái 2000-re.
Csill. kép = a csillagkép, amelyben az objektum látható (három betűs rövidítések).
O = a gömbhalmaz átmérője ívpercekben.
V = a halmaz vizuális összfényessége.
Sp = színképtípus a Harvard osztályozás szerint.
d = távolság 1000 fényévekben
RV – km/s = radiális (látóirányú) közeledés vagy távolodás sebessége, a – jel
közeledés.
-Mv = abszolút vizuális fényesség, minden számérték negatív előjelű!
Kon = a gömbhalmaz sűrűsödésének foka (a koncentráció) a központ felé 12 fokú
skálán.
A vastagon szedett adatok a puszta szemmel látható halmazokat jelzik.

Különféle jegyzékekben és cikkekben néha igen eltérő adatokat olvashatunk a
kiterjedt objektumok fényességére vonatkozóan. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb
modern katalógus fényképek kimérése alapján készült, és ezért a fotografikus
fényességet tüntetik fel, amely a kék színű objektumoknál a vizuálisnál nagyobb,
a vörös színűeknél kisebb fényrendet ad. A másik ok a kiterjedt felületek összesített
fényének vizuális mérési nehézségeiből ered (még manapság is a leginkább a bécsi
(Holatschek-féle vizuális köd- és üstökös fénymérések a leginkább megbízhatóak!).
Egyébként a mai "vizuális" adatok sem szemmel végzett mérések eredményei,
hanem sárga szűrőn át fényképezett, illetve fényelektromos úton mért érték.
Az ún. Shapley-Sawyer koncentrációs fokozat azt jelenti, hogy milyen mértékben
nő a csillagok látszólagos sűrűsége a halmaz közepe felé. Az 1, 2, 3… fokozatnál
a központban nagyon sűrűn tömörülnek a csillagok, míg a perem felé gyorsan csökken
a sűrűség. A magas skála értékeknél viszont a középső terület lazább, ritkább,
de a külső övezetek irányában a csillagok száma kisebb mértékben csökken, az
eloszlás egyenletesebb.
A felsorolás a 9 fényrendnél erősebb fényű gömbhalmazokat tartalmazza. Ezek
felkeresésére egy jó kézi látcső (pl. 8×50, 10×50, 12×60, stb.) már alkalmas.
Ilyen nagyítások mellett természetesen a legtöbb gömhalmaz kicsi ködös kerek
foltnak látszik, de jellege többnyire jól felismerhető. Figyelembe kell azonban
vennünk, hogy az amatőr távcsövekben, vizuálisan a halmaz külső részeit már
nem látjuk, tehát kisebbnek észleljük a katalógusban megadott szögátmérőnél.
Sajnos az északi félgömbről éppen a legfényesebb gömbhalmazok nem láthatók.
De tiszta, nyugodt nyári éjszakákon a nálunk megfigyelhetők is szép látványt
nyújtanak. Érdemes egy-két éjszakát rászánni a felkeresésükre.
Jó vadászatot!

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Érdekessé teheti a nézegetést, ha módunk van először egy kézi látcsővel (binoklival)
megkeresnünk az égitestet, majd megnézhetjük egy kisebb, 5-6 cm-es, végül egy
nagyobb teljesítményű, 15-20 cm-es távcsővel. Az első pillanatban néha meglepő,
hogy némelyik sűrű gömbhalmaz a kis távcsőben erős fényű kis korongnak tűnik,
míg egy nagyobb műszer nagy nagyítása mellett már homályosabb fényfoltnak látjuk.
Ennek egyik oka az, hogy a nagyítás növelésével a felület fénye nagyobb látszó
területen oszlik meg, a másik ok a felbontásban rejlik: a kis műszerben a halmaz
peremvidékét alkotó csillagok fénye összefolyik, míg a nagy távcsővel a csillagokat
részben már külön-külön látjuk.
Nagyon érzékenyek a gömbhalmazok a légkör állapotára. Már egy kissé párás égboltnál
is eltűnnek a perem csillagai, és csak a központi sűrű "mag" marad
látható. Ugyanezt tapasztaljuk a növekedő Hold erősödő fényénél is. Nagyon jellemzően
mutatkozott ez a hatás éppen a Herkules-halmaznál, amelyet először a budapesti
Urániából, a Gellérthegyről láttam meg egy 20 cm-es refraktorral. A keleten
felemelkedő Herkules csillagképet a kora esti órákban a pesti lámpák fénye alaposan
eltakarta, és a gömbhalmazból – nagy csalódásomra – csak egy kis kerek, tompán
fénylő korongocska látszott. Ahogyan a csillagkép egyre magasabbra emelkedett
az égen, kiemelkedve a lámpák zavaró fényéből, úgy vált egyre élettelibbé a
kép, felbukkantak a peremvidék csillagai, és éjfél után, a zenit táján ragyogó
gömbhalmaz már teljes szépségében mutatkozott. (Később láttam az M13-at nagyobb
távcsővel, jobb légköri viszonyok mellett, de az első megpillantás élményét
semmi sem múlhatja felül.)
A mellékelt táblázatban a kb. 160 katalógusba vett ismert gömbhalmazok legfényesebbjeinek
adatait mutatjuk be. A felsorolásban a déli égbolt fényes objektumait is feltüntettük,
bár a -40 fokos deklinációs körtől délebbre levőket hazánkból már nem láthatjuk.
(Az összeállítást Prof. Dr. Ronald Weinberger innsbrucki asztrofizikus nyomán
közöljük, a bécsi "Der Sternbote 2001/2. száma nyomán.)
A táblázat rovatai: (ld.
melléklet)

NGC = az objektum sorszáma a New General Catalogue-ban (J. Dreyer, 1888), a
növekvő rektaszcenzió sorrendjében.
Más jel. = az objektum egyéb jelzése, más jegyzékek szerint.
Rekt. és Dekl. = az objektum koordinátái 2000-re.
Csill. kép = a csillagkép, amelyben az objektum látható (három betűs rövidítések).
O = a gömbhalmaz átmérője ívpercekben.
V = a halmaz vizuális összfényessége.
Sp = színképtípus a Harvard osztályozás szerint.
d = távolság 1000 fényévekben
RV – km/s = radiális (látóirányú) közeledés vagy távolodás sebessége, a – jel
közeledés.
-Mv = abszolút vizuális fényesség, minden számérték negatív előjelű!
Kon = a gömbhalmaz sűrűsödésének foka (a koncentráció) a központ felé 12 fokú
skálán.
A vastagon szedett adatok a puszta szemmel látható halmazokat jelzik.

Különféle jegyzékekben és cikkekben néha igen eltérő adatokat olvashatunk a
kiterjedt objektumok fényességére vonatkozóan. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb
modern katalógus fényképek kimérése alapján készült, és ezért a fotografikus
fényességet tüntetik fel, amely a kék színű objektumoknál a vizuálisnál nagyobb,
a vörös színűeknél kisebb fényrendet ad. A másik ok a kiterjedt felületek összesített
fényének vizuális mérési nehézségeiből ered (még manapság is a leginkább a bécsi
(Holatschek-féle vizuális köd- és üstökös fénymérések a leginkább megbízhatóak!).
Egyébként a mai "vizuális" adatok sem szemmel végzett mérések eredményei,
hanem sárga szűrőn át fényképezett, illetve fényelektromos úton mért érték.
Az ún. Shapley-Sawyer koncentrációs fokozat azt jelenti, hogy milyen mértékben
nő a csillagok látszólagos sűrűsége a halmaz közepe felé. Az 1, 2, 3… fokozatnál
a központban nagyon sűrűn tömörülnek a csillagok, míg a perem felé gyorsan csökken
a sűrűség. A magas skála értékeknél viszont a középső terület lazább, ritkább,
de a külső övezetek irányában a csillagok száma kisebb mértékben csökken, az
eloszlás egyenletesebb.
A felsorolás a 9 fényrendnél erősebb fényű gömbhalmazokat tartalmazza. Ezek
felkeresésére egy jó kézi látcső (pl. 8×50, 10×50, 12×60, stb.) már alkalmas.
Ilyen nagyítások mellett természetesen a legtöbb gömhalmaz kicsi ködös kerek
foltnak látszik, de jellege többnyire jól felismerhető. Figyelembe kell azonban
vennünk, hogy az amatőr távcsövekben, vizuálisan a halmaz külső részeit már
nem látjuk, tehát kisebbnek észleljük a katalógusban megadott szögátmérőnél.
Sajnos az északi félgömbről éppen a legfényesebb gömbhalmazok nem láthatók.
De tiszta, nyugodt nyári éjszakákon a nálunk megfigyelhetők is szép látványt
nyújtanak. Érdemes egy-két éjszakát rászánni a felkeresésükre.
Jó vadászatot!

Ajánljuk...