Kereső és osztott körök nélkül

Ez binokulárok valamint keresővel (tehát kis nagyításnál) vagy osztott körökkel
– netalán fedélzeti számítógéppel – ellátott távcsövek esetén nem jelent különösebb
nehézséget. Ellenkező esetben a beállítás, keresés nehézzé, időigényessé válhat,
ami akár az észleléshez való kedvet is elveheti.
Kósa-Kiss Attilának és nekem eléggé nagy tapasztalatunk van ezen a téren. Ezért
néhány módszert szeretnék ajánlani kevésbé tapasztalt amatőr társaimnak.
1. Az okulár kicserélése. Talán a legegyszerűbb módszer. Az objektumot kis nagyítással,
nagy fókuszú okulárral a látómező közepébe hozzuk, majd óvatosan – hogy a távcső
el ne mozduljon – kicseréljük az okulárt egy rövidebb fókuszúra, ezzel nagyobb
nagyítást elérve. A képet élesre állítva, kevés iránykorrekcióval az égitest
a látómezőben van. A módszer alkalmazását megkönnyíti, ha tudjuk a használt
okulároknál kapott látómezők átmérőjét (fokban, ívpercben) illetve ezek arányát.
2. A "generátor módszer". Itt a távcső hengeres alakját használjuk
ki, vagyis azt, hogy egy henger generátorai párhuzamosak a tengelyével.
3. Newton-típusú reflektor esetében elhelyezkedünk a távcső főtükör felőli végén
(ha az objektum magasan van kénytelenek leszünk a földre feküdni) és úgy állítjuk
a távcsövet, hogy egy generátor mentén végignézve pont a célobjektumra lássunk
(1. ábra).
4. Itt nagyon könnyen hibázhatunk: kis eltéréssel ugyan, de mégis másfelé (az
égitest mellé, leginkább fölé vagy alá) nézhet távcsövünk.
Ha a célobjektum látható szabad szemmel, akkor a módszer könnyebb. Ha nem látható,
akkor előzőleg meg kell néznünk ennek elhelyezkedését más szabadszemes égitestekhez
(csillagokhoz) képest (2. ábra).
Miután így beállítottuk távcsövünket, megnézzük a látómezőben levő képet. Ha
elég nagy gyakorlatunk van, akkor a célobjektum benne lesz, vagy kis pásztázással
megtaláljuk. Amennyiben nincs, megjegyzünk egy bizonyos konfigurációt a látómezőben.
Erre a konfigurációra rálelünk a keresett objektum részlettérképén, ha a beállítást
elég jól végeztük. Innen már a részlettérkép segít-ségével ráállhatunk az illető
égitestre. Ellenkező esetben meg kell ismételnünk a távcső becélozását.
5. Mindkét szem használata. Ezt a módszert refraktoroknál, tehát egyenes optikai
tengelyű műszereknél alkalmazhatjuk, míg az előzőt Newton-típusú reflektoroknál,
vagyis nem egyenes optikai tengelyű műszereknél.
Itt egyszerre használjuk mindkét szemünket: egyikkel a távcsőbe, míg a másikkal
a távcső irányába tekintünk.
Először beállítunk egy fényes csillagot és megjegyezzük ennek viszonylagos
helyét a távcső tulsó végéhez képest, ezzel mintegy "bekalibráljuk" a
szabad szemünket "keresőnek". Majd távcsövünket úgy állítjuk, hogy
a célobjektum ugyan erre a viszony-lagos helyre kerül-jön; mindaddig végezzük
ezt a keresést,
míg a látómezőben fel nem tűnik a szóbanforgó égi-test (3. ábra).
Nem szabadszemes objektum esetén szintén más szabadszem-mel látható égi-testhez

viszonyítjuk a célpontot, majd kiválasztunk egy jellegzetes alakzatot a látómezőben,
amit azonosítunk a részlettérképen, és így tovább…
Némi gyakorlással és türelemmel bármelyik módszer könnyen elsajátítható, és
mint tudjuk a személyes tapasztalat a legjobb útmutató.
E három módszer, illetve ezek megfelelő kombinációinak használatával könnyebbé
válik az objektumok beállítása, valamint megrövidül az erre felhasznált idő
és ezáltal több idő jut a tulajdonképpeni észlelésre.