Sajtz András, a magyar Hawking

Valamikor két nemzetiség lakta: a magyar és a német. A németeket 1945 után nagyrészt kitelepítették, vagy a „Kárpátok Géniusza” az 1980-as években árusította ki őket nyugatra. Így ma teljesen magyar, 900 fős település. A nagyrészt földműveléssel foglalkozó emberek egymás közt, a boltban, a falusi kocsmában magyarul beszélnek. A település az Arad – Nagyvárad – Békéscsaba megyeszékhelyek háromszögében éli életét.
Mi közép-európaiak nem lepődünk meg azon, hogy a fentiek ellenére a falu hivatalos nyelve a román, neve pedig: Satu-Nou. A település ugyanis 1920 óta hivatalosan Románia része. Az itt lakókat ez szemmel láthatóan nem zavarja: művelik földjeiket, karbantartják házaikat, békésen élik életüket, nézik a magyar televíziók adásait, értik és megvitatják a “Magyarban” történteket, kellemes érzelmekkel gondolnak a 17 km-re lévő határon túliakra.
Abban sincs semmi különös, hogy itthon minden jóérzésű ember legalább gondolatban együtt érez a határon túli magyarokkal, esetleg lehetőségeihez mérten tesz is értük valamit, vagy megelégedéssel figyeli, ha szervezetek, állami szervek nyújtanak segítséget nekik. Bízunk abban, hogy  amatőrcsillagász társaink is hasonlóan gondolkodnak.


Itt Simonyifalván él ugyanis Sajtz András. Kinek a sors többszörös kisebbségi sort adott.
Az első fokozat a fent leírt: a nálunk szegényebb, szerényebb életszínvonalat jelentő Romániába került, és ott is kisebbségi magyarnak.
A második, hogy Sajtz András az emberek azon különös csapatához tartozik, akik nyitott szemmel figyelik a körülöttük lévő természetet. Nappal csak azt lesi, miként alakul a felhőzet, hogy tiszta lesz-e este az ég. Éjszaka pedig a csillagokat, az égbolt szépségeit, érdekességeit figyeli. Magyarul: észlelő amatőrcsillagász. Több téma, de főleg a változócsillagok érdeklik. Minden derült éjjelen felkeresi csillagait és megbecsüli fényességüket.
Végül még egy körülményt kell megjegyezni, habár inkább ezzel kellett volna kezdeni: Sajtz András teljes mértékben mozgássérült. Bénán, tolókocsiban éli életét. 1956-ben egészségesen született, 1958-ban érte el a járvány. Valamikor a gyermekparalízis gyógyíthatatlan betegség volt, éppen András születés előtt fedezték fel ellenszerét, kezdték meg a kötelező védőoltásokat, így ezután többé ebben a betegségben senki sem betegedhetett meg. Lakóhelyén erre az oltásra kis fáziskéséssel került sor: így ő a lett a legutolsó magyar gyermekek egyike, aki ezzel a betegséggel kénytelen leélni életét. Állapotán utólag segíteni már nem lehet.
Így él kiskora óta. Szülei, tanárai, iskolatársai segítségével elvégezte a helyi általános iskola kilenc osztályát. Azóta mozgássérültként él családi házukban, autodidakta módon bővíti ismereteit. Teljes mértékben szülei ápolására szorul, hiszen végtagjai is teljesen bénák, csupán jobb kezének néhány ujjával képes fogni. Így – ha nehezen, de – képes enni, inni, olvasni, írni.


Az űrkutatás már kisgyermek korában érdekelte. 1979 őszén Kulin György egyik tévéműsorából leste el, miként lehetne házilag kis távcsövet készíteni. Megrendelt egy 30 és egy 35 mm-es kis objektívlencsét, ezekből két egyszerű Kepler távcsövet készített. 1980 nyarán nézett először az égre kis műszereivel. Csodálatos élményt jelentettek számára a napfoltok, a holdkráterek, a jupiterholdak. Megismerte a csillagképeket, megtalálta a bolygókat.
Kósa-Kiss Attila biztatására 1982-ben kezdte el amatőrcsillagászati megfigyeléseit. Sok szabadideje lévén, a jó falusi ég alatt először a meteorok rendszeres megfigyelését végezte. Nevét a Meteor 1983/3-as száma óta olvashatjuk, a meteorészlelők legaktívabbja egy évtizeden keresztül. 1984 májusában elkezdte a változócsillagok megfigyelését, melyet azóta is töretlenül, szorgalmasan, nagy észlelésszámmal folytat. Ha jó az ég, kitolják tolókocsiját a kertbe. Ott kis műszereivel megnézheti a változócsillagokat, memorizálja fényüket, hogy mikor visszagurítják, jobb kézzel lejegyezhesse. Az adatok jegyzése és elküldése a legnehezebb, észlelései – érhető okokból – néha késve érkeznek.


Viszont képtelen az életben olyan köznapi tevékenységekre, mint bevásárlás, főzés, takarítás, mosás, fürdés, öltözködés, stb. …. mindezekben kiszolgálásra szorul. Amíg szülei fiatalok voltak, ezt áldozatos munkával végezték érette. Sajnos édesanyja hosszas betegség után 2000 tavaszán meghalt. Most csak idős édesapjával él együtt. (Húga egészséges, de családjával távolabb, Aradon él.)


Sajtz Bandi értelmes, nyitott gondolkodású, érdeklődő, optimista életfelfogású ember, ami fizikai állapotának ismeretében nagyon tiszteletreméltó! Talán a legfőbb szál, ami köti az értelmes élethez az, hogy van kapcsolata a magyar amatőrcsillagászokkal. Ez lelkesíti éjszakai észleléseikor, emiatt fagyoskodik kinn az éjszakában, ez ad értelmet mindennapi tevékenykedéséhez. A csillagászati észleléseken kívül kis könyvtárának könyveit olvassa: csillagászatiakat, sci-fi-ket, szakkönyveket. Jó rajzkészségével még képregényeket is készít a maga örömére.


Zalezsák Tamás ötlete, és amatőrmozgalmunk szép akciója volt (lásd: Meteor 1989/7-8, 1990/1, 1990/3), amikor egy 10×50-es binokulárra valót gyűjtöttünk össze. Csak az átszállítása jelentett gondot, de ami 1989 őszén nem sikerült, a decemberi forradalomnak köszönhetően 1990 februárjában igen: a binoklit Sajtz András nyakába akaszthattuk. STZ (az AAVSO-nál SJQ) bőségesen “meghálálta” ezt, rengeteg változóészlelést végzett és végez az óta is.
A Meteort természetesen két évtizede küldjük neki, nevét látva visszajelzést kap munkájáról. Az írásokat, rovatokat sokszor elolvassa, memorizálja, ismer mindannyiunkat, akik a lapban szerepelünk. Kapja az évkönyvet, egyedi kiadványokat, szíves fogadja mozgalmunk egyéb híreit is.  Csillag Attila aradi amatőr 1998-ban egy 125 mm-es Dobson távcsövet ajándékozott neki, de nem tudja használni nagy (20 kilós) súlya miatt. Amíg ezt nem tudja könnyebbre szereltetni, a főműszere a binokulár marad. A Hyakutake és a Hale-Bopp üstökösök idején nem is kellett neki ennél jobb műszer!


Nagy szerencséje, hogy a nagyszalontai Csukás Mátyás amatőrtársunk éppen ebbe a faluba nősült, így Simonyifalvára látogatva gyakran felkeresi Sajtz Bandit. Ilyenkor lemásolja a változóészlelésit, elküldi a magyar adatgyűjtő központba. Kiss László továbbítja az AAVSO-hoz is, cserébe kapja az amerikai kiadványaikat. Sajtz András nevét, észleléseit mi is gyakran olvashatjuk a Meteorban. Így tudhatunk arról, hogy 1999. augusztus 11-én odaszállították a teljes napfogyatkozás tengelyére, és átélhette a ritka tünemény élményét, bár a totalitás perceiben a felhőzet eltakart mindent. A csillagok állása mégis szerencsét hozott neki, mert a Máltai Szeretetszolgálattól ekkor kapott egy akkumulátorhajtású rokkantkocsit.


Amint az angol sorstársának (Stephen Hawkingnak) úgy neki is egy megfelelően összeállított számítógép konfiguráció sokat jelentene. Használni képes lenne, mert 2001. nyarán a helyi iskola kölcsönadta neki az egyetlen PC-jét. Örömmel alkalmazta írásra, rajzolásra, gyakorlásra, változóadatainak begépelésére. A nyár végén sajnos visszavitték a gépet. Még évekkel ezelőtt a Bajai Obszervatórium Alapítvány, egy TV képernyőre csatlakoztatható Sincler ZX Spektrum  48 kB-os gépet ajándékozott neki – ami ugyebár ma már a technikatörténet régmúltja, még odaát is!


Nem is kell tovább folytatni Sajtz András helyzetének ecsetelését! Aki segíteni akar, annak ennyi ismertetés is elég.

Ajánljuk...