Megalakult a Kiskun-Neptunusz CCD Szekció
Csoportunk első szakmai csoportja a változócsillagokkal foglalkozik, így az új szekcióval tovább bővült szakmai tevékenységünk köre.
Szerző: Rezsabek Nándor · 2004. január 19, hétfő
Csoportunk első szakmai csoportja a változócsillagokkal foglalkozik, így az új szekcióval tovább bővült szakmai tevékenységünk köre.
A 66 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszok kihalásához vezető aszteroidabecsapódásnál nincs is jobb példa arra, hogy egy kozmikus kődarab becsapódása Földünk felszínébe milyen pusztító hatású lehet. Most azonban a kutatóknak sikerült kimutatniuk azt, hogy ennél jóval korábban, 3,3 milliárd évvel ezelőtt is történhetett egy hatalmas aszteroidabecsapódás, amely a pusztítás helyett inkább segítséget nyújtott abban, hogy
2019-ben egy szupernagy tömegű fekete lyuk bekebelezett egy csillagot. Tulajdonképpen hihetetlen, hogy egy ilyen lenyűgöző esemény nemcsak az egyes galaxisokban számít mindennaposnak, ahol 10-100 ezer évente megtörténik, de a távcsöveink számára is, amelyeknek hála a csillagászok több millió galaxisban figyelhetik meg a táplálkozási szokásokat. Amikor Matt Nicholl (Queen’s University Belfast) és munkatársai megfigyelték a jelenséget,
A legújabb számítások szerint az alfa Centauri rendszerből kilökődött anyag egyenesen a Föld felé áramolhat. Még jó sokáig várat magára, hogy űreszközt küldjünk akár csak a legközelebbi csillagrendszerig is, ha egyáltalán valaha lehetséges lesz… De mi van akkor, ha egy rendszerből, mondjuk az alfa Centauriéból származó anyag elszáguldana a Föld mellett, és így tanulmányozhatóvá válna?
A Szaturnusz most végre csatlakozott a Naprendszer többi nagybolygójához, mint egy trójai kisbolygó irányító planétája. Trójai kisbolygóknak nevezzük azokat az égitesteket, amelyek egy adott bolygó és a Nap alkotta rendszer L4-es, illetve L5-ös jelölésű, stabil Lagrange-pontjaiban keringenek, a bolygóval azonos keringési idővel, a Naptól nézve 60 fokos szögtávolságban. A Lagrange-pontok azt az öt térrészt jelölik
A James Webb-űrtávcső újabb szenzációs eredménnyel örvendeztet meg bennünket: sikerült közvetlen képet alkotnia a napjainkig ezzel a módszerrel felfedezett, legkisebb tömegű exobolygóról. A detektáláshoz pedig az űrtávcsőnek versenyt kellett futnia az idővel: a bolygó ugyanis épphogy csak látszott, mielőtt belépett abba a térrészbe, amelyben központi csillaga vakító fénnyel ragyogja túl az elkövetkező 10 évben. Az