Szakács-dosszié

Emlékképek általános
iskolai éveimből

(A következő írás Papp Évától, a Kiskun Csoport
tiszteletbeli vezetőjének, Szakács Lászlónak egyik régi tanítványától származik.
Nem csillagászatról vagy űrkutatásról lesz szó. Egyszerűen csak emberségről.
Arról a sok szépről és jóról, amit a Tanár Úr, az amatőrcsillagász és meteorológiai-megfigyelő
adott diákjainak. Ezen írás egyben születésnapi köszöntő is – gratulálunk
Szakács
Lászlónak 86. születésnapja alkalmából! – Rezsabek Nándor)

A
falusi gyerek természetes élettere a természet, a növények, az állatok közelsége,
szeretete.
Számunkra mindez magától érthető volt, mint az, hogy a tisztesség személyes
erkölcsi és etikai normát jelent, amelyet semmilyen körülmények között nem szabad
áthágni. Az tisztesség belső norma, amelyekhez cselekedeteink méretnek.
Ezzel az otthonról kapott indíttatással kerültünk az iskolapadba, hogy jó TANÍTÓINK
ezt megerősítve, sok tárgyi tudást adva, neveljenek emberekké bennünket. Ehhez
pedig a munkaszereteten keresztül vezetett az út. A feladatvállalás és végzés
mindig örömet ad, ki többre, ki kevesebbre tehet szert, tehetsége szerint.
Az alkotó munka műhelyét az Általános Iskolában a Szakács László Tanár Úr által
megálmodott botanikus kertek, később az új iskolában létesült melegház jelentette.
Először idősebb testvéreimmel jártam szívesen a volt Székely-villa kertjében
levő botanikus kertbe. Nem volt baj, hogy kicsi vagyok, bátran mehettem. Ott
csodálkoztam rá tágra nyílt szemmel eddig soha nem látott növényekre, a rendszertant
követő megannyi parányi ágyásra. Nem a tanári szigor, hanem a felszabadult tenniakarás
indította el a vetélkedést. Mert délutánonként még nyáron is mentünk, és tettük
rendbe ágyásainkat azért, hogy szép legyen.
Később a botanikus kert a Tanácsháza udvarában kapott helyet. Felső tagozatosként
itt már "saját" parcellám volt. Jobb kéz felöl az első (moszatok,
zuzmók, mohák, páfrányok). Méreteiben ugyan nagyon kicsiny, de annál gazdagabb
fajtaválasztékban pompázott a kert. A kicsiny útmutató táblák pedig szótlanul
is mindig magukért beszéltek. Észrevétlenül jegyeztük meg a neveket, mert láttuk,
kézzel fogható volt, és főleg az, hogy mi gondozhattuk. Szakács Tanár Úr nagy-nagy
tudással, szeretettel és bizalommal irányította munkánkat, egyengette lépteinket,
nyesegette vadhajtásainkat. Ő az a Pedagógus, Aki nem alattvalókat, hanem embereket
igyekezett nevelni belőlünk.
Számomra az "új" iskolánál létesült melegház, az akváriumokkal, szökőkúttal,
a pálmákkal ás több szebbnél szebb növénnyel, maga a csoda világa volt. Ápolhattam,
gondozhattam a halakat, növényeket és néha még a vendégeket is én kalauzolhattam.
Tanár Úr bizalmáért ma is hálás vagyok! Mi ott játszva tanultunk, mert az ott
végzett tevékenység ma is jó játéknak tűnik.
Nagyon szerettem a Földtörténeti Kép (ez a földtörténeti korokat bemutató,
csigaházakkal, kagylókkal és egyéb megkövült maradványokkal "élővé" varázsolt hatalmas
falikép volt – R.N.) előtt állni, és csodálni a "Nagy egészet", egy
falra épített világot. Kár, nagyon kár, hogy csak emlékezetünkben létezik.
Végtelenül
sajnálom, hogy a történelem embert sorvasztó sivatagi szelei magukkal sodorták
valaha volt gyermekkori csodáink közül a mi botanikus kertünket, a melegházat,
a Földtörténeti képet, az első élő tankönyvünket.

Papp
Éva
Soltvadkert

(Betelgeuse
19-20. szám)

 

Hogyan lettem amatőrcsillagász…

Pár évvel ezelőtt készítettem
egy albumot a Szakács család életéről. Amikor gondolkoztam azon, hogy milyen
címet adjak az életünk történetének, azt találtam legjobbnak: Hogyan lettem
tanító. Most azt írom le, hogyan is lettem amatőrcsillagász.
Ez akkor kezdődött, amikor az elemi iskola 6. osztályát elvégeztem, és szüleim
hallották, hogy aki a nyáron különbözetit tesz a polgári iskola 1-2. osztályában,
az egyenesen a 3. osztályba mehet. Egy Wilner nevű hölgy tanított, aki a szerencsés
vizsga után egy műanyag távcsövet adott nekem. Ezzel nézegettem a világot. A
távoli háztetőket, templomtornyot, és este a Holdat és a csillagokat.

Szakács László és a
mechanikus planetárium

Ezután folytattam tanulmányaimat, és mikor a tanítóképzőbe kerültem – mindjárt
az 1. osztályban – egy polihisztor tanárom lett az eszményképem: Marczelly Kornél.
Neki köszönhetem a természettudomány iránti érdeklődésemet. Már nem tudom, hogy
ő hívta-e fel a figyelmemet arra, hogy csillagászati könyvet is olvassak, de
mikor így tettem megtudtam, hogy például a Holdnak csak az egyik felét láthatjuk,
és a Jupiternek négy holdja van, a Marsnak pedig kettő.
Ekkor elővettem a kis távcsövemet, és elkezdtem nézegetni a Holdat és a csillagokat.
De a holdkráterek csak valami halvány, sejtelemszerű alakzatok voltak. Közben
édesanyám észrevette, hogy én rövidlátó vagyok – amikor este a városból hazamentünk,
mondtam, hogy a csillagokat akkorának látom, mint a Hold. Elmentünk Körmendre,
ahol egy Herceg nevű szemorvos, aki ingyen gyógyított és ingyen vizsgált meg
mindenkit, kezelt. Ekkor kaptam az első szemüveget. Most már tisztán láttam
a csillagokat is…
Mivel az 1935-ben végzettek két évig nem pályázhattak, ezért a volt tanítóképzőm
gyakorlóiskolájában térítésmentes tanítóként dolgoztam. Jeles oklevelem volt,
de többet tanultam a két év alatt, mint addig. Ezután kerültem Soltvadkertre
meghívással, ahol mint népművelési gondnok is működtem a tanítás mellett. A
belterületen és három tanyaközpontban hetenként tartottunk előadásokat – mindig
zsúfolt nézőtér előtt.
1948-ban, az államosítás előtt az Evangélikus Általános Iskola alapításának
100 éves évfordulóján egy kirándulást vezettem Soltvadkertről. Egy kaszárnyában,
szalma fekvőhelyen voltunk három napig elszállásolva a gyermeksereggel. Jártunk
múzeumokban, és voltunk Dr. Ordas Lajos püspök úrnál. Egy este elmentünk a Sánc
utcai csillagvizsgálóba, ahol Kulin György nagy szeretettel fogadott, és bemutatott
sok látnivalót.
Az államosítás után megváltozott a helyzet. Többször tartottam csillagászati,
természettudományi és meteorológiai előadást. Egy marxista ünnepélyen (az apósom
háza előtt) karomon ülő kisfiam sírva fakadt, és bementem a házunkba… és másnap
a Kossuth-szobor melletti szónoki emelvényen egy plakát jelent meg, hogy egy
csillagnéző már 20 tagot toborzott a csillagászati egyesületbe (természetesen
ez nem valami programajánló volt a hatóságok részéről – R.N.). Én egyébként
1947. augusztus 2-a óta, 1099. számmal (Dr. Kulin György aláírásával!) voltam
tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek. Írtam a Dolgozók Pártja titkárának,
de amikor felvételt kértem a főiskolára, a válasz a retorzió volt.
Végül a budapesti szaktanítói tanfolyamra csak eljutottam. Kijártam a Teleki
térre, és könyveket vettem (természettudományit). Itt egy – valószínűleg – amatőrcsillagász
árult egy csillagászaszati távcsövet és egy mechanikus planetáriumot (amit a
Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tagjai is láttak). Megvettem. Az iskolások között
szakkört szerveztem, és nekik már be tudtam mutatni a Hold krátereit, és a Jupiter
Io, Europa, Ganymedes és Callisto holdjait. Érdekes, hogy a járási párttitkár
fia az egyike volt azoknak, akiket nagyon érdekelt a csillagászat.
Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozáskor megkértek, hogy a Büdöstónál szervezett
rendezvényen tartsak egy bemutatót. Többszáz néző előtt, a napfogyatkozás kezdetekor
(11 óra 30 perctől) rövid csillagászati előadás keretében – a mechanikus planetárium
segítségével – bemutattam a látnivalót.
Azt nem tudom, hogy kitől (egy, a Kőrősi Híreknek adott interjúból – R.N.)
tudta meg a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör, hogy én, az öreg és sok viszontagságon
átment amatőrcsillagász a világon vagyok, de 1999. november 27-én meghívtak
Hartára. Értem jöttek, "Csillagászati emlékeim" címmel előadást tartottam,
és a Harta TV megörökítette szereplésemet. Köszönöm önöknek még egyszer a tiszteletbeli
tagságot, és Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportjának tiszteletbeli
vezetői címét!

Szakács
László

(Betelgeuse
21-22. szám)

 

A megcsonkított földtörténeti kép

{mosimage}

A földtörténeti képet Szakács László készítette iskolájának.
A színes kép jobb oldalán a Dr. Dallos Ferenc által ajándékozott csillagászati
távcső látható.

 

További információk, linkek:

Szakács
László 1999. november 27-i előadásának plakátja
17
Kb
Szakács
László interjúja a Kőrösi Hírekben
503Kb
Rezsabek Nándor: A
Magyar Csillagászati Egyesület tevékenysége a Kiskunságban 1946-49 között

26 KB

Ajánljuk...