Uránia-tervezet

Kulin György tervezete a Gellérthegyen létesítendő bemutató csillagvizsgálóról, az 1940-es évek elejéről.

A Csillagvizsgáló Intézet vendégkönyvének tanúsága szerint egy évben átlagosan 3-4000 ember látogatja az Intézetet. Ha tekintetbe vesszük még, hogy

1.)    Sokan kimaradnak a vendégkönyvből, mert sokszor nem mutatjuk a nagykupolát

2.)    A bejelentett látogatók egy része rossz idő miatt elmarad

3.)    Túlzsúfoltság miatt visszautasított látogatók

4.)    Az Intézet messze fekszik a várostól, s csupán a fel-leutazás 3 órát vesz igénybe

5.)    Egy svábhegyi kirándulás kb. 1 pengő 30 fillérbe kerül

6.)    Az Intézet kerül minden propagandát

Ezeknek tekintetbe vételével azoknak a száma, akik mégis megnéznék az Intézetet, évi 8-10 ezerre tehető.

Ha csak a tényleges látogatók számát vesszük is, egy olyan tekintélyes számról van szó, amely azt bizonyítja, hogy a csillagászat iránt az érdeklődés igen eleven.

Az érdeklődés az utóbbi években egyre nő.

Kulin György a javaslat írásának időszakában, íróasztalánál.

Az Intézetnek a tudományos munka érdekeinek megóvása szempontjából érdeke, hogy a látogatások kérdését gyökeresen oldja meg. A tudományos munkát jelenleg nem csak a látogatások miatt elrabolt idő akadályozza, hanem egyrészt a tisztviselők munkaerejének igénybevétele és a látogatások lebonyolításával járó rengeteg telefon-adminisztráció.

A kérdés megoldására egyik mód volna a belépődíj. Valószínű, hogy a felutazás költségein kívül 50-80 fillér túlkiadást sokan nem áldoznának. (Sokan különben is gyalog jönnek.) Ezzel a látogatók számát erősen le lehetne csökkenteni.

Azonban kérdés, hogy valóban kevesebben látogatnak az Intézetet? Vajon nem csak azok maradnának el, akik nem tudnák az 50-80 fillért megfizetni, s annál többen jönnének azok, akiknek ez az összeg nem számít?

De ha sikerülne is a látogatók számát minimálisra redukálni, lehetne- úgy korlátozni a látogatásokat, hogy ezentúl kevesebb alkalommal vennék igénybe a vezető tisztviselők idejét? Mert az, hogy egy csoportba 50 helyett 40-en jönnének csak, az nem megoldás.

Ha ez a kérdés is elintézést nyerne, hogy holdtölte idején néhány napra korlátoznánk a látogatásokat, hátra marad a kérdés legkomolyabb része, s ez pedig az, hogy milyen jogon zárná ki az Intézet az ismeretek szerzésére törekvők közül azt a réteget, amely ezért a felutazáson kívül áldozni nem tud? Azon a jogon, hogy annak van joga – akinek pénze van? Nyilvánvaló, hogy ezt az álláspontot egyetlen tudományos Intézet sem képviselheti egészen mereven, de különösen nem a Csillagvizsgáló Intézet.

Természetesen jogos a kérdés, hogy a tudományos munka rovására is feladata-e a Csillagvizsgálónak az ismertek népszerű terjesztése?

Végeredményben itt értünk ahhoz a ponthoz, amelyben dönteni kell. Egy nemzet helyzete a tudományok művelésében nemzetközi viszonylatban is igen előkelő lehet, s amellett elvben feltételezhető, hogy az átlagos kultúrnívó igen alacsony. (Ugyanilyen eset előfordul gazdasági téren, vannak országok, ahol csak nagyon gazdagok és nagyon szegények vannak.) Azonban művelt államok szociális és kulturális érzületéből az következik, hogy az ilyen ellentéteket kiküszöbölje.

Van egy igen súlyos szempont, amely ezt a törekvést indokolja.

A tudományos intézetek legtöbbször közvetlenül nem hoznak hasznot. Ezeket az intézeteket állami, közületi pénzek vagy mecénások tartják el, végeredményben azonban mégiscsak maga a nemzet. Ez az alap, amelyen tisztán gazdasági indokokból joga van a nagyközönségnek ahhoz, hogy a műveltségből ne maradjon senki, aki vágyik utána.

Megoldható-e a kérdés a meglévő Csillagvizsgáló Intézeten belül?

Az intézet tudományos érdekeinek megóvása mellett még az, hogy a Svábhegyen a nagy útiköltség terhe fennáll – azt bizonyítják, hogy kielégítő módon nem.

A kérdést a külföldiek már régen megoldották. Minden művelt nyugati államban vannak Uránia csillagdák, amelyeknek éppen az a feladata, hogy a nagyközönségnek a csillagászat iránti kulturális igényeit kielégítsék, s amellett tervszerűen ébresszék az érdeklődést, s ezzel a kulturnívót emeljék.

Külföldi példák.

A külföldi amatőrök szervezetei tagjaikat munkaprogrammal, útbaigazításokkal látja el. Tudományos munkát fejtenek ki, különösen a Hold-, bolygók, napfoltok, csillag okkultációk, változócsillagok, meteorok, stb. megfigyelése terén.

A világ beszervezett amatőrcsillagászainak statisztikájából Magyarország teljesen hiányzik. Csehország igen előkelő helyet foglal itt el. Hiányzik Magyarország azért, mert nincsenek beszervezett amatőrjeink. Ha a meglévők be volnának szervezve, nem állnánk utolsó helyen.

Az eddigiekben felsorolt indokok sürgetik Magyarországon egy Uránia felállítását, melynek célja volna

1.)    A csillagászat iránt már meglévő igények kielégítése

2.)    A népszerű csillagászat ápolása, terjesztése

3.)    A meglévő amatőrök beszervezése, újak szerzése

4.)    Az amatőrök munkaprogrammal való ellátása, irányírása, munkára serkentése

5.)    Tudományos munka végzése

A cél elérésére szolgáló eszközök

1.)    Az Uránia Csillagvizsgáló valahol a város szívében (legalkalmasabb helyül a Gellérthegy kínálkozik, Buda felé néző oldal)

a)      Kupolákkal, épülettel, távcsövekkel. Mutogatni lehet nappal a napfoltokat, éjjel a csillagos égbolt érdekességeit

b)      Folyóirattal (ismeretterjesztő cikkekkel, csillagászati újdonságokkal, az amatőrök utasításaival és észleléseinek közlésével)

c)      Előadásokkal (az Urániában, vetített képekkel)

d)      Állandó hírlapi közleményekkel

e)      Mérőműszerekkel (amatőrök bent kutathatnának)

f)       Könyvtárral (érdeklődőknek rendelkezésre állna)

g)      Mechanikai műhellyel (melyben hozzáférhető áron távcsöveket, műszert készítenének. Ez nem tartozna szorosan az Urániához, külön költséget nem jelentene, mert önálló vállalkozás volna.

Szükségletek az Uránia létesítéséhez

1.)    Tudományos felszerelés

a)      Távcsövek (a Csillagvizsgáló Intézet adja)

b)      Múzeum

c)      Könyvtár

(A fentiek értéke a 100 ezer pengőt meghaladja)

2.)    Kupolák (főváros, állam, társadalmi gyűjtés)

3.)    Épületek

4.)    Telek (Stella telekcsere – főváros)

5.)    Személyzet (legalább egy vezető, egy altiszt)

Az Uránia bevételei

1.)    Napi belépődíjak

70 fillér, Stella előfizetők 50 fillér

Legalább 40 tagú csoportok 20 fillér

Évi 10-12 ezer látogató átlagban 40 fillér                 4500 pengő

2.)    Könyvtári díjak, 50 tag, átlag 5 pengő                      250

3.)    Bent dolgozók tagdíja 30 tag átlag 20 pengő                        600

4.)    Folyóirat részesedés                                                  500

5.)    Levelezőlapok árusításából haszon                           500

6.)    Előadások bevételei                                                   500

7.)    Adományok, subvenciók                                           2500

9350

Kiadás

1.)    Személyzet                                                                5000

2.)    Világítás, fűtés, karbantartás                                     2500

3.)    Beszerzések                                                               1850

9350

Az Uránia szervezete

1.)    Állami

2.)    Fővárosi

3.)    Önálló

Közvetlen felügyelet kérdése

Kapcsolat a Stellával, T.T.T.-al, Csillagvizsgálóval, Csillagászati Intézettel, fővárossal, állammal

Első teendők

1.)    Csillagvizsgáló Intézetben szűkebb körű megbeszélés

2.)    Az eredményt írásban bemutatni Wodetzky professzor úrnak

3.)    A javított és jóváhagyott tervet egy kb. 10-15 tagú bizottságnak megküldeni, melyben képviselve volnának: állam, főváros, Csillagvizsgáló, Csillagászati Intézet, a régi Stella, s a társadalomból azok, akiktől az ügy előbb vitelét remélni lehet. (Perczel Gy., Hegedűs L. stb)

4.)    A bizottság határozatainak értelmében eljárni

5.)    Propaganda

Kiadni egy Stella mutatványszámot kettő céllal: egyrészt a Stella folyóirat ügyét, másrészt az Urániát propagálni. Legalább 3-4000 példányban szétküldeni. A napilapok útján megszervezni a propagandát.