2001. június – A vörös bolygó

Mérete közel fele, tömege mintegy tizede a Földének. Ebből kifolyólag kevesebb
belső radioaktív hőforrása volt, ami jelentősen befolyásolta fejlődését. Ritka,
széndioxid légkörének felszíni nyomása általában 6-8 millibar. A ritka légkör
miatt gyenge az üvegházhatás, ezért egyrészt hideg van a bolygón (átlagosan kb.
-60 °C), és 30-60 fokos a napi hőingás. Felszínéről nézve a légkör rózsaszín
árnyalatú, mivel állandóan vöröses por kavarog benne. A bolygó múltjának
nyugodtabb időszakaiban légköre időnként kitisztulhatott. Ilyenkor nappal is
sötét volt a Mars ege, jó néhány csillaggal — ma azonban a szél
folyamatosan porral tölti meg az atmoszférát.

Mivel forgástengelye a pályasíkjára állított merőlegeshez képest ferde, valamint
elnyúlt pályán mozog a Nap körül, erős évszakos jelenségek figyelhetők meg rajta.
Az évszakos hőingással párhuzamosan a légköri víz és széndioxid egy része kifagy
a pólussapkákra. Magas marsrajzi szélességen télen szénsavhóból álló dér borítja
a felszínt.

A felszín a legtöbb helyen kietlen, kősivatagra emlékeztet. A mindent elborító
vöröses szín a por vasoxid (azaz rozsda) tartalmától származik. A szél sok
helyen dűnékbe hordja a homokot, máshol pedig koptatja a szikladarabokat. Az
erős szelek az egész bolygón átkeverik a felszíni anyagot, így az kémiailag
homogén borítást alkot.

A Mars vízkészletének nagy része a felszín alatt, a kőzetek repedéseiben, jég
formájában tározódik. Kisebb része az északi és a déli pólussapkában van,
fagyott széndioxiddal és porral keveredve. Ősi vízfolyásnyomok a bolygón sok
helyen találhatók, ezek részben arra utalnak, hogy főleg a Mars kialakulása után,
a mainál vastagabb, melegebb lehetett a légkör. A víz jelentős része egykor
tavakban, tengerekben volt, ezek nyomai ma is megfigyelhetők. A jelenlegi
éghajlat azonban nem kedvez a folyékony víz felszíni jelenlétének. Vízfolyások
ezért ma már csak egy-egy meredek lejtőn, a felszín alatt, illetve annak
közelében lévő rétegből indulnak. Az ilyen sárfolyások rövid életű, átmeneti
jelenségek.

Az Olympus Mons (Viking felvétel)

A vörös bolygón látványos vulkáni képződményeket láthatunk. Ezek többsége
viszonylag kis méretű, de vannak köztük hatalmasak is. Vulkánjai két nagy
hátságon csoportosulnak. A nagyobb: a Tharsis-hátság ad otthont a Naprendszer
jelenleg ismert legnagyobb tűzhányójának, a képünkön is látható híres
Olympus-hegynek. Ha a Földre hoznánk, közel 27 km-magas kúpja egész Magyarországot
eltakarná. A Mars vulkánjai leginkább a földi bazaltos pajzsvulkánokra emlékeztetnek,
ma már nem aktívak, bár néhány helyen az elmúlt 100 millió évben is lehettek
kisebb vulkánkitörések.

A Marsot az aszimmetriák bolygójának is nevezik. Míg déli területeit az idős,
erősen kráterezett felföldek borítják, északon az ennél 2-4 km-rel mélyebb
síkságok jellemzők. A bolygón a földihez hasonló, globális lemezmozgások csak
az ősi időkben működhettek. Legnagyobb tektonikus képződménye a
Mariner-völgyrendszer, amely keresztbe átérné az észak-amerikai kontinenst, és
mélysége helyenként 4 km. Sok egyéb töréses szerkezet is látható a bolygón, de
lényegesen kevesebb, mint amennyi a földi kontinenseket szabdalja.

A Mars kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, akárcsak Földünk. Kezdetben
sok meteorikus test bombázta felszínét, és a vulkáni tevékenység révén vastag
légkörrel rendelkezett. Ekkor a bolygón a földihez hasonló víz körforgás
lehetett, néhol folyókban áramlott a víz, máshol tavakat, az északi síkságok
területén egy hatalmas óceánt alkotott. A bolygó belső hője azonban rohamosan
fogyott. Elhalt a globális mágneses tér, és a légkört védő magnetoszféra. Egyre
kevesebb vulkán tört ki, újratöltve a légkört gázokkal. A földinél gyengébb
gravitációs tér pedig nem tudta az atmoszféra teljes tömegét visszatartani.

{mosimage}

A légkör egy része a világűrbe szökött, más része a felszíni kőzetekbe fagyott.
Csökkent az üvegházhatás, és a korábban meleg, barátságos bolygó száraz és
hideg sivatag lett. Alkalmanként hatalmas vízfeltörések, és egyéb események
hoztak változást, átmeneti meleggel megszakítva a végtelen jégkorszakot. Bár
az ilyen klímakilengések szép számmal voltak, a bolygót az elmúlt 3,5 milliárd
évben a gyenge felszíni aktivitás, és a száraz, hideg klíma jellemezte. A
folyékony víz, és a meleg környezet mára a felszín alá húzódott. A Mars
azonban napjainkban is érdekes bolygó. A hajnali dér és köd, a reggel
feltámadó változékony szél és a délutáni porördögök változatossá teszik a
képét. Két apró holdja látszólag ellentétes irányba szeli a Mars egét. Néha
pedig naplemente előtt, vagy hajnalban fényes, kékeszöld csillagként ragyog
a Földünk a bolygó egén.