Sorozatészlelés

A Hold az egyik legváltozatosabb objektum az égen. A megvilágítás szögének függvényében akár percről percre változhat a kinézete. Egyes objektumok, mint például a kráterek, fogyó vagy növekvő holdfázisnál a terminátor közelsége miatt nagyon látványosak lehetnek, viszont holdtölte idején kevésbé mutatósak. Más objektumoknál ez épp ellenkezőleg van. Míg a sugársávokat a helyi napkeltekor vagy napnyugtakor a súroló fényben észre sem lehet venni, addig a teliholdon könnyen látható, hogy messzire nyúlnak.

Egy-egy érdekesebb, ismert alakzat látványának változását végigkövetni izgalmas észlelőprogramot jelenthet. Vajon a holdfázis növekedésével mikor pillanthatjuk meg először a Tycho fehér sávjait, vagy hogy néz ki a Ptolemaeus ugyanolyan távolságban a terminátortól, de ellenkező holdfázisnál? A program hasonló kérdésekre keresi a választ.

Egy sorozat elkészítésekor az adott alakzat terminátorhoz viszonyított távolságát vesszük alapul. E szerint az észleléseket átlagosan ötfokonként érdemes megejteni, de az igazán izgalmas időpontokban, mikor a terminátor nagyon közel van az alakzathoz, sűrűbben is lehet észleléseket készíteni.

Az észlelések készítése során a legfontosabb az egységes jelleg. Hiába van két kitűnő észlelésünk, ha az egyiken az alakzat a teljes látómezőt elfoglalja, és rengeteg apró részlet látszik, míg a másikon csak a rajz vagy a képkivágás egy apró részét képviseli.

Ezek fényében a következő egységes észleléseket ajánljuk:

Digitális felvételeknél szűrő nélküli, szürkeárnyalatos képek készítése 640×480-as felbontásnál úgy, hogy az alakzat körülbelül kitöltse a teljes képet.

Rajzolásnál szintén úgy érdemes kiválasztani a nagyítást, hogy az objektum teljes egészében kitöltse a látómezőt, és itt sem ajánlott a szűrő használata.

Sorozatészlelés

A Hold az egyik legváltozatosabb objektum az égen. A megvilágítás szögének függvényében akár percről percre változhat a kinézete. Egyes objektumok, mint például a kráterek, fogyó vagy növekvő holdfázisnál a terminátor közelsége miatt nagyon látványosak lehetnek, viszont holdtölte idején kevésbé mutatósak. Más objektumoknál ez épp ellenkezőleg van. Míg a sugársávokat a helyi napkeltekor vagy napnyugtakor a súroló fényben észre sem lehet venni, addig a teliholdon könnyen látható, hogy messzire nyúlnak.

Egy-egy érdekesebb, ismert alakzat látványának változását végigkövetni izgalmas észlelőprogramot jelenthet. Vajon a holdfázis növekedésével mikor pillanthatjuk meg először a Tycho fehér sávjait, vagy hogy néz ki a Ptolemaeus ugyanolyan távolságban a terminátortól, de ellenkező holdfázisnál? A program hasonló kérdésekre keresi a választ.

Egy sorozat elkészítésekor az adott alakzat terminátorhoz viszonyított távolságát vesszük alapul. E szerint az észleléseket átlagosan ötfokonként érdemes megejteni, de az igazán izgalmas időpontokban, mikor a terminátor nagyon közel van az alakzathoz, sűrűbben is lehet észleléseket készíteni.

Az észlelések készítése során a legfontosabb az egységes jelleg. Hiába van két kitűnő észlelésünk, ha az egyiken az alakzat a teljes látómezőt elfoglalja, és rengeteg apró részlet látszik, míg a másikon csak a rajz vagy a képkivágás egy apró részét képviseli.

Ezek fényében a következő egységes észleléseket ajánljuk:

Digitális felvételeknél szűrő nélküli, szürkeárnyalatos képek készítése 640×480-as felbontásnál úgy, hogy az alakzat körülbelül kitöltse a teljes képet.

Rajzolásnál szintén úgy érdemes kiválasztani a nagyítást, hogy az objektum teljes egészében kitöltse a látómezőt, és itt sem ajánlott a szűrő használata.

Ajánljuk...