Manapság, amikor mindenki a Holdra néz várakozóan, ám egyre türlemetlenebbül („vajon mikor megyünk vissza?”), minden a technológiáról szól. Fantasztikus felbontású képek születnek immár földi távcsövekkel is, az amatőrök által készített felvételek pedig elkápráztatják a hozzáértőket. Hallottátok? Megyünk vissza! Hamarosan indul az Artemis! Lesz holdbázisunk, lesz űrbázisunk, utána meg huss, irány...
Holdunk egyik érdekes területe az Aristarcus plató. Itt sok olyan folyamat nyoma található meg együtt, amelyek kísérőnk felszínét alakították: keskeny lávafolyások,
kiterjedt lávamezők, beszakadt lávakamrák, robbanásos kitöréskor visszahullott por, tektonikus törések és persze becsapódások. Mindezek megfigyelése nem azért nehéz, mert különleges távcső kell hozzá, közülük a legtöbb már egy jó 10 cm-es teleszkóppal is megfigyelhető. Ami még elengedhetetlen, az a jó holdfázis és természetesen a hosszú türelem, a sikeres észlelésre havonta csak 4-5 este van lehetőség. A terület teljes megismeréséhez ezért több holdciklust kell végigkövetni, amire a Polaris Csillagvizsgáló szakkörében 2005 tavaszán indult program.
A megfigyelések szerint október második felében szabad szemmel is jól láthatóvá fényesedhet a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)-üstökös. De miért számítunk ennyire látványos üstökösre? A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös szeptember 27-én került napközelbe 0,39 CSE-re központi csillagunktól. Napközelsége idején a Szextáns csillagképben tartózkodott, a Naptól mintegy 23 foknyira. Az üstökös a napközelsége időszakában egyre fényesedett, egyre hosszabb
A Cassiopeia csillagkép egyik kevésbé népszerű mélyég-objektuma az Abell 84. Igen halvány, nem túl nagy méretű ködösség, de nézzük csak meg jobban! Mintha egy miniatűr M27-et (Dumbbell-köd) látnánk! Varga István, Cserszegtomaj Nagyon halvány, 14,4 magnitúdós planetáris köd a Cassiopeiában. Bár a tényleges átmérője 4 fényév, de mivel 5000 fényévnyire van tőlünk, csupán 2,7 ívpercnyi a
Egy kutatócsoport a NASA Chandra-röntgenobszervatóriumának segítségével talált egy galaxishalmazt, amelyben két szuperforró gázáramlás keresztezi egymás útját. A felfedezés azt mutatja, hogy az áramlások kereszteződése egészen új struktúra létrejöttéhez vezethet. A kutatók egy forró gázból álló, hatalmas üstököscsóvához hasonló, 1,6 millió fényév hosszú áramlást találtak, ami a Zwicky 8338 (Z8338) jelű galaxishalmaz egyik galaxisából indul ki.
Kicsit több mint egy éve bocsátották fel a japán XRISM (X-Ray Imaging and Spectroscopy Mission) röntgen-űrtávcsövet, mostanra pedig megérkeztek az eszköz első eredményei, amelyek lenyűgözik a tudományos közösséget. A távcső a Japán Űrügynökség (JAXA) és az Európai Űrügynökség együttműködése során készült el, így mindkét szervezet büszke lehet a lélegzetelállító új felvételekre, amelyek megmutatják például az
Az Univerzum fiatal korát vizsgáló James Webb-űrtávcső infravörös kamerái egy különös galaxisra bukkantak, amelyben a csillagközi gáz túlragyogja a csillagok fényességét. A galaxis a GS-NDG-9422 (9422) nevet viseli, és az egymilliárd éves Univerzumban keletkezett. Vizsgálatával a kutatóknak talán sikerült megtalálniuk a galaxisfejlődés történetének hiányzó láncszemét, amely megmutatja, hogy pontosan mi is történt az első csillagok