Égi kalendárium: 2017. december

Beköszöntött a december, az év utolsó hónapja, az első igazi téli hónap. A hosszú éjszakák remélhetőleg sok-sok derült eget hoznak, mert látnivaló lesz bőven!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap elején még megfigyelhető a délkeleti látóhatár közelében. Ekkor közel egy órával nyugszik a Nap után, de 9-én már eltűnik az alkonyatban. 12-én alsó együttállásban van a Nappal. 16-án már újra kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében, ekkor háromnegyed órával kel a Nap előtt. Láthatósága gyorsan javul, a hónap végén már egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt.

Vénusz: December elején még 50 perccel kel a Nap előtt, de láthatósága gyorsan romlik, a hónap közepére elvész a napkelte fényében. Fényessége −3,9m-ról −4,0m-ra nő, átmérője 9,9”-ről 9,8”-re csökken, fázisa 0,99-ról 0,999-re nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Virgo, majd 21-től a Libra csillagképben. Kora hajnalban kel, a hajnali órákban látszik a délkeleti égen. Fényessége 1,7m-ról 1,5m-ra, látszó átmérője 4,2”-ről 4,8”-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez Libra csillagképben. Hajnalban kel, feltűnően fényes égitestként ragyog a délkeleti hajnali égen. Fényessége −1,6m, átmérője 32”.

Szaturnusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 21-én együttállásban van a Nappal.

Uránusz: Az éjszaka első felében kereshető a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez az Aquariusban. Késő este nyugszik.

Regulus-fedés december 8-án

Az év során számos Hold–Regulus-együttállás következett be (március 10-én, május 31-én és szeptember 18-án). Az Aldebaran-fedések sorozata mellett igazi ritkaság az α Leonis eltűnése a Hold mögött: Magyarországról legutóbb 2007. október 7-én látszott Regulus-okkultáció, legközelebb pedig a 2018. január 5-i nappali, a horizonthoz közeli fedés után csak 2025. december 10-én lesz újabb nappali fedés.

12-08 Regulus fedésEzen az estén kedvező időpontban a 65%-os, csökkenő fázisú Hold a világos oldalon fedi a Regulust, amely valamivel több mint fél órát tartózkodik kísérőnk mögött. Budapestről nézve a belépés 21:24:50 UT-kor lesz, a kilépés időpontja 22:01:36 UT. (Előrejelzések további településekre: Meteor csillagászati évkönyv 2017, 200–201. o.) Ekkor még csak 4–8° magasan lesz a keleti látóhatár fölött, de a kilépés idejére 10–14° magasra fog emelkedni a Hold. A keleti országrészben lesz magasabban, itt kedvezőbbek a megfigyelési körülmények. Jó keleti horizontú észlelőhelyet keressünk! Elméletileg 4° magasan már könnyen látszania kell az 1,4 magnitúdós csillagnak a Hold mellett. Nagyon érdekes fotók készülhetnek az eltorzult alakú Holdról és a hozzá közeledő csillagról.

Geminidák

Az év legjelentősebb, megbízhatóan vissza-visszatérő meteorraja Geminidák. A hideg időjárás és a télen gyakori borult idő számlájára írhatjuk, hogy ez a raj jóval kevésbé közismert, mint az augusztusi Perseidák. A Gemini csillagkép felől kisugárzó hullócsillagok december 4-17. között tűnnek fel egünkön, ez az aktivitás időszaka. Ezen belül a maximum éjszakáján látható a legtöbb meteor, 120-as ZHR értékkel. Ez azt jelenti, hogy elméletileg ennyi meteor villan fel az égen óránként, ha a radiáns a zenitben lenne. Nincs a zenitben,

bár meglehetősen magasan jár; késő estétől próbálkozhatunk a raj megfigyelésével. Idén december 13/14-e éjszakájára esik a raj maximuma, reméljük, az időjárás kedvező lesz. A maximum időpontja december 14. 06:30 UT, ezért a hajnali órákban láthatjuk a legnagyobb hullást. A Hold december 10-én lesz utolsó negyedben, ezért a vékonyodó holdsarló csak kismértékben fogja zavarni a megfigyeléseket.

Biró Zsófia és észlelőtársai a ködpaplan fölé nyúló Mátrából figyelték a Geminidákat 2013 decemberében.

Biró Zsófia és észlelőtársai a ködpaplan fölé nyúló Mátrából figyelték a Geminidákat 2013 decemberében (Biró Zsófia felvétele).

Télen gyakran megüli a köd a Kárpát-medencét, azonban 800-850 m-nél magasabb hegyeinken ilyenkor is derült lehet az ég – érdemes nyomon követni a meteorológiai oldalakat.

Földközelben a (3200) Phaethon

Decemberben nem csak a Geminidák meterorrajban gyönyörködhetünk, de a raj szülőobjektumát is észlelhetjük kisebb távcsövekkel. A Phaethon átmérője nagyjából 5 km, tehát ha elegendően közel jut bolygónkhoz, mint december közepén, néhány napig kis távcsövekkel vagy óriásbinokulárokkal is megfigyelhető, amint lassan mozog az égi háttér előtt. Azonosításához természetesen pontos térképre van szükség. December 16/17-én lesz hozzánk legközelebb, 23:00 UT-kor távolsága 10,3 millió km lesz, fényessége pedig 10,7 magnitúdó. Látszó napi elmozdulása ekkor 15 fok lesz, percenként 1,6 ívperc – a figyelmes megfigyelő számára hamar feltűnik a gyors mozgású, valóban csillagszerű aszteroida. Készítsünk látómezőrajzot, felvételsorozatot, amely jól megmutatja az égitest látványos elmozdulását! És természetesen töltsük is fel észleléseinket (http://eszlelesek.mcse.hu), hogy ne vesszenek el az utókor számára! A (3200) Phatehon észleléséhez a Sky and Telescope cikkében találunk további hasznos információkat.

 

Aldebaran-fedés december 31-én

Az év utolsó hajnalán a Hold elfedi az Aldebarant. Mivel még 2 nappal telihold előtt vagyunk, a +1 magnitúdós, vöröses színű csillag a sötét oldalon tűnik el, körülbelül 35”-re a terminátortól. A kilépésre 35 perccel később kerül sor a megvilágított oldalon, de az Aldebaran fényessége miatt ez az esemény is látványos. Ismét a Hold déli féltekéjén történik az okkultáció, a súroló fedés vonala néhány száz kilométerre délre húzódik Montenegró, Albánia, Macedónia, és Görögország területén. Az Aldebaran-fedések még 2018-ban is folytatódnak, de már csak Észak-Európában. Hazánkból a 2018. február 23-i fedés lesz még látható, majd legközelebb 2034-ben indul újra a sorozat.

12-31 a fedés vonala BudapestenAz Aldebaran-fedés időadatai Budapestre: belépés 01:32:49 UT, kilépés 02:11:39 UT. Más magyarországi településeken ettől néhány perces eltérések lehetségesek. A megyeszékhelyekre számított időpont-adatok a Meteor csillagászati évkönyv 2017 202–203. oldalán találhatók.

A hónap változója: a CT Lacertae

E havi ajánlónkban egy, a magyar észlelők számára szinte ismeretlen, igen összetett viselkedésű félszabályos változót mutatunk be. A CT Lacertae egy ún. széncsillag, a késői típusú vörös óriások egyik ritka, szénben gazdag képviselője. Légkörében az összes oxigén kötött formában van, főleg szén-monoxidot alkotva, így a maradék szén szabadon képezhet egyéb szénvegyületeket. A nagyfokú szénabszorpció révén a csillag fénye erősen vörös, amit az észleléseknél figyelembe kell venni. A CT Lac két fő periódussal változik, egy 286,3 és egy 558,2 napossal, ami kb. az előbbinek duplája, így e rezgések egymásra rakódása révén fő- illetve mellékminimumokat  produkál. A csillagra az immár több évtizedet átölelő adatsorok irányították a figyelmet, amelyek egy harmadik, jóval hosszabb, mintegy 3340 napos hullámzást is mutatnak. A CT Lac megfigyelése a 70-es évek elején kezdődött, ekkor átlagfényessége még 11 magnitúdó volt, amihez nagy, 4 magnitúdós amplitúdó társult. 2007-től kezdve mindkét jellemző csökkent, átlagfényessége 13 magnitúdó alá esett, míg amplitúdója alig érte el 2 magnitúdót. A halványodás oka feltehetően egy nagyfokú tömegvesztést okozó korom- és porkibocsátás lehet, esetleg a mélyebb rétegekben lejátszódó, még nem ismeretes folyamatok.

CT Lac 2017 november
Az utóbbi időszakban a CT Lac fényessége újra emelkedni látszik, így nem véletlen, hogy a csillag idén az AAVSO hosszú periódusú  változó (LPV) ajánlójában is kiemelt célpontként szerepelt. A gyakorlatilag cirkumpoláris CT Lacertae ideális célpont az amatőrcsillagászok számára, mivel nagy időskálájú, bonyolult folyamatait csak a változóészlelők folyamatos adatsoraival lehetséges feltárni.

A (20) Massalia az M1 közelében

A fényesebb kisbolygók viszonylag gyakran közelítenek meg mélyég-objektumokat, ám a december 23/24-én este bekövetkező jelenség kiemelkedik közülük. Ezen az estén a 8,5–8,8 magnitúdós (20) Massalia a hasonló fényességű Messier 1 (Rák-köd) peremét mindössze 6’-re közelíti meg. Az érdekes égi páros tökéletes helyzetben, nagyon magasan lesz látható az égen. A legszorosabb közelségre nappal kerül sor, ezért a sötétség beállta után azonnal érdemes elkezdeni a megfigyelést.

56-massalia-m1_jav

A modern mérések szerint érdekes, ék alakú kisbolygót 1852-ben ugyanazon az éjszakán fedezte fel Annibale de Gasparis Nápolyból és Jean Chacornac Marseille-ből (valószínűleg övé az elsőség). Nevét Marseille francia város ókori, görög neve után kapta, amely görög kereskedőkolónia, majd római város volt. Ez az első égitest a kisbolygók között, amely nem a görög-római mitológia valamelyik szereplőjéről kapta a nevét. Az S típusú (szilikát összetételű) főövbeli kisbolygó mérete 160×145×132 km, és egy, a nevét viselő csoport legnagyobb tagja. Perihéliumban 308, aphéliumban 412 millió km-re található a Naptól. A kis, lángnyelv alakú ködösség és a kisbolygó kettőse sötétebb égboltról akár 6–8 cm-es műszerekkel is megfigyelhető lesz. A felkeresést segíti a ködhöz közeli 7 magnitúdós csillag. A mellékelt térképen a kisbolygó legnagyobb közelítés előtti és utáni pozícióit is feltüntettük. Ezzel az észleléssel búcsúzhatunk a Messier-évtől – a Messier-objektumokat azonban észleljük továbbra is!

Az együttállás időpontja hibásan szerepel évkönyvünkben, amiért ezúton is elnézést kérünk.

Üstökös-ajánló

December során közepes (legalább 20 cm-es) és nagyobb távcsövekkel (legalább 40 cm) kb 30 üstökös megfigyelésére tehetünk kísérletet. Sajnos ezek közül a hónap során több távolodik központi csillagunktól így lassabban, vagy gyorsabban halványodnak. Amelyek pedig fényesebbek, azok többsége az éjszakák második felében látszanak. De haladjunk szépen sorban.

A hónap elején napnyugta után a nyugati égen még megfigyelhető a Kígyótartó csillagképben a C/2016 M1 (PANSTARRS) üstökös, ami a Naphoz közelítve fényesedik.

A Bak és a Vízöntő határán mozog a 213P/Van Ness, a szebb napokat is látott 71P/Clark és a korábban szép változásokat mutató 29P/Schwassmann-Wachmann 3 üstökös is. Előbbi kettő távolodik, így a jelenlegi 13,5 mg (71P) illetve 16,5 magnitúdó (213P) fényességről fokozatosan halványodnak. A 29P a Naptól mért 6 CSE távolságában (kitörés nélkül jelenleg 13,5 magnitúdó körüli a fényessége) produkálta ezeket a szép kitöréseket és 1-2 magnitúdós felfényléseket, így érdemes folyamatosan megfigyelni.

Napnyugta körül delel a Szobrász és a Cet határán a 240P/NEAT jelű üstökös, ami ugyan közeledik központi csillagunkhoz, de közben távolodik Földünktől így fényessége várhatóan 15 magnitúdó körül stagnálhat. Megfigyelése az alacsony (kb. 18°) horizont feletti magasság miatt szép kihívás.

A Halak csillagképben a C/2015 V1 (PANSTARRS) és a 47P/Ashbrook-Jackson üstökösök, míg a Kos csillagképben a 355P/LINEAR-NEAT és a C/2015 ER61 (PANSTARRS) jelű vándorok távolodnak így fényességük a jelenlegi 14,5-15 magnitúdóról fokozatosan halványodik, megfigyelésükhöz nagy távcső, vagy közepes műszerrel fotografikus felszerelés szükséges.

Felüdülés az esti égen a napnyugtakor az Orionban kelő C/2016 R2 (PANSTARRS) üstökös. Múlt havi vágyunk valóra vált, méghozzá nem is akárhogy. Reménykedtünk benne, hogy csóvát fog növeszteni az üstökös. Ez november végére meg is történt, mint ahogy az Nagy-Mélykuti Ákos 2017.11.28-án hajnalban készült képen is jól kivehető:

ustokos-ajanlo-2017-12Ráadásul nem is egy, hanem rögtön két por- és ioncsóvája is lett az üstökösnek. Reméljük, hogy ez a két csóva csak fényesebb és erősebb lesz, ahogy az égitest a hónap során az Orionból a Bikába haladva egyre közelebb kerül a Naphoz és így anyagkibocsátása is nőni fog.

Az éjfélig visszalevő időben nézegessünk más objektumokat, vagy próbálkozzunk nagyobb távcsövekkel felkeresni az eddig csalódást keltett C/2017 T1 (Heinze)-t, vagy a 90P/Gehrels, 145P/Shoemaker-Levy, 217P/LINEAR, C/2016 A1 (PANSTARRS), C/2016 T3 (PANSTARRS) üstökösöket, melyek fényessége 15-16,5 magnitúdó körül alakul. Pozícióikat a legtöbb planetárium program pontosan megmutatja, ha azok adatbázisát frissítjük.

Éjfél után már kevesebb üstökös kel fel, azonban ezek közül kettő is elérhető lehet közepes távcsövekkel.

A Szűz nyugati felétől indul és a hónap végére a csillagkép közepéig jut el a 62P/Tsuchinshan. Ugyan egyre közelebb kerül Földünkhöz, de a Naptól távolodik, így lassan veszít fényességéből, ami 12-12,5 magnitúdó körül alakul. A másik talán közepes távcsövekkel is elérhető vándor az először 1912-ben felfedezett 24P/Schaumasse. Azóta több visszatérést sikerült követni. Föld és Napközelségén már túl van, mindkettőtől távolodik a Szűz K-i felében mozgó égitest. Fényessége a jelenlegi 12 magnitúdóról lassan halványodik, de kitörése sem kizárt.

Több 15-16 magnitúdó körüli egész éjszaka megfigyelhető üstökös közül fényességével kiemelkedik a C/2017 O1 (ASASSN), ami éppen a Sarkcsillag közelében van december során. Fényessége elmarad a várakozásoktól, mert csak 12 magnitúdó és elég diffúz, így megfigyelése kihívás elé állítja a kezdő amatőrt egy közepes távcsővel, de még a gyakorlottabb megfigyelőknek is szép feladat.

Ajánljuk...