A Magyar Csillagászati Egyesület szeretné megismerni a Meteor című havilap olvasóinak véleményét az idén 50. évfolyamát taposó lapunkról. Mi az, ami tetszik, mi az, ami nem? Önök mit változtatnának rajta? Kérjük mindazok figyelmét, akik az elmúlt 12 hónapban legalább egy Meteor-számot kiolvastak és valódi tapasztalatuk van az egyetlen hazai, országos...
MTT 2018 Meteor 2018. október MCSE 2019 Szentmártoni Bélára emlékeztünk Tarjáni találkozások Táborról táborra Csillagászati hírek A Szentmártoni Béla-távcső újjászületése Csiszoltunk! A padláson talált távcső Űrállomás a fanatikusoknak A Giacobini-Zinner üstökös Az évszázad holdfogyatkozása A Santbech-kráter Dr. Paul D. Spudis (1952-2018) Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Tábor Egy 111 éves asztrofizikai...
A Meteor 2016. évi tartalomjegyzéke 2016. január A Tejút az ISS-ről Konkoly Szilveszter éjjeli gondolatok 75 éve jelent meg A távcső világa Az APOD húsz éve Csillagászati hírek Egy távcső két élete Állatövi ellenfény! Napfelvételek feldolgozása NAFE algoritmussal Meteorok: Őszi tűzijáték Üstökösök: Tavaszi, nyári halványságok Az NGC-n túl A Grus-galaxishármas Csillagszomszédság Tarján...
A Meteort 1971 elején indította útjára Bartha Lajos, az amatőrcsillagász mozgalom ismert alakja. A Meteor legfőbb célja a megfigyeléseket végző amatőrök tájékoztatása volt. Az első számban olvasható előszó szerint „A Meteorban azoknak az amatőröknek kívánunk útmutatást adni, akik szívesen foglalkoznának csillagászati észlelésekkel, tudományos értékű munkával… Szeretnénk részletes tájékoztatást adni a...
A NASA James Webb-űrtávcsövének egyik új felvételén a széles karimájú mexikói kalapról elnevezett Sombrero-galaxis sokkal inkább egy céltáblára hasonlít, mint fejfedőre. A közeli infravörös tartományban a Sombrero-galaxisról (M104) készített képen egy sima belső korong tűnik fel, szemben a látható tartományban készült felvételeken ragyogó izzó maggal. A Webb MIRI műszerének kiváló felbontása lehetővé teszi, hogy megfigyeljük
A magösszeomlásos szupernóvák maradványaként létrejövő neutroncsillagok által kibocsátott gamma-sugarak segíthetnek megoldani a sötét anyag rejtélyét, mindössze 10 másodperc alatt. A vizsgálatukkal ugyanis megerősítést nyerhet az az elmélet, amely szerint a sötét anyagot az úgynevezett axionok alkotják. Az axionok az elméletek szerint létező, kis tömegű részecskék, amelyek jelenlegi ismereteink alapján talán a legalkalmasabbak arra, hogy az
A téli égbolt jellegzetes csillagképe a W-t formázó Cassiopeia. Kisebb-nagyobb távcsövekkel pásztázva csillaghalmazok tömegébe botlunk, érdekes, tanulságos, üdítő élmény ez az égterület a „böngésző” számára. Hosszú expozíciójú felvételeken még varázslatosabb részletek tűnnek fel. Varga István, Cserszegtomaj Beverly Lynds fényes és sötét ködöket listázó katalógusának néhány tagja alkotja a Segítő kéznek nevezett formációt a Cassiopeia csillagképben. A
A 2019-ben felfedezett furcsa rádiókörök (odd radio circles, ORC) a legújabb és legrejtélyesebb asztrofizikai jelenségek közé tartoznak. Egy friss kutatás azt vizsgálja, hogy a fekete lyukak plazmasugarai által fújt buborékok hogyan hozhatják létre ezeket a feltűnő képződményeket. Az ORC-k halvány, extragalaktikus rádiósugárzó körök, amelyek más hullámhosszokon nem érzékelhetők. Ahogy lassan egyre több példányukat fedezték fel, a
A kutatók a James Webb-űrtávcső használatával felfedezték a negyedik bolygót egy érdekes, kis tömegű és sűrűségű bolygókat tartalmazó csillagrendszerben. Az exobolygó a Naphoz hasonló, Kepler-51 nevű csillag körül kering, amely tőlünk 2615 fényévre található a Hattyú csillagképben. A rendszer rendkívülinek számít, hiszen mind a négy, eddig felfedezett bolygója vattacukor-sűrűségű, amellyel rekordernek számítanak. Az ilyen típusú
