Lapunk története

A Meteort 1971 elején indította útjára Bartha Lajos, az amatőrcsillagász mozgalom ismert alakja. A Meteor legfőbb célja a megfigyeléseket végző amatőrök tájékoztatása volt. Az első számban olvasható előszó szerint „A Meteorban azoknak az amatőröknek kívánunk útmutatást adni, akik szívesen foglalkoznának csillagászati észlelésekkel, tudományos értékű munkával… Szeretnénk részletes tájékoztatást adni a bekövetkező égi eseményekről, érdekességekről, s talán ezzel a csillagászati bemutatásoknak, az ismeretterjesztésnek is támogatást nyújtunk.”

Amikor a Meteor először megjelent, az 1964-ben alakult TIT Csillagászat Baráti Köre (CSBK) immár négyezer tagot számlált, a Kulin György által irányított mozgalom egyetlen országos fóruma, a kéthavonta megjelenő Föld és Ég azonban az észlelő amatőrök igényeinek nem tudott és nem is akart megfelelni. Fő profilja az ismeretterjesztés volt, emellett a „Janus-arcú” folyóirat felét a földtudományokkal foglalkozó cikkek töltötték ki. A CSBK 1970-es, zalaegerszegi találkozón merült fel komolyan a gondolat, hogy legyen az észlelő amatőröknek is lapja, amely végül 1971 elején indult hosszú útjára. Az első, mindössze 14 oldal terjedelmű Meteor-lapszám 500 példányban jelent meg, „kézirat gyanánt, belső használatra”. Önköltségi térítése 3 forint 50 fillér volt.

A kéthavonta megjelenő Meteor igen szerény kivitelben, csekély terjedelemben jelentkezett. Kezdettől rovatvezetők segítették a szerkesztő és „mindenes” Bartha Lajos munkáját. A legaktívabb, legmegbízhatóbb munkatársak is közülük kerültek ki: Kancsura Árpád (Nap), Keszthelyi Sándor és Mezősi Csaba (meteorok), Nagy Sándor (változócsillagok). A bolygó- és üstökösészleléseket Bartha Lajos gyűjtötte. Számos észlelési felhívás, hosszabb cikk, ismertető is megjelent, közülük nagyon sokat jegyzett az alapító, Bartha Lajos. Az első időszakban Kulin György is több cikket írt a Meteor számára.

Fejes Imre, Fekete Gyula, Székely Csaba és Bartha Lajos (a Meteor első szerkesztője) ékfotométer mérési szalagját vizsgálja.

Az előfizetők száma hamarosan 500-ra nőtt, a Meteor elfoglalta helyét a magyar amatőrcsillagászatban. 1973 végén Bartha Lajostól egy szerkesztőbizottság vette át a lap vezetését. Tagjai között a következők szerepeltek az 1974–1981 közötti időszakban: Erdős Tamás,Gellért András, Kelemen János, Nagy Sándor, Piroska György, Ponori Thewrewk Aurél, Zombori Ottó. A szerkesztői teendőket Kelemen Jánosvégezte. A korábbi gyakorlattól eltérően elméleti és műszertechnikai cikkek is egyre gyakrabban napvilágot láttak, azonban a többé-kevésbé rendszeresen jelentkező észlelési rovatok voltak azok, amelyek a legtöbb színt vitték az akkori Meteorba. 1974–75-ben a Papp János általindított Radiáns c. rovat a meteorészlelők számára szolgált hasznos olvasnivalókkal, míg a szintén 1974-ben indított Pleione Keszthelyi Sándor vezetésével a hazai változóészlelések feldolgozását kezdte meg olvasmányos, szórakoztató formában. Az 1975/2. számban jelentkezett először a Messier-objektumok között c. sorozat, amit a mai mélyég-rovat elődjének tekinthetünk.

1977–1980 között a budapesti Galilei Amatőrcsillagász Klub tagjai végezték az adatgyűjtés és a rovatok vezetését: Vadász Sándor (Nap), bolygók, kisbolygók (DeicsicsLászló),Változócsillagok, Hold (Mizser Attila), meteorok (Keszthelyi Sándor), mély-ég (Szőke Balázs), kettőscsillagok (Mohácsi Gyula).

1981-benfordulat állt be a lap életében. A rovatvezetői gárda jelentősen kicserélődött, az Albireo c. lap rovatai és nagyrészt rovatvezetői is átkerültek a Meteorhoz. (A Meteor és az Albireo meteoros és változósészlelő csoportjai már korábban, 1979-ben egyesültek, és a Meteorban közölték eredményeiket.) Ezzel párhuzamosan 1981 közepétől áttértünk a havi megjelenésre. Akkori rovatvezetőink: Nap (Iskum József),Merkúr-Vénusz-Mars (Orha Zoltán), Jupiter (Gombos Gábor), Szaturnusz(Mátis András), Uránusz-Neptunusz (Papp Sándor), Üstökösök (Ujvárosy Antal), Meteorok (Keszthelyi Sándor), Fogyatkozások (Karászi István),Változócsillagok (Mezősi Csaba, Mizser Attila és Szőke Balázs).

„Nemhivatalos” csoportkép egy szerkesztőségi ülés után. Keszthelyi Sándor, Süle Gábor, Dömény Gábor, Fodor Antal, Mátis András, Csaba László, Tepliczky István és Szőke Balázs. Mizser Attila felvétele

A szerkesztőbizottság összetétele is jelentősen megváltozott: Horváth András, Kálmán Béla, Kelemen János, Nagy Sándor, Ponori Thewrewk Aurél,Sajó Péter, Schlosser Tamás, Szabados László és Zombori Ottó. A szerkesztői feladatokat Schlosser Tamás látta el, a Föld és Égcsillagászati részének szerkesztője. A nyomtatott példányszám elérte a900-at.

Az 1974–1986 közötti időszak az egyen borítók kora is volt, 13 évfolyamon keresztül (!) a Wodetzky-féle csillagtérképek szerepeltek a borítón – az egyes évfolyamokat csak az eltérő színű nyomás különböztette meg! Ez a helyzet csak 1987-ben változott meg.

Az észlelők tájékoztatására több területen is kiadtunk észlelési útmutatókat. Ezek a kisebb terjedelmű, A/5-ös füzetek a Nap, a bolygók,üstökösök, változócsillagok stb. észlelőit segítették. Ezek az útmutatók jelentették később az alapot az 1988-ban megjelent Az észlelő amatőrcsillagászok kézikönyve c. kiadványhoz.

Az 1983/10.számtól kezdődően jelent meg a felelős szerkesztői poszt, amit Both Előd töltött be az 1986/7-8. számig. A szerkesztők: Mizser Attila és Szőke Balázs. Az időszak legfontosabb fejleménye három új rovatindulása: 1984 őszén indult be a mély-ég rovat (Papp Sándor) és a kettőscsillag rovat (Vaskúti György), 1986 elején új rovatot kaptak a szabadszemes jelenségek (Keszthelyi Sándor). Számos „szatelit-kiadvány”is jellemzi ezt az időszakot, elsősorban változós téren (PVH Körlevelek, fénygörbe-összeállítások), de ekkoriban jelent meg pl. az IHW, az International Halley Watch magyar nyelvű észlelési útmutatója is (1985).

Munkában a szerkesztők: Tepliczky István, Mizser Attila és Both Előd (1984)

Az1986/9. számtól létezik a főszerkesztői poszt lapunk élén: Zombori Ottó az 1992/3. számig volt a Meteor főszerkesztője. Ugyancsak az 1986/9.számtól kezdődően jegyzi a lapot Mizser Attila felelős szerkesztőként.Olvasószerkesztők: Kolláth Zoltán és Tepliczky István,tördelőszerkesztő: Szőke Balázs. Lapunk következő jól behatárolható időszaka az 1986–89 közötti. Igyekeztünk a két nagy rovat dominanciáját(változók, meteorok) „letörni”, több teret engedve más észlelési területeknek. Új rovatok is indultak: holdészlelési rovatunk (Kocsis Antal) 1987 novemberében, csillagászattörténeti (Keszthelyi Sándor) és csillagászati hírek (Both Előd) rovatunk pedig 1988 októberétől jelennek meg. Az 1987-ben kísérletképpen indított mesterségeshold-rovatunk az észlelők érdektelensége miatt 1988-ban megszűnt. Az 1987/1.számtól új külsővel jelentünk meg, első ízben vehettek kézbe olvasóink olyan Meteort, melynek címlapján asztrofotó látható, mégpedig Zana Péter látványos tűzgömb felvétele. Először 1988-ban jelentettünk meg évkönyv jellegű külön kiadványt (Csillagászati adatok 1989-re), ez volt a jelenlegi Meteor csillagászati évkönyv előfutára.

Amatőrök és távcsöveik a Meteorról elnevezett első észlelőtáborban, a Meteor ‘88-on

A dinamikus fejlődés ellenére mindvégig komoly gazdasági gondokkal küzdött lapunk, fennmaradása többször is kérdésessé vált. A hiánygazdaságban néha még a papír és a nyomdai film előteremtése is gondot okozott. Ezeknek a gondoknak az ismeretében érthető, hogy a Meteor megmentése volt az 1989-ben újjáalakult MCSE egyik legfontosabb célkitűzése.