Category: 2004. év archívuma

A Titán a Naprendszer második legnagyobb holdja, mérete meghaladja a Merkúrét is. Sűrű
légköre is egyedülálló, az itt lévő gáz mennyisége a földi légkörét kb. tízszeresen
haladja meg. Elsősorban nitrogénből álló atmoszférájában a metán különböző folyamatok
révén hosszú molekulaláncú szénhidrogénekké alakul. Elméletileg egyszerű aminosavak is
keletkezhetnek így, amihez hasonlót a Földnél az élet kialakulása előtti időszakra feltételeznek.
A Titán tehát egy olyan 5150 km átmérőjű kémiai laboratórium, amelynek vizsgálata talán a földi
élet keletkezésének megfejtéséhez is közelebb visz bennünket.

William Shakespeare nem is tévedhetett volna nagyobbat. Az angol költő és
drámaíró 1599-es művében adta a fenti szavakat a római uralkodó szájába,
melyekkel Caesar eltökéltségét kívánta illusztrálni az ellene lázadókkal
szemben. Azóta a csillagászok nem csak azt derítették ki az északi irányt
kijelölő Polarisról, hogy valójában változócsillag, azaz fényessége ismétlődő
módon ingadozik, hanem azt is, hogy a csillag változásának jellemzői maguk is
változnak. Amellett, hogy a fényváltozás periódusa és amplitúdója erőteljesen
ingadozott az utóbbi évtizedekben, a legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy
évszázados időskálán a csillag átlagos fényessége lassan, de biztosan
növekedik, aminek oka egyelőre ismeretlen.

Ki ne csodálta volna meg egy tiszta téli éjszakán az Orion-köd vagy a Plejádok varázslatos szépségét?
A legtöbb amatőrcsillagász számára közismertek, mindkettő a tagja a Messier-katalógusnak, amelyben
még sok, hasonlóan szép és híres objektum szerepel — de többségük nem ilyen népszerű.

Az 1999-ben készült első légi felvételek után az ásatások 2002-ben kezdődtek meg a németországi Sachsen-Anhalt
tartományban, Goseck közelében, ahol közel 3000 évvel a Stonehenge keletkezése előtt a helyi földművesek egy
monumentális építményt hoztak létre.

A távcsőépítő amatőrök köteteket tudnának megtölteni különféle történetekkel: hogyan sikerült
megfelelő csövet keríteni álmaik műszeréhez, miként kaptak kölcsön hegesztő apparátot a
szomszédtól, vagy balos menetfúrót a sógor ismerősétől, amit aztán viszonozni kellett egy
jobbos menetfúróval. Kevés számú hölgy amatőrjeinket halálra untatják ezek a műszaki kalandok,
a távcsőépítőknek azonban csodálatos, fantasztikus, vérpezsdítő históriák — hiába no, a
csillagászat alapvetően férfias hobbi.

A Cassini-szonda az utolsó képviselője az űrkutatás klasszikus korában épült robosztus űrszondáknak.
Az 5630 kg-os monstrum mellett eltörpülnek a mai Discovery program olcsó űreszközei. A 3 milliárd
dolláros project célja a Szaturnusz és a körülötte keringő égitestek tanulmányozása — elsősorban
a Titán hold vizsgálata céljából.

Az elmúlt hetekben sokfelé lehetett hallani arról, hogy egyszerre három
fényes üstökös is megközelítette a Napot, ám akkor hazánkból még egyik
sem volt látható. Április végén a legkésőbb felfedeztt C/2004 F4
(Bradfield)–üstökös feltűnt a hajnali égen, ám szabad szemmel
ekkor már nem volt megfigyelető, a hajnali láthatóság pedig csak a legelszántabb
amatőr csillagászokat nem tántorította el a megfigyeléstől. Szerencsére május
7-én a trió második, legrégebben felfedezett tagja is láthatóvá válik a
mi földrajzi szélességünkről.

Április van, a bolondok hónapja, amit az is mutat, hogy április április 1-jével kezdődik.
A hónap rossz (vagy jó) hírét tovább erősíti az időjárás változékonysága.
Hol kiderül, hol beborul, a távcsövet nem érdemes kicsomagolni, mert elázik a tavaszi záporban.
Így aztán a könyvespolchoz lépek, csillagászati érdekességek után kutatva — április szellemében.

Március egyik fontos eseménye lesz a Polaris Csillagvizsgálóban
Egyesületünk Napóra Szakcsoportjának I. találkozója. Mi másról
is szólhatna hát a jelenlegi hónap témája – mint egy igen
különleges napóráról…