Mit mondanak a csillagok? 120 éve született Kulin György

Őszi-téli estéken az Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba érkezve meg-megálltunk egy kivilágított ablak előtt. Odabent egy idős bácsi sürgölődött, tükröt csiszolt, optikai felületeket ellenőrzött, látszólag fáradhatatlanul. „Nézzétek csak, Gyurka bácsi még most is dolgozik!” Mert természetesen Kulin György volt a szorgos tükörcsiszoló mester – számunkra: Gyurka bácsi.

Kulin György Nagyszalontán született 1905. január 28-án, iparos családba. Nem készült csillagásznak, de mégis csillagász lett, a legnagyobb magyar csillagászok egyike. Kétszer látta a Halley-üstököst, amelyet először le akart lőni, látván, hogy mennyire fél a baljós égi jeltől édesanyja, és aztán még nagyon sok csillagot „lőtt le”, amikor valóban csillagász lett, amely pályára csak véletlenül talált rá. Regénybe illő történet, fordulatokkal teli, gazdag életpálya a fordulatokban gazdag XX. századból.

Eredetileg közgazdásznak készült, ilyen irányú tanulmányait 1922-ben kezdte meg Budapesten, azonban nem tudta azokat befejezni. 1927-től a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult, tanári oklevelét 1932-ben vehette át, azonban sokáig nem tudott elhelyezkedni. Egy ideig a Keresztény Diákszövetség főtitkára volt, itteni tapasztalatait jól kamatoztatta később, az általa életre hívott csillagászati szerveződésekben.

1935-ben került állástalan diplomásként a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, ahol bekapcsolódott a kutatómunkába. A svábhegyi kisbolygókereső programot még Terkán Lajos főobszervátor indította, azonban Kulin szorgalmának köszönhetően hozta meg igazi eredményeit. Nem sokkal a Svábhegyre kerülése után fedezte fel a (1436) Salonta kisbolygót, melyet szülővárosáról nevezett el. Ezt követték a továbbiak, a Bolyai, a Pannonia, a Konkolya – utóbbi Konkoly Thege Miklósról kapta a nevét, „nőiesített” formában, hiszen sokáig női nevet volt szokás adni a kisbolygóknak. Igazi hírnevet 1940-es üstökösfelfedezése hozott számára – az 1940 AB jelű égitestről jóval később kiderült, hogy valójában kisbolygó, 2017 óta hivatalos elnevezése (10258) Sárneczky. Kulin 1942-es üstökösfelfedezése (a Whipple–Bernasconi–Kulin) véletlenül történt, az M85 galaxis megfigyelése közben. A keresőtávcsőben vette észre a betolakodót, amelynek igazi természetét elmozdulása hamarosan elárulta.

Kulin György munka közben, íróasztalánál.

„A csillag durva beállítása a keresőtávcsövön.”

Egyike volt az intézet legszorgalmasabb észlelőinek, sok-sok derült éjszakát töltött a távcsövek mellett. Volt ideje rácsodálkozni a csillagos égboltra, az égitestek varázslatos világára, hamarosan megfogalmazódott benne a gondolat: ezeket az élményeket jó lenne minél több emberrel megosztani. Már 1937-től tartott rendszeres előadásokat a Magyar Rádióban – ezek lénye­gében felolvasások voltak, ez a műfaj mára szinte teljesen kikopott a rádióműsorokból. Kellemes orgánuma és megnyerő modora révén hamarosan ismeretterjesztő előadások kedvelt és népszerű szereplője lett. Idős korában is szívesen vállalt előadásokat, és a médiában is rendszeresen megszólaltatták – médiaszerepléseinek részletes feltárása azonban még várat magára.

Újabb mérföldkő Kulin életében A távcső világa 1941-es kiadása. Az első magyar nyelvű amatőrcsillagász kézikönyv hallatlanul népszerű lett, elsősorban távcsőépítési fejezete miatt. Látván az amatőrök érdeklődését, Kulinban már a 40-es évek elején megfogalmazódott egy népi csillagvizsgáló létesítésének gondolata, azon a környéken (a Naphegy és a Gellérthegy közötti nyeregben), ahol végül 1947-ben valóban létrejött az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló.

Szimán Oszkár jelentkezése a Magyar Királyi Természettudományi Társulat Műkedvelő Csillagászati Alosztálya által indított tükörcsiszoló tanfolyamra 1944 júniusában.

1944-ben azonban még ennél is vérmesebb tervei voltak: a budapesti Zeiss-planetárium létrehozása. A jénai kiadású Planetariums-Rundschrieben 1944. júliusi száma úgy ír Kulinról, mint a budapesti planetárium jövőbeli vezetőjéről – aki lelkesült hangvételű cikket ír a Zeiss cég planetáriumában tapasztaltakról A jénai csoda címmel a frissen indult Csillagok Világa című folyóiratban. Ekkoriban indul be a tükörcsiszoló tanfolyam szervezése, mely tanfolyamra egyre-másra jelentkeznek az érdeklődő fiatalok. A Magyar Királyi Természettudományi Társulat Műkedvelő Csillagászati Alosztálya szervezte a tükörcsiszoló tanfolyamot, az alosztály lapja volt a Csillagok Világa – az alosztály pedig Kulin kezdeményezésére jött létre.

Az új budapesti Zeiss-planetárium helyét is kijelölték: a Városligetben épült volna meg, azonban – mint tudjuk –, ebből nem lett semmi, a már megrendelt planetárium-műszer eltűnt a világháború forgatagában. Ha a háború után mégis megépül a budapesti planetárium, bizonyára másként alakul a magyar csillagászati ismeretterjesztés éppúgy, mint Kulin pályafutása.

Kulin György a TIT Csillagászat Baráti Köre 1972-es, székesfehérvári találkozóján jól látható örömmel számol be mozgalmunk fejlődéséről (jobbra Ponori Thewrewk Aurél)

A Magyar Csillagászati Egyesület azonban létrejött, 1946. november 11-én volt az alakuló közgyűlés, szűk egy évvel később pedig a Gellért-hegy oldalában, a XI. ker. Sánc u. 3/b. alatt megnyílt az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló, az ország legelső ilyen intézménye. Mindez nem jött volna létre, ha nincs a Kulin által életre hívott amatőrcsillagász mozgalom, és ha nem lettek volna Kulinnak magas beosztású patrónusai, mindenekelőtt Ortutay Gyula kultuszminiszter, aki felkarolta a népi csillagvizsgáló létesítésének eszméjét.

Az Urániában 1947 szeptemberében beindultak az előadások, a távcsöves bemutatók a hét minden napján, óriási lelkesedéssel, rengeteg önkéntessel, akik bizonyára hittek egy szebb, igazságosabb és jobb világ reményében, mert a világháborút követően a világnak ilyennek kellett volna lennie. Az új világ azonban nem volt sem szebb, sem jobb, 1949 tavaszán már az MCSE beolvasztásáról kellett tárgyalni a Természettudományi Társulattal, ami meg is történt. Ez történt általában is a civil szerveződések többségével: vagy megszüntették, vagy beolvasztották őket. Az olyan típusú idealista, polgári elemeket, mint Kulin György, pedig eltávolították, jobb esetben parkolópályára tették. Kulint először az Uránia gondnokává fokozták le, majd elbocsátották. Budapest területén munkát se vállalhatott, Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban lett óraadó tanár. (Újpest 1949-ben még nem számított a főváros részének, Nagy-Budapest hivatalosan csak 1950. január 1-jével jött létre.)

Öt évvel később, 1954 szeptemberében került vissza az általa alapított Uránia élére, ahol 1975 nyaráig töltötte be az igazgatói tisztséget. Ez a két évtized volt élete legtermékenyebb időszaka, különösen igaz ez a hatvanas évekre. Az Uránia élére visszatért Kulin idején megerősödött az intézmény ismeretterjesztő tevékenysége, sőt, két nyári bemutatóhely is létesült, az egyik a Citadellán, a másik a Vérmezőn fogadta az érdeklődőket. Közvetlen munkatársa, Orgoványi János típusterve alapján nagyteljesítményű bemutatótávcsövek készültek szerte az országban, az újonnan létesült népi csillagvizsgálók szinte kivétel nélkül az Uránia nevet vették fel – a budapesti csillagvizsgáló, de kiváltképp Kulin iránti tiszteletből. A budapesti Urániában a népszerű keddi sorozat és a Csillagászati Hét előadásai tömegeket vonzottak. Beindultak a szakköri foglalkozások Ponori Thewrewk Aurél vezetésével, míg Bartha Lajos az észleléseket koordinálta. Az Uránia műhelye teljes erővel dolgozott: távcsőtükrök, egyszerű kis Kepler-távcsövek tömegét gyártották le, sokszor nem tudtak időben eleget tenni a megrendeléseknek.

1963-ban újjászületett az MCSE is, igaz, nem ezen a néven, de változatlan tartalommal: a Csillagászat Baráti Köre a TIT-en belül működhetett, a társulat hathatós támogatásával. Országos találkozók, majd szakmai továbbképzések (pl. tíznapos bentlakásos tanfolyam) jellemezték ezt az időszakot. 1966-tól megjelent a Föld és Ég – igaz, csak kéthavonta, csak felerészt csillagászati-űrkutatási tartalommal, de mai szemmel nézve óriási példányszámban.

Mindeközben Kulin fáradhatatlanul ontotta az ismeretterjesztő cikkeket, könyveket írt (A távcső világa újabb kiadásai 1958-ban, majd 1975-ben és 1980-ban jelentek meg). Még irodalmi tevékenységre is futotta alkotóerejéből: tudományos-fantaszikus regényeket írt szerzőtársakkal közösen.

Romló látása idősebb korában már akadályozta a csillagászati észlelésekben, habár szeretett volna visszatérni 1947-ben megszakadt kisbolygókutató tevékenységéhez. Amikor tudomására jutott, hogy a hamarosan létesülő új, piszkéstetői obszervatóriumban az efféle kutatómunkára alkalmas Schmidt-teleszkópot állítanak fel, jelezte az MTA vezetésének, hogy szívesen folytatná a kisbolygókeresést, ám kérése nem talált megértésre.

Számos tudományos ismeretterjesztő kisfilm létrehozásában vett részt Kollányi Ágoston oldalán. Ugyancsak Kollányi munkatársaként készítette el Hobbym: a csillagos ég című kétrészes dokumentumfilmjét, amelyet először 1969-ben mutatott be a Magyar Televízió. A film amatőr távcsőépítőket mutat be, annak idején óriási mértékben népszerűsítette az amatőrcsillagászatot. (Ígéretet kaptunk arra, hogy január folyamán ismét elérhető lesz a film felújított változata az MTVA M3 csatornáján: nemzetiarchivum.hu/m3). Rádióműsorok, vetélkedők állandó szereplője volt, ma úgy mondanák: médiasztár – akkoriban „csak” ismert, sőt közismert médiaszemélyiség, a legismertebb magyar csillagász, szaktekintély.

Megbeszélés közben, tükörcsiszoló amatőrcsillagászok társaságában.

1975-ös nyugdíjazása után is sokáig aktív maradt, szervezte a mozgalom ügyeit, fogadta a telefonokat, csomagokat állított össze (az általa csiszolt tükrök, kedvezményes optikák postai feladását is intézte), sokszor mások helyett. Idős korában őt is elérte a mellőzöttség, mint oly sok értékes embert, őt sem tudták, vagy nem is akarták méltó módon elbúcsúztatni. Utolsó éveiben sokat foglakoztatta a mozgalom jövője, ezért is üdvözölte örömmel, amikor a rendszerváltás hajnalán újjáalakítottuk az MCSE-t. Az alakuló közgyűlésen még részt tudott venni, útravalóként meghallgathattuk gondolatait. 1989. április 22-én hunyt el Budapesten.

Kulin György előadás közben 1987 őszén, az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló 40 éves jubileumán.

Ha számba vesszük, mi őrzi Kulin György emlékét most, 2025-ben, a kép eléggé vegyes. Az általa létrehozott Uránia Csillagvizsgáló 2018-ban bezárt, a Planetárium ugyancsak zárva van. Létezik Kulin-díj, Újpesten van Kulin Csillagda, a Svábhegyen Kulin Stúdió, kétévente megtartjuk a Kulin-vetélkedőt. Szülővárosában, Nagyszalontán utca és mellszobor is emlékeztet rá. Nálunk, a Polarisban idén tavasszal is látogatható lesz a Kulin György Csillagászati Szabadegyetem. Mi, akik még személyesen ismerhettük Kulin Györgyöt, tisztelettel és szeretettel őrizzük emlékét.

Ajánljuk...