Szegedi asztrofotó kiállítás
Az MCSE Szegedi Csoportjának 2021-ben történt újraalakulása óta nem csak a létszáma növekszik folyamatosan, de a tevékenységi köre is bővül. A 2025-ös év első hónapjai elsősorban a csapat asztrofotósainak kedveztek, a többszöri észlelési alkalmak mellett ugyanis megvalósult az első Szegedi Asztrofotó Kiállítás – ami történetesen már a második volt ezen a néven.
A látszólagos ellentmondás feloldása, hogy már 2022-ben is volt egy ideiglenes asztrofotó-galéria a városi könyvtárban, az azonban volumenében és elérésében is messze elmaradt az aktuális bemutatótól. Egy lelkes csoport asztrofotó-kiállítása esetében ugyanis a képek összegyűjtése ritkán jelent problémát, sokkal komolyabb kihívás az igényes nyomtatás finanszírozása és a megfelelő helyszín megtalálása. Előbbiben az MCSE Helyi Csoport Pályázata és a Szegedi Csillagvizsgáló nyújtott támogatást, így mintegy 35 kép sikerült nyomtatnunk fotópapírra, méretre vágva és PVC-re kasírozva.
A jövőben fotókiállításban gondolkodó egyesületi tagtársaknak üzenjük, hogy ez a megoldás sajnos nem az örökkévalóságnak szól – de legalább viszonylag olcsó.
Fotó: iványi Aurél (szeged.hu)
A helyszín már húzósabb kérdés volt. Bázisunk a Szegedi Csillagvizsgáló egyszerűen túl kicsi, fizetős helyszín szóba sem jöhetett (mint ahogy mi sem szerettünk volna belépőjegyes megoldásban gondolkodni), az egyetemi helyszínekkel való egyeztetés pedig kész rémálom. Az évek folyamán jó kapcsolatot alakítottunk ki a Szent-györgyi Albert Agórával, ami kulturális és közösségi intézményként rendszeresen fogad be kiállításokat. Szerencsénk volt, január közepétől ugyanis megüresedtek az épület aulájának falai, így olyan helyre kerültek a fotók, ahol napjában több százan (a Díszteremben tartott rendezvények esetén pedig még többen) láthatják a szegedi asztrofotósok munkáit.
A képek összegyűjtésénél és válogatásánál két szempont játszott főszerepet. Egyrészt, olyanok munkáit kerestük, akik mind szegediek vagy a város környékén élnek és fotóznak. Ez a megkötés nem jelentett gondot, az SZHCS és a Csillagvizsgáló közössége az utóbbi években ugrásszerű növekedésnek indult, a csoport levelezőlistáján pedig már közel száz címet érünk el közvetlenül. Októberi felhívásunkra több mint hatvan kép érkezett, az egyszerű asztrotájképektől kezdve a szakmai megmérettetésre is alkalmas felvételekig. A minőségbeli szórás valójában kapóra is jött, a szelekció másik szempontja ugyanis az volt, hogy a kiállítás az asztrofotózás teljes spektrumát lefedje a mobiltelefonos próbálkozásoktól kezdve, az első feldolgozott képen keresztül az aprólékosan elkészített mesterművekig – így nyújtva inspirációt és betekintést a tanulási folyamatba.
A képek – néhány információs poszterrel, roll-uppal, molinóval valamint egy 150/750-es “olimpiai” Newton-nal megtámogatva – három hónapon keresztül várták a látogatókat, akik a médiakampányunknak köszönhetően jöttek. Egy nyílt helyszínen persze lehetetlen megbecsülni, hogy hányan szemlélték meg alaposabban az alkotásokat, az utólagos visszajelzések és a vendégkönyvünkbe kerülő bejegyzések alapján nem kevesen. Ezt a feltételezésünket pedig megerősítette az Agóra sokat látott, a kedves szavakkal csínján bánó recepciós hölgye, aki szerint soha ennyien nem kerestek még célirányosan kiállítást az intézményben.
A Szegedi Asztrofotó Kiállítás végeztével a képek ideiglenesen visszakerültek a Szegedi Csillagvizsgálóba, rövidesen azonban Békéscsabáról érkezett érdeklődés, így jelen sorok írásakor húsz válogatott kép a Csabagyöngye Kulturális Központ falán lóg, néhány kiválasztott felvétel pedig a helyi Munkácsy Mihály Múzeumba került a nyári időszakra. A PVC-re való kasírozás sérülékenysége miatt a garnitúrának ez volt az utolsó útja, az asztrofotók ezt követően visszakerülnek Szegedre, ahol a csillagvizsgáló és/vagy a Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézetének falait fogják díszíteni.
Utánpótlásban azonban egyáltalán nincs hiány, mind képek, mind pedig fotósok terén, így egészen biztos, hogy nem várat már sokáig magára a III. Szegedi Asztrofotós Kiállítás…
