Csillagászat napja 2026. április 25-én
2025. április 25-én, a Csillagászat Napján az ország számos pontján várják járdacsillagászati bemutatóval, ismeretterjesztő programokkal a csillagászat iránt érdeklődőket. Kiemelt távcsöves célpontjaink a Hold és a Jupiter!
Szervezők figyelmébe! A bemutatóhelyszínek adatait itt kérjük megadni: https://www.mcse.hu/esemenyek-bekuldese/
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A jeles napnak már Magyarországon is több mint három évtizedes múltja van, évről évre több ezer érdeklődő pillanthat távcsőbe, hála a nyilvános távcsöves bemutatóknak. A Csillagászat Napja „mozgó ünnep”, amely a holdfázishoz igazodik, az április közepe és május közepe között bekövetkező első negyedhez legközelebbi szombatra esik. Itt a tavasz, már búcsúzóban vannak a téli csillagképek, délnyugaton még látszik az Orion, a Sirius, a Sánta Kata is a látóhatár felett pislákol. Ezen a szombat estén a Holdat „kövér félholdként” láthatjuk (az első negyed április 21-én következett be, kísérőnkön kívül kora este, napnyugta után a Jupiter lesz az este másik kiemelt érdekessége. Az esti szürkületben megfigyelhetjük a ragyogó Vénuszt is. A kitartóbbak a tavaszi égbolt egyéb látványosságaiban is gyönyörködhetnek (kettőscsillagok, galaxisok, nyílthalmazok). Célba vehetjük a Nagy Medvében az Alcort és a Mizart, a két fényes galaxist, az M81-et és az M82-t, a Praesepét a Rákban, a gamma Leonist, a Cor Carolit, a Castort, a gamma Virginist – megannyi érdekes célpont!
Az este egyik „sztárja”: a Jupiter Szoboszlai Zoltán felvételén. A Jupiter és négy legnagyobb holdjának mindenkor lenyűgöző a távcsöves látványa. Ezen az estén látványos jelenségnek lehetünk tanúi. A Jupiter legbelső holdja, az Io 20:20-kor belép a bolygó elé, kiváló optikájú távcsővel láthatjuk is, ahogy az apró korong vonul az óriásbolygó felhőzete előtt. Igazán látványos lesz, amikor az Io árnyéka a Jupiterre vetül, az árnyék 21:34-től jelenik meg a felhőzeten. A fekete árnyék igen feltűnő látvány lesz! Az Io 22:37-ig lesz a bolygó előtt, árnyéka 23:51-kor vonul le a bolygóról.
← ← A bemutatók helyszínei a bal oldali sávban találhatók!
A Csillagászat Napja célja az, hogy minél közelebb vigyük az emberekhez a csillagászat tudományát. Ennek egyik kiváló eszköze a járdacsillagászat, és ezen az estén számos bemutató csillagvizsgáló is várja az érdeklődőket. Tegyük ezt a napot a csillagászat ünnepévé csillagászati programokkal, járdacsillagászattal!
Szervezők figyelmébe! A bemutatóhelyszínek adatait itt kérjük megadni: https://www.mcse.hu/esemenyek-bekuldese/
Mit láthatunk a Holdon április 25-én?
A Csillagászat napján, április 25-én szombat este igen jó alkalom kínálkozik égi kísérőnk megfigyelésére. Remélhetően az időjárás is kegyes lesz hozzánk és a derült, jó átlátszóságú ég kellően nyugodt lesz ahhoz, hogy nagyobb nagyításokkal eredjünk a Hold titkainak a nyomába.
Ezen az estén a Hold a Regulus (az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga) közelében lesz látható. Kora este a Regulustól mintegy 3 fokkal nyugatra lesz a Hold (kb. 6 holdátmérőnyire), a fényes csillagot szabad szemmel is jól láthatjuk. Érdekes látvány lesz a két égitest együttállása, az éjszaka előrehaladtával a Hold egyre közelebb kerül a Regulushoz, de hazánkból nem látható fedés, az USA keleti partvidékéről azonban igen.
A Hold deklinációjának az értéke +13° fölött lesz, így az este fél kilenc körüli delelése idején, 57° magasan lesz a horizont felett. Ezen a napon már túl leszünk az első negyeden, a 8,3 napos holdkorong jól láthatóan el kezdett hízni, a terminátor (az éjszakát és a nappalt elválasztó vonal) a nyugati hosszúság 15-ik foka körül húzódik. A szélességi libráció értéke mindössze -45’, vagyis csak alig észrevehető módon dől a déli pólus a földi megfigyelő irányába, viszont a hosszúsági libráció értéke +6°-nál is több lesz, ami azt jelenti, hogy a holdkorong keleti pereme ennyivel fordul be a Föld irányába. Ennek a mintegy 6 fokkal való nyugatra tolódásnak köszönhetően minden alakzat láthatósága egy kicsit„megkésik”, tehát lesznek olyan látványos kráterek, amelyeket ezen az estén még nem tudunk megfigyelni, ugyanakkor jónéhány alakzat éppen ma este kerül a legelőnyösebb megvilágítási helyzetbe. Nézzük meg, hogy mit figyelhetünk meg ezen a szép tavaszi estén égi kísérőnkön!
A Hold látványa április 25-én az esti órákban, a jelentősebb alakzatok feltüntetésével (Virtual Moon). Amikor a Holdról beszélgetünk, ne feledkezzünk meg az Artemis-programról!
A legjobb lesz, ha az északi pólus felől haladunk dél felé. Az északi pólus környékén a terminátorhoz közel az Anaxagoras-Goldschmidt párosa az első említésre érdemes alakzat. A fiatal, 51 kilométeres Anaxagoras a sekély, de hatalmas, 120 kilométer átmérőjű Goldschmidt nyugati falára telepedett. Nagyon szép látvány ez a két kráter, melyek a ferde rálátásnak köszönhetően erősen elliptikus alakúak. Az Anaxagoras belsejének nagy része még árnyékban lesz, ugyanakkor a Goldschmidt aljazata már napfényben fürdik. Figyeljük meg, hogy a Hold északi pólusa környékén milyen nagy számban találunk nagyméretű, sekély krátereket! Ezek közül ma este a legfeltűnőbbek a Anaxagoras-Goldschmidt párosától délre fekvő W. Bond- és Birmingham-kráterek. Ezeket az öreg romkrátereket minden valószínűség szerint a Mare Imbrium medencéjének a születésekor kirepült, majd a talajra visszahullott törmelék töltötte fel. Az Anaxagorastól délre, a vele egy hosszúsági körön fekvő 92 kilométeres viharvert Birminghamtól délre húzódik a Mare Frigoris, vagyis a Hidegség tengere. A Mare Frigoris sötét színű lávasíkságától délre találjuk a Montes Alpes, azaz a holdbéli Alpok világos színű ívét, amely a Mare Frigorist választja el a Mare Imbriumtól. Ma este az Alpok legérdekesebb látványossága a 101 kilométeres Plato-kráter, a terminátorhoz igen közel. Sötét lávával feltöltött sima talaját néhány apró kráter díszíti, közülük az egyik egy ikerkráter, amelynek felbontásához legalább 8-10 cm-es átmérőjű, kitűnő optikájú távcsőre lesz szükségünk. A Platótól keletre, vagy két kráterátmérőnyire húzódik a Vallis Alpes, vagyis az Alpesi-völgy. Feltűnő látvány, már a legkisebb távcsövek is megmutatják, nem úgy, mint az alján húzódó apró rianást. Ehhez nagyobb távcső és kitűnő légköri nyugodtság szükséges.
A holdkorong északi része Szoboszlai Zoltán felvételén. A Plato-kráter a kép közepétől kissé lefelé, az Anaxagoras-Goldschmidt-párosa pedig a jobb felső sarokban látható.
A Platótól és az Alpoktól délre az óriási, vagy 1200 kilométer átmérőjű, 830000 km² területű Mare Imbrium (Esők tengere) lávasíksága terül el. Ma este valamivel kevesebb, mint a felét láthatjuk, nagyobb része még árnyékban van. Keleti szélét a már említett Montes Alpes, a Montes Caucasus (Kaukázus-hegység) és mind közül a legszebb, a Montes Apenninus (Appenninek-hegység) határolja. A Mare Imbrium keleti felének legfeltűnőbb kráterei az Archimedes-Aristillus-Autolycus-kráterek alkotta triumvirátus. Mivel a terminátor már messze jár tőlük, így a kráterek talaját is megfigyelhetjük. A három közül a legészakibb, az 55 kilométeres Aristillus, amely egy igazi komplex kráter, teraszos falszerkezettel, sima krátertalajjal és egy jókora méretű, összetett központi csúccsal. Kidobott törmeléktakarója inkább alacsonyabb megvilágításnál feltűnő. Tőle egy kráterátmérőnyivel délre fekszik a 39 kilométeres Autolycus. Kissé idősebbnek tűnik az Aristillusnál és látványban is elmarad tőle. Központi csúcsa nincs, talaját omlások és az Aristillusból kirepült törmelék borítja. Az Autolycustól közvetlenül nyugatra csapódott be a Luna-2 szovjet holdszonda mintegy 67 esztendővel ezelőtt. A három kráter közül a legnagyobb az Aristillus és az Autolycus-kráterektől nyugatra fekvő83 kilométeres Archimedes. Nagyon szép látvány a masszív falaival és a tükörsima, lávával feltöltött talajával. Ha nagy távcsövünk van, a légköri nyugodtság átlagon felüli és van türelmünk és kitartásunk, akkor keressük meg az Apollo 15 leszállóhelyét az Appenninek északi vége közelében. Igaz, hogy a terminátor máj jóval túlhaladta, de ha állhatatosak vagyunk, akkor megtalálhatjuk a Hadley-rianást, ahogyan a Montes Apenninus hatalmas hegyeinek a lábánál meanderezik a Palus Putredinis (Rothadás mocsara) lávasíkságán. Megtalálásához egy jó holdtérkép elengedhetetlen. Az Archimedestől nyugatra, a terminátor közvetlen közelében látható a 34 kilométeres Timocharis-kráter. Ma este a belsejét még teljesen kitölti a koromfekete árnyék. A Timocharistól délre, az Appenninek nyugati végén, tehát a Mare Imbrium déli peremén fekszik az 58 kilométer átmérőjű Eratosthenes-kráter. Ez a komplex kráter a legszebb holdbéli látványosságok között szerepel, nem is egy komoly holdészlelőtől hallani, hogy ez a kedvenc krátere. A ma esti megvilágítás különösen kedvez ennek a szép kráternek és hallatlanul izgalmas környezetének. Egy kicsit időzzünk még el a Mare Imbrium síkságán. A Mare Imbriumban nemcsak krátereket, de a reggeli napsütésben csontfehéren ragyogó magányos, vagy éppen csoportba rendeződött hegyeket is láthatunk. Ezek közül a legszebbek a Platótól közvetlenül délre, a sötétségből éppen most kibukkanó Montes Teneriffe, a tőle délkeletre magasodó Pico és Piton hegytömb, de szép látványt nyújtanak az Archimedestől északra magasodó Montes Spitzbergen csúcsai is. Még egy látványosságra hívnánk fel a kedves olvasó figyelmét, mielőtt elbúcsúznánk a Mare Imbriumtól. Ez pedig a Timocharistól keletre fekvő két kisméretű, 10 kilométer körüli kráter a Beer és a Feuillée. A Beertől délre egy kisebb, de jól látható dóm fekszik, amelyet egy jó 8 centiméteres műszer már megmutat. Az igazi érdekesség viszont nem is ez a dóm, hanem a közvetlenül Beer sáncától keleti irányba induló apró kráterlánc. Vajon melyik az a legkisebb műszer, amely megmutatja ezt finom alakzatot?
Az Archimedes-Aristillus-Autolycus-kráterhármas Andráskó Péter festményén.
A Mare Imbriumtól délre a Sinus Aestum (Hőség öble) és a Mare Insularum (Szigetek tengere) terül el. Ami rögtön feltűnik, az a környéken található rendkívül sötét színű foltok, amelyek már egy binokulárral is megfigyelhetők. A Sinus Aestum keleti és déli szélén, illetve a Sinus Aestumtól keletre elterülő Mare Vaporum (Párák tengere) déli szélén látható sötét foltok anyaga minden bizonnyal vulkanikus salak. Ami most bennünket érdekel, az a Sinus Aestum keleti szélén elterülő salakmező, amely az Eratosthenes-krátertől jó három kráterátmérőnyire dél-délkeletre látható. Sajnos ezen a környéken nincsen nagy és látványos kráter, így a most bemutatandó alakzat megtalálása nem kis kihívás, még egy tapasztaltabb holdészlelő számára sem. Ennek a salakmezőnek a déli szélén egy dél felé nyitott romkrátert találunk, a 34 kilométeres Schrötert. Tőle egy kráterátmérőnyivel északra egy érdekes, de egyáltalán nem feltűnő kráter fekszik, amelynek belsejébe egy még kisebb kráter telepedett. A nagyobb kráter a 10 kilométeres Schröter W, a belsejében fekvő pedig a mindössze 4 kilométeres Schröter A-kráter. Ettől a kettős krátertől indul észak felé egy érdekes, halszálkaszerű halmokból álló képződmény, amely nem más, mint az Imbrium-medence törmeléktakarójának egy apró része, vulkanikus salakkal beterítve. De miért is érdekes ez a fura törmelékkupac? Franz von Paula Gruithuisen (1774-1852) német szelenográfus1822-ben úgy vélte, hogy ez az alakzat nem más, mint egy valódi holdváros, vagy ahogyan ő nevezte: Wallwerk.
A Schröter-krátertől nem egészen három kráterátmérőnyivel nyugatra három kisebb krátert találunk, a GambartB, C és G-krátereket. A C és a B között ma este igen feltűnően látványt nyújt a Gambart-dóm, egy rég kialudt holdi vulkán. A Gambart C-től kissé északkeletre hajtott végre sikeres leszállást a Surveyor 2 amerikai holdszonda, 1966 szeptemberében.
A Davy Y-kráter talaján húzódó Catena Davy Csabai István felvételén.
Folytassuk tovább az utunkat dél felé a terminátor vonalán! A Schröter-kráter vidékét elhagyva egy jó darabig nem találkozunk nagyméretű, látványos kráterekkel, talán csak a 24 kilométeres Lalande érdemel említést, amíg meg nem érkezünk a terminátortól már kissé távolabb eső Ptolemaeus-Alphonsus-Arzachel-kráterhármashoz. A magasabb napállásnak köszönhetően beleláthatunk mindhárom kráter belsejébe és közepes, vagy nagyobb távcsövekkel megfigyelhetjük az Alphonsus belsejében lévő sötét vulkanikus foltokat és az Alphonsushoz délnyugatról csatlakozó 40 kilométeres Alpetragiusnak, a kráter méretéhez képest indokolatlanul nagyméretű központi csúcsát. Ma este kitűnő alkalmunk kínálkozik a Ptolemaeushoz nyugatról csatlakozó Davy Y-kráter talaján húzódó finom kráterlánc megfigyelésére. Egy jó minőségű 8-10 cm-es távcsővel már megpillantható, de a kráterlánc teljes felbontásához kissé nagyobb műszerre lesz szükségünk.
A Ptolemaeus-Alphonsus-Arzachel-kráterek Hadházi Csaba felvételén.
Ha tovább haladunk dél felé, akkor a Mare Nubium (Felhők tengere) területén egy furcsa, kardszerű alakzatot, tőle nyugatra pedig egy kisebb krátert találunk. A kard formájú alakzat a Rupes Recta, vagyis az Egyenes Fal, a közeli kráter pedig a 17 kilométeres Birt-kráter. A Rupes Recta, bár azt gondolhatnánk, hogy valami irdatlan szakadék, valójában csak egy átlagosan 300 méter magas és mindössze kb. 30° lejtési szögű, 110 kilométer hosszúságú vetődés. A Birt, illetve a hozzá délkeletről csatlakozó apró Birt A önmagában nem túl izgalmas kráterek, nem úgy, mint a Birt nyugati sáncától északra induló Rima Birt, vagyis a Birt-rianás. Ez az 50 kilométeres rianás már egy 8 cm-es távcsővel is megfigyelhető, csakúgy, mint az északi végén fekvő dóm. Valójában a rianás ebből a dómból ered.
A Mare Nubium déli szélén, éppen a terminátoron találjuk a Pitatus-krátert, ezt a 97 kilométer átmérőjű, sekély, rianásokkal szabdalt aljú FFC (Floor Fractured Crater – töredezett aljú kráter) alakzatot. Ma este különösen szép látvány, ahogyan a feltárul a krátertalaj a kora reggeli napsütésben. A Pitatustól keletre egy hatalmas méretű, de szinte a felismerhetetlenségig lerombolódott krátert találunk, a 234 kilométer átmérőjű Desladres-t. Ez a behemót romkráter nem is lenne olyan érdekes, ha a keleti szélén nem lenne ott a Hell Miksáról elnevezett kráter. A Hell egy 33 kilométer átmérőjű, viszonylag fiatalos megjelenésű kráter, ma este már a központi csúcsát is megfigyelhetjük. A Pitatus és a Deslendres-Hell-kráterektől délre kezdődik a Hold déli krátermezeje, amelyre a leginkább a „kráter kráter hátán” jelző illik. Nagy rutin és persze egy jó holdtérkép kell ahhoz, hogy kiismerjük magunkat ezen a vidéken. Most csak néhány, könnyen azonosítható, így nagyon el sem téveszthető krátert említünk. A Pitatustól közvetlenül délre egy szép, 80 kilométer körüli kráterekből álló páros bontakozik ki a sötétségből. A keleti a Gauricus, a nyugati pedig a Wurzelbauer. Mind a két kráter elképesztően romos állapotú. A terminátor vonalán haladva dél felé egy éles peremű, fiatal krátert találunk. Ez a 84 kilométeres Tycho, amelytelehold idején az egész holdkorong legfeltűnőbb alakzata, köszönhetően a hatalmas sugársávrendszerének. Ma este is feltűnő, de még nem annyira káprázatos, mint amilyen néhány nap múlva lesz. A Tychotól délkeletre a 163 kilométeres Maginust találjuk. A ferde rálátásnak köszönhetően már igencsak elliptikus alakú ez a nagyméretű romkráter. Megvilágított nyugati belső sánca különösen megkapó látványt nyújt. Tőle délnyugatra egy még nagyobb kráteren, a 225 kilométeres Claviuson, éppen ezekben az órákban kel fel a Nap. Figyeljük meg, hogy mennyire jól látható a kráter talajának a domborulata. A Claviustól délkeletre, a Tycho déli testvérét találjuk, a 114 kilométeres Moretust. Központi csúcsa, vagy 2500 méter magas, de a peremközeli helyzetéből fakadóan nem olyan feltűnő látvány, mint a Tycho.
A Clavius-kráter Szoboszlai Endre felvételén.
Természetesen a fent említetteken kívül rengeteg egyéb alakzatot figyelhetünk meg, mind a terminátor közelében,mind attóltávolabb. Ha csak egy kis binokulár van a kezünk ügyében, akkor már az is szép feladat lehet, hogy a holdbéli tengereket azonosítsuk. A kissé rutinosabb holdészlelőknek például elég egy pillantás a holdkorongra, és máris láthatják, hogy a Hold keleti szélén elterülő Mare Crisium ezekben a napokban igencsak nyugatra tolódott, tehát a hosszúsági librációértéke erősen keleti. Bármilyen távcsővel is észlelünk, vagy tartunk bemutatást a nagyérdeműnek, derült eget és nyugodt légkört kívánunk a Csillagászat napjára!
(Holdészlelési útmutatónkat összeállította: Görgei Zoltán)
