Karácsonyi észlelések (2018)
Mit mutat az új távcső? Mit a régi, megszokott? Mit láttunk 2018 karácsonyán? Mit észleltünk december 24-én 16 órától december 27-én 7:30-ig?
Vizi Péter, Szentendre
„Elszabadulva a karácsony este családi programjáról december 24-én gyönyörű tiszta ég és majdnem telehold fogadott odakint. Éppen fagyott, este fél 10 felé járt az idő. Ha már itt a Karácsonyi üstökös (a 46P/Wirtanen), meglesem! Majdnem zenitben van, a térkép szerint a Holdtól kb. 45 fokra, a Capellához elég közel kell keresnem. Ott a szabad szemes határfényesség 5,0-5,5 közötti. Puszta szemmel nincs meg, a 10×50-es binokulárban azonnal meglátom. Pont olyan, mint az elmúlt hetekben bármikor: rendkívül diffúz (DC=2), mag és csóva nélküli, határozatlan határvonalú, kereknek tűnő, jellegtelen, halvány folt, még magja sem látszik. Elég soványka látvány a binokulárban, miközben puszta szemmel a khi-h Persei és az Orion-köd is szépen látszanak… Bezzeg pontosan 4 éve, ugyanígy Szenteste a C/2014 Q2 Lovejoy! Éppen akkor jött fel a déli égről, pont kiderült estére az idő és éppen megláttam -35 fokos deklináción, alig 10-15 fokkal a horizont felett, a budapesti fénybúrában az akkor 6 m körüli gombócot. Szinte csillagszerű magja erősen virított, 5-6′-es, ezért elég fényesnek tűnő kómája határozott, fényes látványt nyújtott. Január-februárban sokszor láttam, még szabad szemmel is, 2,5 fokos csóváját többször megfigyeltem. Ha lehetne kérnem, a következő Karácsonyra az angyalok inkább még egy Lovejoy-t, mint egy ilyen haloványka és jellegtelen Wirtanent hozzanak. :-)”
Keszthelyi Sándor és Sragner Márta, Bucsu
„2018. december 24-én délután 14:40-kor hagytuk el Szigligetet, hogy Vas megye felé menjünk. Ahogy kiértünk a Balatont északról kerülő főútra, máris feltűnt a szivárvány látványa. Először a bal szakasza (csaknem északi irányban), azután a jobb szakasz is. 14:55-ig erősen, fénylően, színesen látszottak. Nem láttuk a teljes kört, csak az alsó, függőlegesen álló 10-15 fokos szakaszait. Balatonederics után volt a legszebb, a Gulács hegye és a Szent György-hegy előtt volt a szivárvány. Egészen a Répa Rozi Csárdáig látszottak. A Nap még a hegyek felett volt. Felhődarabok vonultak, egészen erős szél fújt, de esőt nem láttunk.
Vas megye nyugati szélére, Bucsu faluba napnyugta körül hazaérve, már nem volt erős a szél. Akkor és 17:30-kor, a sötétség beálltakor az égbolt csaknem felhőtlenné vált. Azért kis határozott felhődarabok mozogtak az égen északról délre. 17:50-kor kimentünk a kertbe, hogy az üstököst nézzük meg, még a 18:17-es elméleti holdkelte előtt. A Capella környékén éppen vonult egy-egy fehér felhő. Csak az erre járó felhőknek volt némi fénylésük, valószínűleg a horizont alatt felfelé igyekező Hold miatt, amúgy máshol az ég sötét és Tejúttal díszes volt. A felhőzet elvonulására várva szabadszemes változócsillagokat néztünk. Az omikron (mira) Cet KSZ szerint 4,2 és SRG szerint 4,0 magnitúdós. A mü Cep KSZ szerint 3,8 és SRG szerint 4,0 magnitúdós volt. Ez arra is
jó volt, hogy teltek a percek és szemünk megszokta a sötétet. Közben a Capella környékéről elment az utolsó felhő is. Nem tudtuk pontosan merre van az üstökös, de puszta szemmel biztosan nem láttuk a 46P/Wirtanen-üsököst. Viszont amikor a 7×50-es binokulárral néztünk arrafelé – egyből feltűnt a Capellától 2-3 fokra balra egy homályos folt! Nem nagy látvány, nem túl fényes – azért 5,5 -6,0 magnitúdó összfénye bizonyosan megvan. Belseje kerek, a pereme kissé szabálytalan kör, kicsit nyúltabb balra és jobbra. Átmérője a Hold fele, azaz 15 ívpercnyi. Csóvája nincs. 17:52 és 17:58 között néztük KözEI szerint. Aztán fél óra múlva megjelent a Hold és a holdfény uralni kezdte a karácsonyesti eget…”
Szenteste Mariannával (Fidrich Róbert, Fid)
„A szentestén a GK Per környékéről készített képeimre rátévedt a (602) Marianna kisbolygó, amelynek a fényessége a VaST előzetes mérései szerint 12,1TG (ez nagyjából egyezik az előrejelzéssel).
Mellékelek egy animációt, amely szépen mutatja, hogy a szept. 15/16-i referenciaképen még semmi nem látszik a kérdéses helyen, míg a dec. 24,94 UT környékén készített 4×30 s-os részösszegképeken ott virít a (602) Marianna.

És mindössze pár száz pixellel arrébb itt van a (602) Marianna párja is:
az (506) Marion kisbolygó. A VaST mérései szerint 12,8TG volt a fényessége.
Úgy néz ki, hogy kitört az RX And is: a szenteste már 13,1-13,2TG körüli volt a fényessége.”
* * *
Mivel még mindig bennem bujkált az influenza vírus, amely még karácsony előtt leterített, ezért dec. 26-án este nem volt könnyű rászánnom magam, hogy a meleg szobából legalább arra a pár percre kimerészkedjek az udvarra, amíg az állványt pólusra állítom, betanítom három csillagra és még az élességet is beállítom, de aztán végül este 10 körül mégis megtettem. Persze pont ilyenkor volt valami kontakt hiba a mechanika vezérléssel, ezért kénytelen voltam többször is kimenni emiatt. De a végén sikerrel jártam, így a Capelláról készített néhány fotó után jöhetett a „Karácsonyi üstökös”, a 46P/Wirtanen. Ekkorra már város fényszennyezése mellett a Hold fénye is bezavart, de azért így is szépen látszik a 10×45 s összegképeken a zenit közelében járó üstököst. Mellékelem a zöld csatornás képeket is.
Földvári István Zoltán, Budapest
„A Magyar Csillagászati Egyesület karácsonyi észlelő felhívására, gondoltuk csatlakozunk. Választásunk a 46P/Wirtanen üstökösre esett. Az észlelés előtti perceket, újra és újra képződő fellegek keserítették, azonban helyi időben 20:00-kor déli irányból felszakadozott annyira, hogy a Capella térsége – ahol a 46P/Wirtanen éppen tartózkodott – keményen kitisztult, jó átlátszósággal. A kelő Hold semmit nem zavart, sőt, míg a kométa területére vártunk, narancsos korongjának csodás látványának örvendtünk. Távcsövünket, a 70/500-as kis refraktort ráállítottam az üstökös területére; végtelen lelkesedéssel bepillantottam, majd megszemlélve a látómezőt, az üstökös diszkréten kezdte felfedni magát, igaz nem túl könnyen; kicsi, nagyjából 10-15 ívperces jellegtelenül szürke, tompa korongján se csóva, se kóma sűrűsödést nem érzékeltünk, olyannyira hogy a legutóbbi vizuális észlelése óta semmi különös változást nem érzékeltem, de mégis örültem, örültünk neki. Ez kométa sokkalta az asztrofényképészek hálás célpontja, de szemmel megpillantani egészen más élmény.
Nem mellesleg végre élesben is kipróbálhattam frissen megépült csillagdámat. Eddig csak az állítgatás, mechanika pólusra állítás, betanítás volt a program, de most következhetett az igazi mélyvíz.
Fotografikusan terítékre került az Uránusz, az igencsak megfogyatkozott méretű Mars, a fogyó Hold, vizuálisan a 46P/Wirtanen üstökös és pár fényesebb téli mélyég látványosság, melyek messze nem azt az arcukat mutatták, mint holdtalan, sötét éjjeleken. A szél sokszor feltámadt, a nyugodtság minősíthetetlenül rossz volt.
Elégedetten tapasztaltam, hogy a mechanika pólusra állítása meglehetősen jól sikerült, 4 méteres fókusszal az ASI kamera élőképén a Capellára húztam az egérkurzort és 8 perc után untam meg, hogy még mindig nem mászott ki alóla a csillag. Az utcai lámpák ellen viszont valamilyen ellenzőt kell még készítenem, mert csúnyán bevilágítanak a csillagdába.
A beállítás – na és persze az AZ-EQ6 mechanika – pontosságát mutatja még, hogy a goto funkció első nekifutásra a 9mm-es (300x-os nagyítás) okulárom látómezejébe varázsolta az Uránuszt. Herschel bolygója a nagy távolság miatt elég jellegtelen volt; az aprócska, bő 3 ívmásodperces kék korongon semmilyen részletet nem tudtam megfigyelni még nagyobb nagyítással sem. Az okulárt ezután kamerára cseréltem és készítettem pár videót a bolygóról.
A Mars bőven túl volt már a delelésen, amikor kameravégre került. A vörös bolygó olykor eszeveszetten ugrált a látómezőben, ahogy a turbulens légrétegek egymással viaskodtak a magasban. A nyugodtabb pillanatokban azért néhány sötétebb és világosabb folt kivehetővé vált már az élőképen is. A videók elkészülte után okuláron át, a saját szememmel is megnéztem a kicsi korongot. Alig 5 hónapja háromszor ekkora volt!

A távolodó Mars. Pár részlet kivehető: Hellas, Syrtis Maior, Isidis Planitia, és még a déli pólussapka maradványa is az alig 7,5 ívmásodperces korongon.
A Hold még alacsonyan járt, így a zenithez közeli, illetve a nyugati végek felé található téli, illetve késő őszi fényes mélyég-objektumokat kerestem fel. A Mirach-szelleme egykedvűen pislákolt fényes csillaga árnyékában, az M76 furcsa alakot mutatott világos hátterével. Az M74-et nem is sikerült kibogoznom az ezüstös fényből, ami a látómezőt belengte és az alacsonyan látszó Orion-köd is csak egy bágyadt, szálas pamacs volt – a teleholdas éjszaka nem mélyegezésre való. A 46P/Wirtanen üstökösről sem tudtam elképzelni, hogy szabadszemes lehet, a nagy derengést semmiképpen nem mondtam volna fényesebbnek 7 magnitúdónál.
Lassan a Hold is magasabbra kapaszkodott, a terminátor a nyugtalan légkörnek köszönhetően erősen hullámzott. Ez persze nem akadályozott abban, hogy egy sok (összesen 18) képből álló mozaikhoz elkészítsem a videókat.
11 óra is elmúlt már, amikor a hidegtől zsibbadó ujjaim és lábujjaim beparancsoltak a meleg szobába.
Összességében igen kellemes órákat töltöttem az ég alatt ezen a különleges estén. A csillagda is jól vizsgázott, 1-2 polc és tároló beszerelése még szükséges lesz, de ezek nélkül is a sokszorosára nőtt az észlelések kényelme. Derült ég esetén mostantól nem lehet kifogás az, hogy „csak kipakolni ne kellene…”.
A képek 180/2700-as Makszutov-Cassegrain távcsővel készültek. Az Uránusz és a Mars fotó 4050 mm-es, a Hold 2700 mm-es fókusszal készült, ASI120MC kamerával.”
Tuboly Vince, Hegyhátsál
„Végre kiderült és a Hold is később kelt, így sikerült fotózni a 46/P Wirtanen-üstököst az Aurigában, nem messze a Capellától.
Boldog Karácsonyt mindenkinek!”
Majzik Lionel, Tápióbicske
2018. 12. 24. 17:30-18:10 UT, Sky-Watcher EQ6-R, 16 x 120 s, Canon EOS 1300D (átalakított), Canon EF-S 18-55mm f/3.5-5.6 IS II, 18mm/ƒ/3.5/ISO 200.
Szauer Ágoston, Szombathely

Wirtanen dec. 26. 50 mm (Az üstökös háromszöget alkot az Auriga alfa és béta jelű csillagával.) 12. 26. 18:16 UT, Canon EOS 1100D, 50 mm-es alapobjektív, f/3,5, ISO 6400, exp.: 40 sec, CLS szűrő.

Wirtanen, 12. 26. 18:18 UT, Canon EOS 1100D, 95 mm-es fókuszú objektív, f/4,5, ISO 6400, exp.: 45 sec, CLS szűrő.
Derült egekben bővelkedő új esztendőt kívánok!”
2011 szeptemberében Borovszky Péter, Francsics László, Hadházi Csaba, Kocska Tamás, Sánta Gábor és Szabó Árpád társaságában egy csillagászati expedíción vettem részt Dél-Görögországban, ahol a hazánkból nehezen látható délebbi fekvésű őszi-kora téli csillagképek égitestjeit fotóztuk, rajzoltuk. Gáborral közösen ekkor figyeltük meg a Fornax (Kemence) csillagkép két legendás küllős spirálját, az NGC 1097 és NGC 1365 jelű galaxisokat.
Simon János, Budapest
„A Facebookon láttam a felhívást, mely alapján mellékelten küldök 2 db 2018.12.24-én este készült képet (Lófej-köd és Rozetta-köd). A feleségemmel együtt az idén kezdtem komolyabban foglalkozni az asztrofotózással, és Budapest ege se mondható ideálisnak, de mindezzel együtt büszke vagyok rájuk – és a lényeg, hogy nagy öröm volt elkészíteni. 🙂
„Egy vándor, a csodálatos és az istennő
December 26-án délelőtt a feleségemmel kiutaztunk a Nógrád megyei Kisecseten lévő hétvégi telkünkre. A napközbeni zárt felhőzet miatt nem reménykedtem abban, hogy kitisztul az ég, így csak egy kicsi, „fogd és menj” 8 cm-es refraktort és egy binokulárt készítettem elő bevetésre. Szerencsére nem lett igazam. A sötétség beálltával először a 46P/Wirtanen üstökös szabad szemes megpillantását tűztem ki célul. A listákon olvasható beszámolók szerint erre minden remény megvolt. Nos, az Auriga csillagképben egyből, közvetlen látással látható volt az üstökös halvány foltja. Sokkal halványabb, mint az Androméda köd, de azért gyakorlott szemmel jól észrevehető. 7X35-ös binokulárban az égi háttértől szépen kiemelkedő, nagy, kerek csóva nélküli objektumként látszódott.
Az üstökös pár perces nézegetését követően fényes Mira típusú változók kerültek távcsővégre 2018. 12. 26. 16:58-19:55 UT között, köztük a csoport névadója. A hatalmas Cetus csillagkép halvány csillagai a sötét égen szépen láthatóak voltak, így könnyen oda lehetett képzelni a nagy égi bálna körvonalait. A Mira, a csodálatos, azaz az omikron Ceti elég fényes ez idő tájt ahhoz, hogy legjobban szabad szemmel észlelhessük, alig halványabb 4 magnitúdónál. Néhány további „csodálatos” közelítő fényessége: Z Cet 9; X Cet 10; Z Peg 10; RT Peg 10; R Ari 10; T Ari 11; U Ari 8; T Eri 8; W Aur 9,5; X Aur 9; X Gem 10; T Gem 9 magnitúdó.
A hideg és a hegyek mögül emelkedő Hold erős fénye az észlelések befejezésére késztetett, zárásként még láttam egy kb. 2 magnitúdós, gyors, de rövid, mintegy 5 fok hosszú pályát befutott meteort a Cygnusban.
Hajnali 3 óra körül ismét kimentem az udvarra, ahol mély csend és deres hideg fogadott. Szeléné istennő, azaz a Hold tiszta fénnyel ragyogott és sejtelmesen bevilágította a tájat. Felhelyezvén a műszert az állványra, célba vettem a Holdat, és 71-szeres nagyítással szemlélődtem egy kicsit. A nyugodtság jó volt, a terminátoron sok szép alakzat látszódott. A déli krátermezőben egy olyan kráter látványa tetszett a leginkább, amely úgy nézett ki, mintha a közepén egy nagy kerek fekete lyuk lenne. Sajnos magát a krátert nem azonosítottam be.
Bár az égbolt reggelig tiszta maradt, én nem voltam ilyen kitartó. Ahogy visszamentem a meleg szobába, az egyik kereskedelmi tévében éppen az Apollo programról volt egy egész nézhető, korrekt dokumentumfilm.”
Benei Balázs (Kaposvár, Abasár)
Szulovszky András, Óbuda
A kelő Holdat örökítette meg december 26-án este Szulovszky András az óbudai Kiscelli-kastély közeléből. Jobbra lent az angyalföldi Szent Mihály-templom látható.