Karácsonyi észlelések (2018)

“A Magyar Csillagászati Egyesület karácsonyi észlelő felhívására, gondoltuk csatlakozunk. Választásunk a 46P/Wirtanen üstökösre esett. Az észlelés előtti perceket, újra és újra képződő fellegek keserítették, azonban helyi időben 20:00-kor déli irányból felszakadozott annyira, hogy a Capella térsége – ahol a 46P/Wirtanen éppen tartózkodott – keményen kitisztult, jó átlátszósággal. A kelő Hold semmit nem zavart, sőt, míg a kométa területére vártunk, narancsos korongjának csodás látványának örvendtünk. Távcsövünket, a 70/500-as kis refraktort ráállítottam az üstökös területére; végtelen lelkesedéssel bepillantottam, majd megszemlélve a látómezőt, az üstökös  diszkréten kezdte felfedni magát, igaz nem túl könnyen; kicsi, nagyjából 10-15  ívperces jellegtelenül szürke, tompa korongján se csóva, se kóma sűrűsödést nem érzékeltünk, olyannyira hogy a legutóbbi vizuális észlelése óta semmi különös változást nem érzékeltem,  de mégis örültem, örültünk neki. Ez  kométa sokkalta az asztrofényképészek hálás célpontja, de szemmel megpillantani egészen más élmény. 

Boldog karácsonyt MCSE!”

 

“Már 3-4 nappal az ünnepek kezdete előtt figyeltem az előrejelzést: vajon lesz-e lehetőség egy kis karácsonyi észlelésre? A szerencse úgy hozta, hogy – mikor máskor? – éppen Szenteste  derült ki az ég, ráadásul pont egy hidegfront után. A telehold már fogyni kezdett, szabad szemmel is látható volt, hogy bizonyosan szép árnyékok lesznek majd a terminátoron.

Nem mellesleg végre élesben is kipróbálhattam frissen megépült csillagdámat. Eddig csak az állítgatás, mechanika pólusra állítás, betanítás volt a program, de most következhetett az igazi mélyvíz.

Fotografikusan terítékre került az Uránusz, az igencsak megfogyatkozott méretű Mars, a fogyó Hold, vizuálisan a 46P/Wirtanen üstökös és pár fényesebb téli mélyég látványosság, melyek messze nem azt az arcukat mutatták, mint holdtalan, sötét éjjeleken. A szél sokszor feltámadt, a nyugodtság minősíthetetlenül rossz volt.

Elégedetten tapasztaltam, hogy a mechanika pólusra állítása meglehetősen jól sikerült, 4 méteres fókusszal az ASI kamera élőképén a Capellára húztam az egérkurzort és 8 perc után untam meg, hogy még mindig nem mászott ki alóla a csillag. Az utcai lámpák ellen viszont valamilyen ellenzőt kell még készítenem, mert csúnyán bevilágítanak a csillagdába.

A beállítás – na és persze az AZ-EQ6 mechanika – pontosságát mutatja még, hogy a goto funkció első nekifutásra a 9mm-es (300x-os nagyítás) okulárom látómezejébe varázsolta az Uránuszt. Herschel bolygója a nagy távolság miatt elég jellegtelen volt; az aprócska, bő 3 ívmásodperces kék korongon semmilyen részletet nem tudtam megfigyelni még nagyobb nagyítással sem. Az okulárt ezután kamerára cseréltem és készítettem pár videót a bolygóról.

A Mars bőven túl volt már a delelésen, amikor kameravégre került. A vörös bolygó olykor eszeveszetten ugrált a látómezőben, ahogy a turbulens légrétegek egymással viaskodtak a magasban. A nyugodtabb pillanatokban azért néhány sötétebb és világosabb folt kivehetővé vált már az élőképen is. A videók elkészülte után okuláron át, a saját szememmel is megnéztem a kicsi korongot. Alig 5 hónapja háromszor ekkora volt!

A Hold még alacsonyan járt, így a zenithez közeli, illetve a nyugati végek felé található téli, illetve késő őszi fényes mélyég-objektumokat kerestem fel. A Mirach-szelleme egykedvűen pislákolt fényes csillaga árnyékában, az M76 furcsa alakot mutatott világos hátterével. Az M74-et nem is sikerült kibogoznom az ezüstös fényből, ami a látómezőt belengte és az alacsonyan látszó Orion-köd is csak egy bágyadt, szálas pamacs volt – a teleholdas éjszaka nem mélyegezésre való. A 46P/Wirtanen üstökösről sem tudtam elképzelni, hogy szabadszemes lehet, a nagy derengést semmiképpen nem mondtam volna fényesebbnek 7 magnitúdónál.

Lassan a Hold is magasabbra kapaszkodott, a terminátor a nyugtalan légkörnek köszönhetően erősen hullámzott. Ez persze nem akadályozott abban, hogy egy sok (összesen 18) képből álló mozaikhoz elkészítsem a videókat.

11 óra is elmúlt már, amikor a hidegtől zsibbadó ujjaim és lábujjaim beparancsoltak a meleg szobába.

Összességében igen kellemes órákat töltöttem az ég alatt ezen a különleges estén. A csillagda is jól vizsgázott, 1-2 polc és tároló beszerelése még szükséges lesz, de ezek nélkül is a sokszorosára nőtt az észlelések kényelme. Derült ég esetén mostantól nem lehet kifogás az, hogy „csak kipakolni ne kellene…”.

A képek 180/2700-as Makszutov-Cassegrain távcsővel készültek. Az Uránusz és a Mars fotó 4050 mm-es, a Hold 2700 mm-es fókusszal készült, ASI120MC kamerával.”

Tuboly Vince, Hegyhátsál

“Végre kiderült és a Hold is később kelt, így sikerült fotózni a 46/P Wirtanen-üstököst az Aurigában, nem messze a Capellától.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!”

 

 

 

 

Szauer Ágoston, Szombathely

“A karácsonyi észlelésekhez magam is csatlakozom két képpel, melyek karácsony másnapjának estéjén készültek Szombathelyről.

Derült egekben bővelkedő új esztendőt kívánok!”

“Karácsony második napjának délutánján elvonultak a felhők, így gyönyörűséges naplementét csodálhattam meg Sükösdről. Észlelni kellene a szeretet ünnepén, gondoltam magamban. Kipakoltam hát az udvarra a 35 cm-es dobsont, és nem sokkal 19:00 előtt elkezdtem a megfigyelést a fagypont körüli éjszakában. Az átlagos átlátszóságú falusi égen örömmel állapítottam meg, hogy a Wirtanen-üstökös továbbra is látszik puszta szemmel. A 4,8 magnitúdós nagy, korongszerű ködösség közvetlen látással is egyértelmű jelenség a delta Aurigae közelében. Miután kigyönyörködtem magam az égi vándorban, mélyegezni kezdtem. Három, idehaza ritkán észlelt galaxis került terítékre. Hogy miért ezeket választottam, annak története van. 

2011 szeptemberében Borovszky Péter, Francsics László, Hadházi Csaba, Kocska Tamás, Sánta Gábor és Szabó Árpád társaságában egy csillagászati expedíción vettem részt Dél-Görögországban, ahol a hazánkból nehezen látható délebbi fekvésű őszi-kora téli csillagképek égitestjeit fotóztuk, rajzoltuk. Gáborral közösen ekkor figyeltük meg a Fornax (Kemence) csillagkép két legendás küllős spirálját, az NGC 1097 és NGC 1365 jelű galaxisokat.

2013-ban Namíbiába utaztunk, ahol Fényes Lóránd és Sánta Gábor társaságában a Fornax-törpegalaxist csodálhattam meg, négy gömbhalmazával együtt.

Az idei szeptember egyik hajnalán fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy bár a Fornax csillagkép a Kárpát-medencéből nehezen látható, ennek ellenére egy program keretében további figyelmet szentelnék az alakzatnak, azaz észlelném sok-sok galaxisát. Azon a hajnalon az NGC 1398-at le is rajzoltam. A szeptembertől – december elejéig tartó időszak a terület galaxisainak tanulmányozásával telt, ekkor vetettem papírra a híres Fornax-galaxishalmaz több tagját, melyek csak néhány fokkal emelkedtek a déli horizont fölé. 

Így érkezett el karácsony második napja. A Wirtanen-üstökös megtekintését követően az alfa Fornacis közelében látszó kis spirállal, az NGC 1292-vel kezdtem  a “karácsonyi műszakot”. Mivel ezt a galaxist korábban már két alkalommal is láttam, ezért térkép nélkül sikerült a helyére találni. Ovális formájú pici folt, szomszédságában egy kis aszterizmussal, mely feltűnő kettőscsillagot tartalmaz. A területtől kevéssel északnyugatra következett újabb célpontom, a fotókon elegáns NGC 1255 jelű spirálgalaxis. Alacsony felületi fényességű derengés, mintha ráleheltek volna a távcső tükrére. Könnyű átsiklani a galaxis felett, melyben elfordított látással apró centrumot sejtettem. Észak felől közben felhőzet közeledett, egy további galaxisra azonban volt még időm. Az erősen déli fekvésű NGC 1339-et a szomszédos háztetők közötti égboltrészen csíptem el. Remek galaxis! A fotókon ovális kis rendszerből vizuálisan nézve a déli fekvés miatt csak a magvidék látható, mely a 35 cm-es távcsőben eléggé feltűnő bolyhos csillagra hasonlít. 20:00 után beborult az ég, én pedig boldogsággal a szívemben pakoltam el a távcsövet.

 

Békés Ünnepeket, és derült éjszakákban gazdag Új Esztendőt kívánok!”

 

 

“Szinte tökéletes volt a karácsonyi ég, mármint szinte tökéletesen borult végig… Az ember már elveszíti az eszét is ennyi felhő alatt… Ma, 26-án este volt kb. másfél órányi felhőszünet szürkülettől, ezt a szokásos 24-i esti acélgyapotos családi programunk bepótlására (mivel aznap este viharos szél volt) használtuk az urammal, akit még a 46P/Wirtanen társaságában is meg tudtam örökíteni. Aztán gyorsan hazajöttünk, és még a kertből tudtam kicsit az üstököst is fotózni, majd persze beborult menetrend szerint de már az üstökös fotózása közben is volt felhőátvonulás. Csak az a jó, hogy nemsokára vége ennek az ótvar időjárású évnek. Reméljük, a 2019-es ég a nappali órákra tartogatja a felhőit!”

 

                                                                                           

Boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag új évet kívánok!”

 

 

“Egy vándor, a csodálatos és az istennő

December 26-án délelőtt a feleségemmel kiutaztunk a Nógrád megyei Kisecseten lévő hétvégi telkünkre. A napközbeni zárt felhőzet miatt nem reménykedtem abban, hogy kitisztul az ég, így csak egy kicsi, „fogd és menj” 8 cm-es refraktort és egy binokulárt készítettem elő bevetésre. Szerencsére nem lett igazam. A sötétség beálltával először a 46P/Wirtanen üstökös szabad szemes megpillantását tűztem ki célul. A listákon olvasható beszámolók szerint erre minden remény megvolt. Nos, az Auriga csillagképben egyből, közvetlen látással látható volt az üstökös halvány foltja. Sokkal halványabb, mint az Androméda köd, de azért gyakorlott szemmel jól észrevehető. 7X35-ös binokulárban az égi háttértől szépen kiemelkedő, nagy, kerek csóva nélküli objektumként látszódott.

Az üstökös pár perces nézegetését követően fényes Mira típusú változók kerültek távcsővégre 2018. 12. 26. 16:58-19:55 UT között, köztük a csoport névadója. A hatalmas Cetus csillagkép halvány csillagai a sötét égen szépen láthatóak voltak, így könnyen oda lehetett képzelni a nagy égi bálna körvonalait. A Mira, a csodálatos, azaz az omikron Ceti elég fényes ez idő tájt ahhoz, hogy legjobban szabad szemmel észlelhessük, alig halványabb 4 magnitúdónál. Néhány további „csodálatos” közelítő fényessége: Z Cet 9; X Cet 10; Z Peg 10; RT Peg 10; R Ari 10; T Ari 11; U Ari 8; T Eri 8; W Aur 9,5; X Aur 9; X Gem 10; T Gem 9 magnitúdó.

A hideg és a hegyek mögül emelkedő Hold erős fénye az észlelések befejezésére késztetett, zárásként még láttam egy kb. 2 magnitúdós, gyors, de rövid, mintegy 5 fok hosszú pályát befutott meteort a Cygnusban.

Hajnali 3 óra körül ismét kimentem az udvarra, ahol mély csend és deres hideg fogadott. Szeléné istennő, azaz a Hold tiszta fénnyel ragyogott és sejtelmesen bevilágította a tájat. Felhelyezvén a műszert az állványra, célba vettem a Holdat, és 71-szeres nagyítással szemlélődtem egy kicsit. A nyugodtság jó volt, a terminátoron sok szép alakzat látszódott. A déli krátermezőben egy olyan kráter látványa tetszett a leginkább, amely úgy nézett ki, mintha a közepén egy nagy kerek fekete lyuk lenne. Sajnos magát a krátert nem azonosítottam be.

Bár az égbolt reggelig tiszta maradt, én nem voltam ilyen kitartó. Ahogy visszamentem a meleg szobába, az egyik kereskedelmi tévében éppen az Apollo programról volt egy egész nézhető, korrekt dokumentumfilm.”

Benei Balázs (Kaposvár, Abasár)

 

Szulovszky András, Óbuda

A kelő Holdat örökítette meg december 26-án este Szulovszky András az óbudai Kiscelli-kastély közeléből. Jobbra lent az angyalföldi Szent Mihály-templom látható.

 

“A karácsonyi égbolt lehetett volna szebb is, jobb is, nekem néhány változóészlelést hozott, egyebek mellett 27-én hajnalban ismét észlelhettem az R CrB-t (erősen maximumközelben). A “lehetett-volna-jobb-is-a-karácsonyi-égbolt”-ot színpompás napkelte búcsúztatta, szép naposzloppal (és némi villanyvezetékkel). “