A hónap észlelése: 2026. február – a csodálatos Orion-köd

Szerző: · 2026. március 1, vasárnap

Sok van, mi csodálatos, de az Orion-ködnél nincs csodálatosabb. Szinte minden távcső megmutatja, és még teleholdas, fényszennyezett égen is érdemes szemügyre venni. Hát még jó égen, jó távcsővel!

Kernya János Gábor, Sükösd

Ez az észlelés – pontosabban észlelés sorozat – 2017. február 23. estéjére nyúlik vissza. Azon a napon az Orion-köd (Messier 42-43) került terítékre. Arra voltam kíváncsi, hogy hogyan is fest az égbolt legismertebb, legnépszerűbb csillagkeletkezési tartománya egy kis távcsőben szűrő nélkül, illetve H-béta, OIII és UHC típusú szűrőkkel. A választott műszer a hűséges Tele Vue 60/360 refraktorom volt, melynek használatával egyúttal a kistávcsöves megfigyeléseket kívántam népszerűsíteni. A sors azonban úgy hozta, hogy a megfigyelések évekig kidolgozatlanul lapultak szekrényemben. 2026. február 18-án „leporoltam” őket: ezen az éjszakán az említett kistávcsővel – és szűrőkkel – ismét szemügyre vettem a ködösséget. Lehetőségem nyílt a kidolgozatlan munkáimon picit pontosítani, finomítani.

Az Orion-köd egyedi, semmi máshoz nem fogható szépségének látványán amatőrcsillagász generációk sora nőtt fel, ennek megfelelően az égitesttel foglalkozó cikkek, tudományos munkák tárháza szinte kifogyhatatlan. Ezt szem előtt tartva csak a távcsőben látottakról igyekszem írni.

A mélyég-szűrő használata nélkül elém táruló látvány a legkedvesebb számomra. Az emissziós ködösség teljességében feltárulkozik! Az apró Trapéz-halmazt, a „Halszáj” nevű ék alakú sötét betüremkedést, és a feltűnő, vékony, hosszúkás gerinceket magába foglaló közismert tartománytól délre kirajzolódnak a gázfelhő többnyire halvány, foltos részei is. Ezeknek köszönhetően az Orion-köd alakja gyűrűszerű. A gyűrű belsejében – a középponthoz egész közel – világító 8 magnitúdós V372 Ori jelű csillag megjelenése az őt övező pici reflexiós-köd miatt bolyhos. A „Halszáj” szomszédságában az Orion-köd egyik kicsiny, kifényesedő darabja (Messier 43) a 6,8 magnitúdós NU Ori jelű csillagot övezi. Ettől északra, a látómező széléhez közel a reflexiós-ködösségből és nyílthalmazból álló NGC 1973, 1975, 1977 jelű komplexumhoz érkezünk: a csillagokat befedő finom felhőben sötét területek érezhetők. A látómező déli részén – és az Orion-köd pereménél – az ékszerdoboz jellegű, laza szerkezetű NGC 1980 nyílthalmaz lenyűgöző csoportját találjuk, ez tartalmazza pl. az STF 745, STF 747 és STF 752 jelű kettőscsillagokat. Az NGC 1980 területét is ködösség lengi be, ebben az esetben azonban a csillagok körüli (párás időben erősebb) fényudvarhoz volt szerencsém.

Címkék:

Ajánljuk...