Égi kalendárium: 2009. április

A bolygók láthatósága

Merkúr: A hónap második hetétől látható napnyugta után az esti ég alján. Láthatósága gyorsan javul, 26-án van legnagyobb keleti kitérésben,  20 fokra a Naptól. Ekkor két órával nyugszik a Nap után, ez évi legjobb esti láthatóságát adva.

Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste. Láthatósága fokozatosan javul. Hónap elején még csak háromnegyed órával kel a Nap előtt, ami a hónap végére már másfél órára növekszik. Fényessége –4,0 magnitúdóról –4,5 magnitúdóra, fázisa 0,02-ről 0,24-re nő, átmérője 59"-ről 40"-re csökken. Legnagyobb fényességét 29-én éri el.

Mars: Előretartó mozgást végez a Vízöntő, majd a Halak csillagképben. A hónap elején háromnegyed, a végén egy órával kel a Nap előtt. A keleti látóhatár felett kereshető a reggeli szürkületben, megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben. Fényessége 1,2 magnitúdó 1,1 magnitúdóra, átmérője 4,3"-ről 4,5"-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bak csillagképben. Kora hajnalban kel, alacsonyan látható a délkeleti égen. Fényessége –2,1 magnitúdó, átmérője 36".

Szaturnusz: Az éjszaka nagy részében látható, napkelte előtt nyugszik. Egyre lassuló hátráló mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Fényessége +0,6 magnitúdó, átmérője 19".

Uránusz: A hónap legvégén már kereshető a hajnali keleti ég legalján, a Halak csillagképben. Ekkor másfél órával kel a Nap előtt.

Neptunusz: Hajnalban kel. A szürkületben kereshető a Bak csillagképben, a keleti látóhatár közelében.

A Merkúr legjobb esti láthatósága

A Merkúr a legnehezebben megfigyelhető bolygó. Annyira közel kering a Naphoz, hogy a Földről nézve sosem távolodik el 28 foknál messzebbre csillagunktól, vagyis az idő nagy részében a Nap fényözönében tartózkodik. Megfigyelésére csak azokban az hetekben van mód, amikor eléri legnagyobb látszó távolságát, ám ekkor sem mindig megfigyelhető. Ha az ekliptika, a Nap és a bolygók látszó égi pályáját kirajzoló vonal kis szögben hajlik a horizonthoz, nincs esély megpillantására. Tavasszal az esti égen, illetve ősszel a hajnalin azonban nagy szögben áll az ekliptika, így a bolygó viszonylag jól megfigyelhető. A kb. kéthavonta bekövetkező kitérések közül így általában egy tavaszi és egy őszi van, amikor a bolygó igazán jól megfigyelhető. Az egy tavaszira pedig idén áprilisban, a hó végén kerül sor, bár a láthatóság május elejére is áthúzódik. A bolygó keresését fél órával napnyugta után érdemes elkezdeni a nyugat-északnyugati horizont felett 10-15 fokos magasságban. Legnagyobb kitérését április 26-án éri el, amikor megkeresését az esti égen megjelenő, tőle csak másfél fokra látható holdsarló is segíti. A páros látványát a 2,5 fokra látszó Fiastyúk is emeli, amely még napokig a Merkúr közelében fog látszani.

 A holdsarló, a Jupiter és az égalja vörösében látszó Merkúr (balra a kép legalján) december 29-ei együttállása Kocsis Antal felvételén.

Az Áprilisi Lyridák meteorraj

A legrégebben ismert meteorraj az áprilisban megfigyelhető Lyridák áramlata, melyről 2600 éves feljegyzéseink vannak! Erősen váltakozó aktivitása miatt azonban "hivatalosan" csak 1835-ben fedezte fel Dominique Arago, francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi kitöréseit a régi feljegyzésekben. Később az 1861-ben napközelben járt Thatcher-üstököst azonosították a meteorraj forrásaként. Mivel az üstökös keringési ideje 415 év, pályahajlása pedig 80 fok, pályája csak lassan változik, ezért lehet régóta észlelni a belőle származó meteorokat. A ZHR átlagos nagysága általában 18 körüli, ami nem túl magas, ám időnként 90 feletti kitörések is előfordultak, melyek viszont már igen látványosnak mondhatók. Az utolsó sajnos 1982-ben volt. Az idei maximum április 22-én a délelőtti órákban esedékes, ám ennek időpontjában több óra bizonytalanság van. Ezért a raj megfigyelésére a 22-e hajnal a legalkalmasabb, de a bizonytalanság, és a maximum időnkénti elhúzódása  miatt a környező hajnalok is érdekesek lesznek. Bár a radiáns már sötétedéskor is a horizont fölött van, igazán magasra csak éjfél után emelkedik, így  a megfigyelésre a remélhetőleg már kellemesen illatos hajnalok a legalkalmasabbak.

Az Áprilisi Lyridák radiánsának vándorlása április 15-e és 25-e között. (IMO)

Markarian-lánc a Virgóban

A tavaszi éjszakák egyértelműen a galaxisoké, hiszen ilyenkor egész éjszaka megfigyelhető a Virgo és a Coma Berenices területén elhelyezkedő galaxisok zavarba ejtő sokasága. A Virgo-galaxishalmaz a Lokális Szuperhalmaz középpontja, amihez a Lokális Halmaz, vagyis a Tejút, az Androméda-köd és az M33 is tartozik. A Virgo-galaxishalmaz 60-70 millió fényévre van tőlünk, vagyis kozmológiai skálán itt a szomszédban. Vagy 2000 csillagváros alkotja, melyek közül több száz látható már egy 20 cm-es távcsővel is. A halmaz egyik legfeltűnőbb alakzata az úgynevezett Markarian-lánc, amit az 1970-es években fedezett fel Benik Jegischewitsch Markarian örmény csillagász. Az alábbi felvételen látható galaxis füzért a következő galaxisok alkotják (a bal felső sarokból indulva): NGC 4477, NGC 4473, NGC 4458-61, NGC 4435-38, M86 és M84; ez  utóbbiak  lánc végén egy összetéveszthetetlen, hamiskásan mosolygó arc szemeit formázzák. A sok galaxis közti eligazodást segíthetik a Messier-objektumokat, valamint a többi galaxist is jelölő térképek.

 A Markarian-lánc Éder Iván 2008. február 10-ei felvételén. A kép 130/780-as TMB apokromáttal és átalakított Canon EOS 350D fényképezőgéppel készült, 23×10 perc expozíciós idővel.