Égi kalendárium: 2021. november

November nem a derült éjszakákról nevezetes hónap, habár ki tudja, az utóbbi időszakban annyira megváltozott időjárásunk, hogy a tartós ködös idő helyett akár tartós derültre is berendezkedhetünk. Észleljük a Neander-krátert, figyeljük a Neptunuszt, próbálkozzunk a Leonidák megfigyelésével és vegyük sorra a 46-os,75-ös és 1946-os sorszámú mélyég-objektumokat!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében van megfigyelésre kedvező helyzetben, november 1-jén másfél órával kel a Nap előtt. Láthatósága azonban fokozatosan romlik, 15-én már csak negyven perccel kel korábban, mint a Nap, ezt követően elvész a hajnalpír ­fényében. November 29-én felső együttállásban van a Nappal.
Vénusz: Ragyogó fehér fényű égitestként figyelhető meg az esti délnyugati égbolton. Láthatósága tovább javul, a hónap elején két, a végén két és fél órával nyugszik a Nap után. Egyre feltűnőbb, fényessége –4,5 magnitúdóról –4,9 magnitúdóra, látszó átmérője 25,3”-ről 38,2”-re nő, fázisa 0,49-ról 0,3-re csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Virgo, majd november 11-étől a Libra csillagképben. A hónap második felében már kereshető napkelte előtt a délkeleti ég alján. Fényessége 1,5 magnitúdó, látszó átmérője, 3,6”-ről 3,8”-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. A hónap folyamán napnyugta után kereshető a délnyugati látóhatár közelében, éjfél után nyugszik. Fényessége –2,4 magnitúdó, látszó átmérője 40”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Capricornus csillagképben. A délnyugati égen látható az éjszaka első felében, éjfél előtt nyugszik. Fényessége 0,7 magnitúdó, látszó átmérője 16”.
Uránusz: Egész éjszaka jól megfigyelhető, folytatja hátráló mozgását az Aries csillagképben. November 4-én szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aquarius csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Hátráló mozgása egyre lassul, a hónap végére szinte megáll.

Észleljük a Neander-krátert!

A Neander-kráter és vidéke. A felvételt Kocsis Antal készítette 2014. január 6-án, a Balaton Csillagvizsgáló 30 centiméteres Schmidt–Cassegrain-távcsövével és DMK 41 AU02.AS-webkamerájával a növekvő fázisnál. A Neander-krátert a képet uraló Piccolominitől jobbra és kicsit lefelé találjuk, a Neander-vetődést pedig a felvétel jobb alsó szélén

Annak ellenére, hogy tekintélyes méretű – átmérője 50 kilométer –, a hazai amatőrök számára még fölfedezetlen objektum a Neander-kráter és a közvetlen közelében húzódó Neander-vetődés. Ennek oka az lehet, hogy mindkettőt a Hold déli krátermezejének északkeleti részén találjuk, ahol több nagyobb és látványosabb alakzatot is láthatunk. A Neander-kráter tipikusan olyan alakzat, amely fölött könnyen átsiklik a tekintetünk, de ha egyszer alaposabban szemügyre vettük, rájövünk, hogy milyen érdekes, milyen egyedi kráter is ez. Alakja ötszög, a kráterperem éles, nagyméretű központi csúcsa meglepően gömbölyded. A falak teraszos szerkezetűek, ahogy az egy félszáz kilométeres krátertől elvárható. Ezeket a részleteket már a legkisebb távcsövekkel is megfigyelhetjük, csakúgy, mint az északnyugati belső sáncon ülő 10 kilométer átmérőjű Neander A-parazitakrátert. A Neander-kráter egy üllő formájú magaslaton fekszik, ami valójában a Mare Nectaris medencéjének a külső gyűrűjéhez tartozik, ahogyan a tőle nyugatra húzódó Rupes Altai is. Ezt a 88 kilométeres Piccolomini-kráter szakítja meg. A Piccolomini egy kiváló kiindulási pont, ugyanis ettől a jókora krátertől nem egészen két kráterátmérőnyivel keletre fekszik a Neander. A Neandertől keletre egy körte formájú mélyedést, egy mini-síkságot találunk. Ez minden bizonnyal egy nagyon öreg, pre-nectari korú kráter, amit betemetett a nectarisi törmelék. Ezen a világos árnyalatú, viszonylag sima területen húzódik egy névtelen vetődés, amit Chuck Wood egyszerűen csak Neander-vetődésnek hív. Ezt a nevet még nem fogadta el az IAU, így hiába is keressük a térképeken, különböző atlaszokban, nem fogjuk megtalálni. Ez a vetődés hallatlanul izgalmas objektum, és már kisebb távcsövekben is látszik. Az biztos, hogy egy 9 centiméteres refraktorral már kiválóan megfigyelhető. A vetődés fala a Mare Nubium-beli Rupes Rectáéhoz hasonlóan nyugatra néz, így a növekvő fázisnál sötét, fogyó fázisnál pedig világos csíkként láthatjuk.

Ősszel és télen a fogyó fázisnál érdemes felkeresnünk alakzatainkat. Ehhez a következő időpontok a legalkalmasabbak: október 23., november 22., december 21., valamint 2022. január 20. Ha a növekvő fázisnál szeretnénk észlelni, akkor csak jövőre van időpontunk. Ezek a következők: március 7., április 6., május 5. és június 4. Az észlelésekhez jó egészséget és kiváló eget kívánunk!

Célpont: a Neptunusz

Évről évre egyre kedvezőbb a Neptunusz láthatósága. Az ősz folyamán, érdemes felkeresni, mert kevésbé zavarja a horizont közeli sűrűbb légkör a megfigyeléseket. Oppozícióba 2021. szeptember 14-én került amikor 38 fok magasan delel, ami már jelentős magasság a hazai megfigyelők számára. Jelenleg a bolygó 2,4″ átmérőjű és 7,8 magnitúdó fényességű. Ez a felvétel 2021. szeptember 4-én készült. A megfigyelések során a kedvező nyugodtságú pár percre vártam, ugyanis nem egyszerű bármilyen alakzatot megörökíteni a legtávolabbi bolygónkon. Ehhez nyugodt légkörre és viszonylag nagyobb átmérőjű távcsőre van szükség, hiszen lehetőleg szubívmásodperces szögfelbontás és kellő fénygyűjtés kell, egyébként – tapasztalatom szerint – szinte esélytelen a dolog.
A déli pólus körül egy halványabb, íves, gyűrűs szerkezet látszik (ez mind a PP742-es, mind pedig a 642-es szűrőkkel is jön).

Leonidák

Az év egyik legérdekesebb meteorraja a Leonidák, amelynek 33 évente visszatérő meteorzápora sokak fantáziáját megmozgatja. Látványos hullást mutatott a raj 1799-ben, 1833-ban, 1866-ban, 1966-ban, 1998-ban, 1999-ben és 2001-ben. A rajtagok szoros kapcsolatban állnak az 55P/Tempel-Tuttle-üstökössel, amelynek 33 év a keringési periódusa. Az üstökösből származó porszemcsékkel november 3-a és december 2-a között találkozik Földünk, a raj idei maximuma november 17/18-a éjszakájára várható, óránként 15, a Leo (Oroszlán) csillagkép irányából érkező meteorral. Óriási hullásra nem számíthatunk, azonban ha az éjszaka második felét az ég alatt töltjük, van esélyünk néhány fényes, nyomot is maga után hagyó Leonida megfigyelésére. A 98%-os Hold fénye nagyon zavaró lesz, de legalább a radiánstól távol jár égi kísérőnk, az Aries területén. A Leonidák radiánsa 21:30 UT-kor kel, ezt követően van esély a meteorok megpillantására.   

-4 magnitúdós Leonida meteor a raj 2017-es jelentkezésekor, Landy-Gyebnár Mónika felvételén.

Mélyég-ajánlat

November 11-én ünnepli alapításának 75. évfordulóját a Magyar Csillagászati Egyesület. Ez alkalomból összegyűjtöttük a különféle mélyég-katalógusok 75. és 1946. sorszámú tagjait. 

Kezdjük a legismertebbel! Charles Messier 75. sorszámú objektuma egy közepes fényességű, kisméretű gömbhalmaz, amely a Sagittarius keleti részén, a Capricornus határánál helyezkedik el –22 fokos deklináción. Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd Messier katalogizálta. Csillagaira bontania William Herschelnek sikerült először 1784-ben, aki „miniatűr M3”-ként írta le. A 8,5 magnitúdós halmaz legalább 6,6’-es, de a nagytávcsöves felvételeken a legkülső csillagai a magtól 4,5’-re, azaz 9’-es átmérőjű körön belül találhatóak. A szokatlanul sűrű, a Shapley–Sawyer-féle osztályozás szerinti I-es csoportba tartozó gömbhalmaz igen távol, 68 ezer fényévre található tőlünk. Ezzel a legtávolabbi Messier-gömbhalmaz, és a legtávolabbi galaktikus Messier-objektum is egyben. Luminozitása 180 ezerszerese a Napénak, magja 3,2 fényév átmérőjű, teljes kiterjedése 130–150 fényév. Annak ellenére, hogy a legsűrűbb halmazok közé tartozik, magja nem omlott össze, de centrumában így is 62 kék vándort fedeztek fel. Az M75 a feltételezett Gaia–Enceladus ­galaxishoz tartozhatott, amelyet a Tejútrendszer 8–11 milliárd éve olvasztott magába.
Sötétebb égen 10×50-es binokulárral egy kisméretű, halvány foltot láthatunk, amely 7–8 cm-es műszerekkel és közepes nagyítással 2–2,5’-es, szokatlanul sűrű, fényes magot mutató, homogén objektum. 10–15 cm-es távcsövekkel magja fél ívpercnél alig nagyobb korongként mutatkozik, amelyet lágy és teljesen homogén, tejszerű derengésként vesz körül a haló. Jelentős távolsága miatt csillagai igen halványak, 15 magnitúdó alattiak, így 35 cm-es távcsővel is csak grízesnek látjuk, a mag pedig homogén és felbontatlan marad.

A Messier 75 a HST felvételén. (www.nasa.gov)

Az M75 Kernya János Gábor rajzán (35 T, 550x, 6’).

Az NGC 75 egy alig ismert, 13,0–13,5 magnitúdós, 1’-es, lapjáról látszó lentikuláris galaxis (S0), amely hozzávetőleg 80 millió fényévre található tőlünk. A Halak középső részén, az o és d Psc között látszó objektumot Lewis Swift fedezte fel 1886-ban. Az SDSS felvételén a teljesen kerek ­galaxisnak fényes, csillagszerű magja van, de semmilyen más részlet nem ismerhető fel. 20–25 cm-nél nagyobb amatőr távcsövekkel már megfigyelhető, ehhez a 6,7 magnitúdós HD 1585-öt kell megkeresnünk, attól 13’-cel ÉNy-ra lesz a fél ívpercnél alig nagyobb vizuális kiterjedésű, planetáris ködre emlékeztető galaxis. Az észlelést minél sötétebb égen végezzük, de jó átlátszóság esetén 5,5 magniúdós határfényességű elővárosi égbolton is látható lehet.

Az NGC 75 az SDSS felvételén.

Az MCSE alapítási évét szimbolizáló NGC 1946 egy fél ívpercnél alig nagyobb látszó kiterjedésű, 12,5 magnitúdós nyílthalmaz a Nagy Magellán-felhőben, ezért sajnos hazánkból nem figyelhető meg. Az NGC 1948 jelű, ködösségbe burkolózó nyílthalmaz közelében található, a törpegalaxis külső régiójában.

Az NGC 1946 (vonásokkal jelölve) a POSS2 vörös fényben felvett lemezén. Balra felfelé az NGC 1948 ködbe ágyazott csillaghalmazt látjuk, a látómező mérete kb. 20×20’.

Az IC 75 egy 13,9 magnitúdós, 0,65×0,5’-es, lapjáról látszó spirálgalaxis (SAb), amely a Halak csillagképben, 550 millió fényévre található. A galaxist egy belső, fényesebb korong uralja, amelyből egyetlen vékony spirálkar indul ki, és tekeredik fel többször a mag körül. A kar belső része fényes, sok csillagkeletkezési területtel, a külső rész halványabb, de ott is vannak jelei a csillagképződésnek. A kar végénél két (törpe?)galaxis helyezkedik el, amelyek mintha fizikai kapcsolatban lennének az IC 75-tel, ám ez nem eldöntött kérdés. Az objektumot valószínűleg még senki sem vizsgálta behatóbban.

Az IC 75 az SDSS felvételén

Az IC 75 megfigyelése 30 cm-nél nagyobb amatőr távcsövekkel, jó égbolton lehetséges. Ekkor fél ívperces, ovális foltot fogunk látni. 50–60 cm-es műszerekkel a galaxis felületén lévő 16 magnitúdó előtércsillag is észlelhető.

Az IC 1945-46 egy galaxispáros a Horologiumban (Ingaóra), vagyis hazánkból soha nem figyelhető meg. A sikeres észleléshez minimum a Ráktérítő környékére, de inkább a déli féltekére kell utazni. A 14,4 magnitúdós, 1×0,45’-es IC 1946 egy interaktív triót képez a 15,0 magnitúdós, 0,8×0,2’-es IC 1945-tel és a 17,5 magnitúdós, 0,35×0,1’-es PGC 74537-tel. Mindhárom az Abell 3128 jelű galaxishalmazhoz tartozik, amely kb. 800 millió fényévre található.

Észlelésüket egy déli expedíción, 40–60 cm-es óriás műszerekkel végezzük. Fotografikus úton kisebb távcsövekkel, vagy távészleléssel is elérhetőek.

Az IC 1945-46, PGC 74537 csoport az Abell 3128 halmazban (Horologium csillagkép). POSS2 vörös fényben felvett lemeze, 10×10’.

A Collinder 75 jelzésű nyílthalmaz jól ismert minden amatőrcsillagász számára, ez ugyanis az M38 másik elnevezése. A Melotte 75 az ugyancsak jól ismert ­M46- ot jelöli. Ezekről az objektumokról most nem lesz bővebben szó, mivel meglehetősen ismertek.

Az M46 nyílthalmaz és az NC 2438 planetáris köd Benő Dávid felvételén.

A Ruprecht 75 egy meglehetősen halvány nyílthalmaz a Vela (Vitorla) csillagképben. A 13 magnitúdó alatti komponensekből álló, 2’-es, laza csoport távolsága 14 ezer fényév, kora 1,4 milliárd esztendő.

Az Abell 75 (NGC 7076) PL Cep a POSS2 kék fényben rögzített lemezén (10×10’).

A Barnard 75 jelű sötét köd a Kígyótartó csillagkép déli részén, a θ Oph-tól északra helyezkedik el. A Tejútrendszer centrumának sűrű csillagmezői előtt egy fél fok hosszú ívelt filament látszik, amelyről globulák ágaznak le. Az íves képződmény egy nagyobb komplexum részét képezi (a B61-62-vel és az LDN 107-tel), amely egy támadni készülő skorpióra hasonlít. A B75 a képzeletbeli állat visszahajló fullánkját alkotja. A látványos köd számos fotón szerepel, de vizuális észlelése sem lehetetlen, sikeres hazai kísérletről azonban nem tudunk. Észlelése sötét eget és talán némiképp délebbi megfigyelőhelyet feltételez, a távcső pedig legyen minél fényerősebb, és legyünk képesek legalább 2 fokos látómezőt elérni.

A Barnard 75 sötét köd a DSS felvételén.

A vdB 75 jelű reflexiós köd az Ikrek csillagképben található Collinder 89 nyílthalmaz egyik csillagához kapcsolódik. A 7 magnitúdós B9-es színképű kék óriás, a 12 Gem világítja meg a halvány, 6–7’-es, gyengén szálas ködösséget. A köd, ahogyan a csillaghalmaz maga is, nagyjából 2500 fényévre, saját spirálkarunk külső részében található. A halmazt a Sh2-249 diffúz ködfátyla borítja, benne a DG 99 és IC 444 fényesebb, valamint az LDN 1562 sötét foltjával. A csillagkeletkezési terület meglehetősen fiatal, alig 30 millió éves. A halmaz binokulárokkal is látható, a ködösség vagy fotografikusan, vagy sötét égbolton, közepes átmérőjű távcsővel figyelhető meg.

A 12 Gem körüli vdB 75 reflexiós köd a Collinder 89 csillaghalmazban (a POSS2 kék fényben felvett lemeze, 45×45’).

Az Abell 75 jelű planetáris köd a Cepheus csillagképben található, másik neve NGC 7076. A 1’-es átmérőjű, szabálytalanul kerek, gyűrűs szerkezetű ködöcske kb. 13,5 magnitúdós. Távolsága bizonytalanul ismert, de nagyságrendileg 6000 fényévre lehet tőlünk. Felületén két 15 magnitúdós előtércsillag ül. Megfigyeléséhez legalább 25 cm-es távcső szükséges, és elkél egy OIII szűrő is.

Az UGC (Uppsala Galaxy Catalogue) 75-ös számú bejegyzése az NGC 14-re vonatkozik, amely egy 12 magnitúdós, 2,6×2’-es irreguláris, vagy Magellán-felhő típusú spirális galaxis a Pegasusban (Arp 235). 1786. szep­tember 18-án fedezte fel William Herschel. Különös módon ez a teljesen ismeretlen objektum az egyik közeli galaxisszomszédunk, hiszen alig 18–20 millió fényévre van tőlünk. Összfényességének nagy része a lekerekített téglalap alakú centrumból származik, amelyben élénk a csillagkeletkezés. A küllőszerű képződményben a HST és az SDSS fotóin számos fiatal csillaghalmaz és gázköd ismerhető fel. Az éles peremű, 1×0,7’-es centrum egy halvány halóba ágyazódik, amelyben, a „küllő” végeire merőlegesen két alacsony kontrasztú ív mutatkozik. A galaxis így tényleg egy rosszul fejlett küllős spirálgalaxis képét mutatja. A törpegalaxis átmérője – a legkülső részeket is figyelembe véve – 14 000 fényév körüli, míg a küllőszerű belső régió 5500 fényév hosszúságú. Minden jel szerint ez a ­galaxis magányos, hiszen a viszonylag közeli NGC 7814 (Ívfény-­galaxis) is mintegy négyszer ­messzebb található tőlünk, más jelölt pedig nem található a közelben.

Az UGC 75 (NGC 14) az SDSS felvételén.

A gamma Pegasitól 1,25 fokra ÉNy-ra lévő NGC 14 belső része sötét égbolton 20 cm-es távcsövekkel már észlelhető, részletek és a haló észrevételéhez nagyobb fénygyűjtő képesség szükséges.
Az Abell 75 galaxiscsoport (PGC 2402 csoport) a Kos csillagképben található, és a PGC 2392 és 2402 körül csoportosuló kb. fél tucat igen halvány tagból áll. A csoport legfényesebb tagja a PGC 2402, 15 magnitúdós, fél ívperces objektum. Vizuálisan kizárólag a legnagyobb amatőrtávcsövekkel eredjünk a nyomába, de fotózása lényegesen kisebb műszerekkel is eredményes lehet.

Az Abell 75 csoport a POSS2 kék fényben rögzített lemezén (10×10’).

A harmadik cambridge-i rádiófelmérés 75. számú tagja (3C 75 = NGC 1128 = PGC 11188-11189) nem más, mint két összeolvadó elliptikus galaxis, amelyek az Abell 400 galaxishalmaz centrumában helyezkednek el a Cet csillagkép irányában. A 350 millió fényévre lévő csoportosulás egy nagyobb, több száz vagy ezer tagot tartalmazó, a Virgo-halmazhoz hasonló formáció. Ennek közepén van az összeolvadás előrehaladott állapotában lévő, kettős magú, nyolcas alakú elliptikus galaxispár, aminek 0,9×0,6’-es belső része 1,9×1,6’-es halóba ágyazódik. A különös objektum összfényessége 13,5–14 magnitúdó körüli. (Az NGC 1128 a kettős foltra vonatkozik, ahogyan a 3C 75 jelölés is. A galaxisok önállóan a PGC 11188 és 11189 jelölést viselik.)
Az NRAO VLA (Very Large Array) rádiótávcső-hálózatának felvételén világosan elkülönül a két mag, egyúttal a belőlük kiinduló két pár relativisztikus jet is látható. Ez világos jele a galaxisok magjában lévő szupernagy tömegű fekete lyukak aktivitásának.

A 3C 75 kettős rádióforrás: jól látszanak az elkülönülő magok és a belőlük kiinduló, végük felé elgörbülő jetek is (kép: NRAO VLA)

Ahhoz, hogy ezt az izgalmas objektumot távcsővégre kaphassuk, legalább 25 cm-es műszerre és sötétebb égre van szükség, de nagyobb távcsövekkel kissé fényszennyezettebb égbolton (5,5 magnitúdós határfényesség mellett) is látható, mivel felületi fényessége elég magas. Nagy távcsövekkel kettős magú, elliptikus vagy nyolcas alakú foltnak fog látszani. Az a Cetitől 2,2 fokkal északnyugat felé kereshetjük, ahol kb, 1,5–2 fokos területen belül a halmaz szinte minden tagját le tudjuk fotózni egy 20 cm körüli távcsővel, hosszú expozíciós idővel.

Az Arp 75 (NGC 702) egy különös, ár­apálycsóvákkal körülvett, összeolvadó galaxispár, amely hozzávetőleg 500 millió fényévre van tőlünk a Cet csillagképben. A formáció épp az összeolvadásnak abban az állapotban van, amelyben a híres Csápok-galaxispár (NGC 4038-4039) is. A galaxisok külső részei már összeolvadtak, egy részük árapály­csóvaként kidobódott, a belső régiókban pedig élénk csillagkeletkezés zajlik. A rálátás szöge természetesen más, ezért más a kettős objektum megjelenése is. Az SDSS felvételén a két galaxis magja nagyon közel látszik egymáshoz, észak felé pedig hatalmas, kék színű, fiatal csillagokban gazdag ívek helyezkednek el. Ez azt sejteti, hogy a két összeolvadó galaxis nagyrészt egymásra vetülve látható. Az árapálycsóva az északi régió kék színű tartományából ívesen indul ki, majd dél felé hajlik, végül teljesen körbeöleli a galaxisokat. Végén egy nagyobb folt található (a galaxistól keletre), amely mintha a galaxis déli oldalával is összefüggene.

A páros együttes összfényessége 13 magnitúdó, mérete 1×0,65’. A 7,2 magnitúdós HD 11339-től ÉÉNy felé 10’-re kereshető, megfigyeléséhez sötét ég és 20 cm körüli távcső szükséges. A nagyobb amatőr műszerekkel belső részletek is láthatóak, különösen a magok és egy-két ív. Az árapálycsóva elejének észleléséhez a legsötétebb égre van szükség. Fotografikus úton finom részletek örökíthetőek meg benne, amennyiben ­hosszú expozíciós időt használunk, mérsékelten hosszú fókusztávolsággal.

A Hickson 75 (PGC 54804 és társai) egy kompakt galaxiscsoport a Kígyó csillagképben, 550 millió fényéves távolságban. A csoportot 6 galaxis alkotja, fényességük 15-16,9 magnitúdó közötti, méretük a fő tagot leszámítva 0,2-0,3’ körüli. Vizuális megfigyeléséhez 40-50 cm körüli távcső és sötét ég szükséges, fotografikusan csak hosszú fókusszal, 25 cm-es vagy nagyobb átmérővel érdemes próbálkozni.

Az LBN 75 nem más, mint a fényes és kiterjedt IC 1287 jelű reflexiós köd a Scutum csillagképben. A 20-30’-es, erősen szálas szerkezetű köd a B3 színképtípusú kékesfehér óriás, az 5,7m-s HD 170740 fényét veri vissza. A csillag és a köd hozzávetőleg 1000 fényévre, saját spirálkarunkban helyezkedik el, körülötte sötét por- és gázfelhők kiterjedt hálózata található. A csillagtól 38’-re ÉK felé a 8-9m-s NGC 6649 nyílthalmaz észlelhető, amely 4400 fényévre helyezkedik el. A 35 millió éves, sűrű halmaz fényét több mint 1 magnitúdóval csökkenti az előterében található csillagközi anyag. A köd sötét égbolton akár nagyobb binokulárokkal, vagy RFT-kkel is észlelhető lehet, de szálas szerkezete csak fotókon tűnik inkább elő. A csillaghalmaz is észlelhető kisebb távcsövekkel, de teljes felbontásához 15 cm feletti műszer szükséges.

Az IC 1287 (LBN 75) és az NGC 6649 (balra fent) a Scutum csillagképben, a POSS1 felvételén (kb. 1×1 fok).

A bemutatott mélyég-objektumok jelentős része kevéssé közismert a szak- és amatőrcsillagászok számára, ám nem kevés asztrofizikai érdekesség kötődik hozzájuk. Kellő elszántság és megfelelő műszerezettség birtokában megkísérelhetjük észlelni őket, a nehezebb célpontokat sem mellőzve. Akadnak köztük könnyen látható, északi, de ugyanúgy nehezen megfigyelhető és déli objektumok is. Sokszínűek, akár a Magyar Csillagászati Egyesület, és történetük is épp olyan mozgalmas.

Boldog 75. születésnapot, MCSE!

Csóvás égi vándorok

Október utolsó napjaiban (30/31-én) véget ért a nyári időszámítás, az órákat visszaállítottuk a megszokott rendnek megfelelően. November során az éjszakák már majdnem a leghosszabbak, így derült idő esetén jó alkalmunk nyílhat az egy éjszaka látható több tucat üstökös felkeresésére. Ezek közül most is csak a fényesebbeket emeljük ki.

Egyre közelebb kerül a Földhöz és a Naphoz is a négy éve ismert C/2017 K2 (PANSTARRS) jelű üstökös. A 2017. május 21-én felfedezett üstökös akkor még csak 16,09 CSE távolságra (a Szaturnusz és az Uránusz közötti távolságban) volt központi csillagunktól és fényességének 20,5 magnitúdót mértek. A C/2017 K2 (PANSTARRS) sokáig cirkumpoláris égitestként volt megfigyelhető, de most már csak az éjszaka bizonyos részében figyelhető meg, ahogy lassan halad égi útján déli irányba. Ez az időszak novemberben a napnyugta utáni 2-3 órára fog korlátozódni. Fényessége a hónap során várhatóan 0,5 magnitúdót fényesedhet a jelenlegi 12,5 magnitúdós értékről, így közepes távcsövekkel biztosan megfigyelhető, kisebb távcsövekkel a fotografikus megörökítésére is jó esély lehet. Utóbbi módszerrel már a nyár során rövid csóváját is megmutatta.

A hónap során a Hercules csillagképben mozog délkeleti irányba. November 1-4 között az NGC 6321 (fényesség: 13,4 magnitúdó; átmérő: 1,1 x 1 ívperc) mellett halad el. 2-ról 3-ra virradó éjszaka el is halad galaxis előtt, de sajnos hazánkból a jelenség nem lesz megfigyelhető. A hónap végén, 29-én és 30-án pedig az NGC 6389 (fényesség: 12,1 magnitúdó; átmérő: 2,8 x 1,9 ívperc) galaxis közvetlen közelében fog elhaladni. Mind a kettő esetben érdemes hosszabban megfigyelni az adott égterületet, vagy visszatérni rá egy kicsivel később, hogy a háttércsillagokhoz képesti elmozdulás alapján biztosan tudjuk azonosítani az üstököst.

C/2017 K2 (PANSTARRS), 2021.10.28. 18:19-19:19, 150/1200 Refraktor + ZWO ASI178MM; Gain 100; 30×120 s, Bánfalvy Zoltán.

A C/2017 K2 (PANSTARRS) Helyzete 2021.11.15.  A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

Bár nem cirkumpoláris, de egész éjszaka során megfigyelhető a 29P/Schwassmann-Wachmann üstökös, ami már annyi kellemes meglepetést szerzett annak, aki veszi a fáradtságot és rendszeresen felkeresi ezt a Jupiter távolságánál kissé messzebb, 5,93 CSE távolságban és majdnem körpályán keringő égitestet. Az üstökös rendszertelen időközönként, de elég gyakran produkál kitöréseket, amikor a nyugalmi 15-16 magnitudós fényességéről hirtelen 2-3 magnitúdós felfényesedéseket produkál. Az egyik, talán eddigi legfényesebb kitörése szeptember végén, október elején következett be, amikor az üstökös az addigi normális 15 magnitúdó körüli fényességről pár nap leforgása alatt 10,5 magnitúdóig fényesedett fel és szinte ezt az összfényességet tartja most is a nagy ködpamacsra emlékeztető vándor.

Novemberben a 29P (Schwassmann-Wachmann) a Szekeres (Auriga) csillagkép délnyugati részétől mozog a Perseus csillagkép irányába, aminek határát a hónap utolsó napjaiban fogja átlépni. A lassú mozgású üstökös november 19-22 között halad el az LDN 1496 (átlátszatlanság: 3; átmérő: 28,53 ívperc) jelű sötét köd előtt, így elég feltűnő jelenség lesz a kevés csillagot mutató háttér előtt.

29P Schwassmann-Wachmann, 2021-10-29 20:33-20:39, 80/400 Refraktor + ZWO ASI 183MM Pro; Gain 111; 3×180 s, Majzik Lionel.

A 29P Schwassmann-Wachmann Hhelyzete 2021.11.15. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

Már túl van a szeptemberi napközelpontján a 4P/Faye üstökös, így a Naptól már távolodóban van és csökken a fényessége. Azonban a vándor még közeledik a Fölhöz (1,02-0,94 CSE között csökken a távolsága), így fényességcsökkenése várhatóan csak pár tized magnitúdó lesz és november végén még fényesebb lehet 12 magnitúdónál. A hónap során az üstökös az Ikrek (Gemini) és az Egyszarvú (Monoceros) csillagképek határtól mozog utóbbi közepe felé. Haladása azonban lassú, így annak ellenére, hogy a közelében egész novemberben nem lesz mélyég objektum, az azonosításakor körültekintően kell eljárni. Jó, ha egy éjszaka során legalább kétszer felkeressük, hogy a környező csillagokhoz képest az elmozdulásban biztosak lehessünk. Szükség is van erre, mivel az üstökös elég kompakt és bár a fotókon jól kivehető egy csóva, de ez vizuálisan kisebb távcsövekkel már nehezen, vagy nem észrevehető. Az üstökös egy éjszaka során történő többszöri felkeresésére jó idő esetén minden esélyünk megvan, mert az üstökös este 9 óra környékén kel és napkelte után nyugszik, így szinte egész éjszaka felkereshető.

4P/Faye, 2021.10.29. 01:44-02:44. 150/1200 Refraktor + ZWO ASI178MM; Gain 100; 30×120 s, Bánfalvy Zoltán.

A 4P/Faye helyzete 2021.11.15. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

November 2-án halad át perihéliumán a sokak számára ismert 67P/Churyumov-Gerasimenko. Miközben a hónap során már távolodni fog a Naptól (1,21-1,26 CSE), de a Földtől mért távolsága csak kismértékben nő (0,422-0,426 CSE) így 10 magnitúdó körüli fényessége várhatóan nem fog csökkenni. Szinte egész éjszaka megfigyelhető ez a kompakt megjelenésű, rövid csóvát mutató üstökös.

A 67P/Churyumov-Gerasimenko vándorlása a hónap elején az Ikrek (Gemini) csillagkép közepén kezdődik, ahonnan szépen halad a Rák (Cancer) csillagkép közepének északi része felé. Azonban az előző hónappal ellentétben, amikor több szép mélyég objektum mellett is elhalad, ebben a hónapban olyan vidéken jár majd, ahol ugyan vannak kisebb galaxisok, de azok mérete és fényessége nem vethető össze az üstökösével.

A 67P/Churyumov-Gerasimenko és az M1 (Rák-köd). 2021.10.09. 00:22., 100/635 refraktor + Canon EOS 700D; ISO 1600; 34×120 s, Szendrői Gábor.

67P/Churyumov-Gerasimenko helyzete 2021.11.15. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

A 67P/Churyumov-Gerasimenkotól nem messze a Hiúz (Lynx) közelében lesz látható ebben a hónapban a C/2019 L3 (ATLAS) üstökös. A jelenleg 10,5 magnitúdós üstökös lassan mozog déli irányba a csillagkép délnyugati sarkában az Ikrek (Gemini) csillagkép közelében. Útja során egyre közelebb kerül a Naphoz és a Földhöz is, így a kompakt üstökös fényessége várhatóan 0,5 magnitúdót fog nőni. November 14-19 között az NGC 2444 (fényesség: 13,2 magnitúdó; átmérő: 1,6 x 0,9 ívperc) és az NGC 2445 (fényesség: 13,3 magnitúdó; átmérő: 1,7 x 1,3 ívperc) kölcsönható galaxisok közelében lesz megfigyelhető, 16-án 7 ívpercre megközelítve azokat és szép kínálva a fotografikus módszerrel észlelőknek.

C/2019 L3 (ATLAS). 2021.10.28. 22:34-23:34, 150/1200 Refraktor + ZWO ASI178MM; Gain 100; 30×120 s, Bánfalvy Zoltán.

A C/2019 L3 (ATLAS) helyzete 2021.11.15. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

A C/2021 A1 (Leonard) éjfél körül kell, ezért inkább az éjszaka második felében érdemes felkeresni, amikor már magasabban van a horizont felett. Felkeresése mindenképpen ajánlott, akár kis távcsövekkel is, mivel a hó elejei Naptól (1,39 CSE) és Földtől (1,56 CSE) mért távolsága rohamosan fog csökkenni. Előbbi esetében 0,93 CSE-re, míg utóbbi esetében 0,52 CSE-re, ami jelenlegi 11,7 magnitúdó fényességének meredek, akár 4 magnitúdós növekedésével is járhat. Aki most elmulasztja a fényesedő üstökös felkeresését, annak még december elején lesz rá lehetősége, de egyre romló körülmények közt, ugyanis egyre gyorsabban halad az üstökös déli irányba és egyre közelebb kerül a Naphoz is. Az üstökös a Nagy Medve (Ursa Major) délkeleti sarkából indulva a Vadászebek (Canes Venatici) déli részén áthaladva jut el a hónap végére a Bereniké Haja (Coma Berenices) északi részére. A C/2019 L3 (ATLAS) üstökös november 16-án halad el az NGC 4227 (fényesség: 12,8 magnitúdó; átmérő: 1,5 x 0,9 ívperc) és az NGC 4229 (fényesség: 13,3 magnitúdó; átmérő: 1,1 x 0,8 ívperc) galaxispáros mellett. November 24-én az NGC 4627 (fényesség: 12,4 magnitúdó; átmérő: 1,7 x 1,0 ívperc) és az NGC 4631 (fényesség: 9,7 magnitúdó; átmérő: 15,2 x 2,8 ívperc) közelében, másnap 25-én pedig az NGC 4656 (fényesség: 10,5 magnitúdó; átmérő: 15,3 x 2,4 ívperc) lesz megfigyelhető, hálás fotótémát is adva.

C/2021 A1 (Leonard). 2021.10.29. 02:48-03:48, 150/1200 refraktor + ZWO ASI178MM; Gain 100; 30×120 s, Bánfalvy Zoltán.

A C/2021 A1 (Leonard) helyzete 2021.11.15. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.

Aki a teljes lista iránt érdeklődik, amit egy 200/800-as Newton távcsővel fotografikusan érdemes lehet megkeresni, azok forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportba, ahol a teljes lista elérhető. Természetesen az ott feltüntetett objektumok megkeresését kisebb távcsövekkel is eredményesen meg lehet próbálni.

Észleljük a Z Camelopardalist!

A Z Camelopardalis egy törpenóva-szerű kataklizmikus változótípus altípusának névadó csillaga. Megközelítőleg 26 naponta U Geminorum-szerű törpenóva-kitöréseket mutat, amikor 13mg-s fényességéről mintegy 10,5mg-ra fényesedik. Szabálytalan időközönként azonban fényállandósulásba (standstill) kerül, amely során fényessége körülbelül a normális maximum alatt egy magnitúdóval, néhány naptól akár 10000 napig terjedő időszakon át stabilnak mutatkozik. Ezek a fényállandósulások akkor következnek be, amikor Nap-szerű társcsillagról az akkréciós korongba átadott anyag szállítási üteme túl gyors a törpenóva-kitörés előidézéséhez. A csillagot minden derült éjszakán érdemes felkeresnünk, hiszen változásai gyors lefolyásúak és meglehetősen kiszámíthatatlanul jelentkeznek.

Legutóbbi, hosszú standstill állapota 2018 októberében kezdődött és idén augusztus második felében ért véget. Azóta két jelentős maximumot produkált, az utóbbi október 30-án kezdődött, így bizonyára november nagy részében kistávcsöves objektummá teszi a Z Cam-ot.

 

(Kaposvári Z., Kereszty Zs., Görgei Z., Sánta G., Mzs, Nmá, Bgb)

Ajánljuk...