Égi kalendárium: 2009. január

A Csillagászat Évének első hónapjában az égbolt legszebb látványossága
a fényesen ragyogó Vénusz bolygó, amely vacsoracsillagként világít az
esti égbolton.

A Bolygók láthatósága

A Merkúrt a hónap elején még könnyű megtalálni az esti délnyugati ég alján. 4-én van legnagyobb keleti kitérésben, 19°-ra a Naptól, ekkor másfél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága azonban gyorsan romlik, a hónap közepén már nem figyelhető meg. 20-án alsó együttállásban van a Nappal. Ezt követően gyorsan átkerül a hajnali égre, a hó legvégén a délkeleti látóhatár közelében látszik. Ekkor egy órával kel a Nap előtt.


A Hold, a Jupiter és a Merkúr együttállása 2008. december 29-én (Kocsis Antal felvétele)

A Vénusz az esti égbolt feltűnő égitestje, magasan látszik a délnyugati látóhatár felett. 14-én lesz legnagyobb keleti kitérésben, ekkor 47° távolságba kerül a Naptól. Négy órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,3-ról –4,5 magnitúdóra, átmérője 21"-ről 28"-re nő, fázisa 0,57-ről 0,41-re csökken.

A Mars előretartó mozgást végez a Sagittarius (Nyilas) csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető
meg. Fényessége 1,3-ról 1,2 magnitúdóra, átmérője 3,8"-ről 4"-re nő.

A Jupiter a hónap legelején még másfél órával a Nap után nyugszik, az esti szürkületben kereshető a Sagittarius, majd a Capricornus (Bak) csillagképben. Láthatósága rohamosan romlik, 24-én kerül együttállásba a Nappal. Fényessége –1,9 magnitúdó, átmérője 32".

A Szaturnusz késő este kel, majd ezt követően az éjszaka nagy részében látható. Az Leo (Oroszlán) csillagképben végzi hátráló mozgását. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 19".

Az Uránusz az esti órákban figyelhető meg a Aquarius (Vízöntő) csillagképben. Késő este nyugszik.

A Neptunusz a hónap első felében még kereshető az esti szürkületben, a Capricornus (Bak) csillagképben.

 

A Vénusz bolygó

 A Vénusz a Naptól számítva a második bolygó, Földünk belső
szomszédja. Népi elnevezése Esthajnalcsillag. A Nap és a Hold után ez a
legfényesebb égitest, nevét a szerelem és a szépség római istenéről
kapta. Távcsővel szemlélve nagyon érdekesnek fogjuk találni a Vénuszt,
mivel a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat. Ezt Galilei észlelte elsőként 1610-ben, igen komoly bizonyítékot szolgáltatva Kopernikusz heliocentrikus, tehát napközéppontú világképe mellett.

MISSING DST IMAGE!!!!

A
Naphoz közelebb keringő Vénusz jelentősen változtatja látszó méretét,
és a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat. A Nap által megvilágított
féltekéjének mindig csak egy részét látjuk.

A bolygó azért
"utánozza" a Hold alakváltozását, mert közelebb kering a Naphoz, mint
Földünk. Így amikor a Nap és a Föld közé kerül, az éjszakai féltekéjét
látjuk, amikor a pedig a Nap "túloldalán" látható, a teljes nappali
féltekéjét figyelhetjük meg. Az "újvénusz" és a "televénusz" között
pedig az egyre növekvő fázis jelenti az átmenetet. Az alak változása
mellett a méret látszólagos változása is igen szembetűnő, hiszen a
televénusz hétszer messzebb van tőlünk, mint az újvénusz. Ezért a
vékony vénuszsarló a televénuszhoz képest óriási méretű. A bolygó belső
helyzete eredményezi a kizárólagos esti vagy hajnali láthatóságot is,
mivel sosem tud átkerülni a Föld éjszakai oldalára. Tőlünk nézve
maximum 46°-ra távolodhat el a Naptól.

MISSING DST IMAGE!!!!
A Vénusz fázisának növekedése és méretének csökkenése a 2002-es
hajnali láthatóság idején (Chris Proctor felvételei)

Az
idei év legnagyobb keleti kitérését január 14-én fogja elérni a bolygó,
ekkor már az esti szürkületben megpillanthatjuk szabad szemmel a
délnyugati égen. Dichotómiája, vagyis az 50%-os fázis néhány nappal
később, január 17-én látható, bár a bolygó sűrű légköre miatt az előre
jelzett időponthoz képest pár napos eltérés is lehetséges. Ezt követően
fázisa folyamatosan csökken, látszó mérete viszont növekszik majd.
Nappal való együttállása március 27-én következik be, akkor hagyja le
bolygónkat, vagyis a Nap és a Föld közé kerül. A Nap előtti
átvonulásában sajnos most nem gyönyörködhetünk, mivel pályahajlása miatt 8,2°-al északra lesz a Naptól. Ez a meglehetősen nagy távolság azonban
lehetővé teszi, hogy kellő óvatosság mellett a nappali égen is
megfigyelhessük a cérnavékony, ám hatalmas, 1 ívperc átmérőjű
vénuszsarlót. Ez a méret a szabad szemmel már érzékelhető tartományba
esik, így a jó szemű észlelők távcső nélkül is észrevehetik a Vénusz
kiterjedését.

 MISSING DST IMAGE!!!!
A Vénusz, a Jupiter és a Hold együttállása 2008. december 1-jén (Ladányi Tamás felvétele)

 

 Együttállások, csillagfedések

A 83%-os Hold 7-én elfedi a Fiastyúk legfényesebb tagjait. A fedések 16:28 UT-kor kezdődnek, ekkor kísérőnk 53 magasan lesz a horizot felett. Alábbi térképünkön a fényes halmaztagokat jelöltük be megadva mellettük a fedésük kezdetének idópontját UT-ben.

 

 

Üstökösök

Január legfényesebb üstököse a C/2007 N3 (Lulin). Ez egy igen különleges kométa: a 2007 júliusi felfedezésekor még 6,4 CSE távolságban járó égitest a bolygórendszeren áthaladva három nagybolygót is megközelít, melynek következtében millió éves keringési ideje "mindössze" 43 ezer évre csökkent. A Jupitertõl 2,460 CSE-re, a Marstól 0,099 CSE-re a Földtõl pedig 0,411 CSE-re  (azaz kb. 61 millió km-re) fog elhaladni.

Számunkra a 2009. február 24-ei földközelség a legfontosabb, amely alig egy hónappal követi a január 10-ei napközelséget. A kedvezõ együttállás eredményeként az Oort-felhõbõl érkezõ vándor fényessége elérheti a 6–7 magnitúdót, vagyis az év egyik leglátványosabb üstököse lehet. A hajnali, délkeleti égen feltûnõ 8–9 magnitúdós égitest január közepétõl lesz megfigyelhetõ a Libra (Mérleg) csillagképben. Legnagyobb fényességét február közepén éri el, május végén pedig már el is tûnik az esti égen.

 

 

 

 

További információk: Meteor csillagászati évkönyv 2009

Ajánljuk...