Égi kalendárium: 2011. október

A bolygók láthatósága

Merkúr: A hónap nagy részében nem figyelhető meg. Az utolsó napokban kereshető lesz napnyugta után a horizont közelében, de még ekkor is csak fél órával nyugszik a Nap után, megfigyelésre kedvezőtlen helyzetben van.
Vénusz: Napnyugta után kereshető a délnyugati ég alján. Noha megfigyelésre nincs igazán kedvező helyzetben, erős fénye miatt nem nehéz megtalálni. A hónap elején fél, a végén háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 10"-ről 10,6"-re nő, fázisa 0,98-ról 0,94-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Rák, majd az Oroszlán csillagképben. Éjfél után kel, hajnalban látható a délkeleti égen. Fényessége lassan nő, 1,3-ról 1,1 magnitúdóra nő, látszó átmérője 5,2"-ről 5,9"-re változik.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Kos csillagképben. Egész éjszaka feltűnően látszik a déli égen. 29-én szembenállásban van a Nappal. Fényessége -2,9 magnitúdó, átmérője 49".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. 13-án együttállásban van a Nappal. A hónap legvégén már kereshető a hajnali ég alján, ekkor bő egy órával kel a Nap előtt. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 16".
Uránusz: Az éjszaka nagy részében látható a Halak csillagképben. Hajnalban nyugszik.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Vízöntő csillagképben. Éjfél után nyugszik.

Szembenállásban a Jupiter

Az elkövetkező hónapok leglátványosabb bolygója az esti-éjszakai égen a Jupiter lesz, mely október 29-én kerül szembenállásba a Nappal. Az óriásbolygó fényessége ekkor -2,9 magnitúdó lesz, 49 ívmásodperc látszó átmérő mellett. Már a láthatóság elejére visszaállt a bolygó megszokott képe, vagyis ismét két sötét egyenlítői sáv dominálja a távcsőben látott képet. Emlékezetes, hogy a déli fősáv 2010-ben igen jelentősen elhalványodott, szinte eltűnt.

Az óriásbolygó hálás célpont mind a megfigyelők, mind pedig a távcsöves bemutatások résztvevői számára, hiszen rengeteg részlet, érdekesség figyelhető meg felhőzetén. A jelenleg az Aries (Kos) csillagképben járó planéta megfigyelhetősége igen kedvező lesz a következő években is, mert magasan fog delelni. A magas égi helyzet révén a földi légkör zavaró hatása kevésbé érvényesül.


Holdárnyék a Jupiteren 2010. április 25-én, Stefan Buda felvételén. Az óriásbolygó déli fősávja még alig látható.

A legjobbkor kerül sor erre az összetett jelenségre a Jupiter és holdjai között, hiszen a Naprendszer óriása éppen szembenállásban fog tartózkodni. 17:46 és 18:27 UT között az Io és a Ganymedes árnyéka okoz szeplőket a felhősávokkal tarkított felszínen, miközben mindkét hold korongja a Jupiter előtt fog tartózkodni. A különleges szépségű esemény 25 fokos magasságban kezdődik, tehát a látásviszonyokra sem lehet majd okunk panaszkodni, csak a felhők távolmaradásában kell bíznunk.

Csodacsillag a Cetben

A változócsillagok egyik legnépesebb családját képezik a mira típusú változók. Ezek észlelése különösen aktuális 2011-ben, amikor az AAVSO 100 éves fennállását ünnepli. A mirák észlelésére rovatunkban is buzdítottunk, nos, a téma most még aktuálisabb, hiszen a típus névadója, a Mira Ceti rendkívül fényes maximumban van.


Maximumban a Mira Ceti! Ladányi Tamás épp Ladányi Mírának mutatja a csillag pozícióját ezen a friss, 2011. október 1-jén készült felvételen.

A Mira Cetit 1596-ban fedezte fel David Fabricius, a név a csodálatos fényváltozásra utal. A csillag 2,0 és 10,1 magnitúdó között változik, 331 nap periódussal. Maximum táján hónapokig látható szabad szemmel, minimumban viszont kisebb távcső vagy komolyabb binokulár szükséges észleléséhez. Maximumai átlagosan 3,4 magnitúdósak, a jelenlegi maximum azonban igen fényes, ezért a Mirát még fényszennyezett égen sem nehéz azonosítani.

Észlelőtérképét itt találjuk, a változócsillagokkal kapcsolatos további információk pedig az MCSE Változócsillag Szakcsoport honlapján találhatók. 

Mélyég-ajánlat: NGC 7209 NY Lac

A Gyík (Lacerta) kis csillagkép a Tejút sávjában, a Cepheus és a Cygnus határán. Két, látványosabb csillaghalmaza közül az egyik az NGC 7209, mely a 2 Lac-tól nyugatra 2,7 fokkal található egy 6,2 magnitúdós csillag peremén (HT Lac, kis amplitúdójú félszabályos változócsillag). A kb. 7,5 magnitúdós, 20’-es halmaz több tucatnyi egyforma fényes tagból áll, de ellentétben a katalógusadatokkal, ezek zömmel egy 10–12’-es területen sűrűsödnek.

Jönnek a Draconidák?

Az előrejelzések szerint október 8-án este jelentős meteorzápor várható. A Giacobini-Zinner-üstököshöz kapcsolódó Draconidák lehetséges kitöréséről Hírportálunkon olvashatunk. 

 

Ajánljuk...