Égi kalendárium: 2015. március
Végre melegszik az időjárás, de a kora esti ég még a telet idézi. Egyre magasabbra jut a nyugati égen a Vénusz, továbbra is igen kedvező a Jupiter észlelhetősége, március 20-án pedig napfogyatkozást figyelhetünk meg.
Bolygók
Merkúr: Ez a hónap nem alkalmas a megfigyelésére. A hónap első napjaiban még megkísérelhető a felkeresése napkelte előtt a keleti látóhatár közelében, de alig egy órával kel a Nap előtt. 10-e után végleg elvész a Nap sugaraiban, legközelebb áprilisban kereshetjük újra.
Vénusz: Fényesen ragyog az esti délnyugati égen. A hónap elején még kettő és fél órával nyugszik a Nap után, ez az érték a hónap végére több mint három órára nő. Fényessége -3,9m-ról -4,0m-ra, átmérője 12,1″-ről 13,9″-re nő, fázisa 0,86-ról 0,78-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Halak, majd a hónap végén a Kos csillagképben. 1-jén és 2-án érinti a Cet csillagkép sarkát is, bár ennek csak technikai jelentősége van. Este nyugszik, napnyugta után még kereshető a nyugati horizont közelében. Fényessége 1,3m-ról 1,4 m-ra, látszó átmérője 4,2″-ről 4,0″-re csökken.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Rák csillagkép nyugati részén. Az éjszaka nagy részében látható magasan a délnyugati égen, hajnalban nyugszik. Fényessége -2,4m, átmérője 43″.
Szaturnusz: Előretartó, majd 14-től hátráló mozgást végez a Skorpió csillagképben. Éjfélkor kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,4m, átmérője 17″.
Uránusz: A hónap első felében még kereshető sötétedés után a Halak csillagképben, kora este nyugszik. Március 15-e után elvész az egyre közelebb látszó Nap fényében.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.
Teljes napfogyatkozás március 20-án
A 2015. március 20-i fogyatkozás teljes napfogyatkozás, azonban a teljesség sávja lakott területektől távol, az Atlanti-óceán vidékein helyezkedik el, a hazánkhoz legközelebbi szárazföld, ahonnan meg lehet figyelni a teljességet, a Feröer-szigetek. A jelenség Európa teljes területéről látható, minél nyugatabbra, minél közelebb helyezkedünk el a teljesség sávjához, annál nagyobb mértékű részleges fogyatkozást láthatunk.
A napfogyatkozás kontaktusidőpontjai (minden időadathoz 1 órát hozzá kell adni).
Budapestről nézve a fogyatkozás 9:39:32-kor kezdődik. A jelenség közepén, 10:48:33-kor a fogyatkozás nagysága 0,66, a napkorong 58,4%-a van takarásban, a Nap 40° magasan látszik a horizont felett. Ilyen mértékű napfogyatkozás során a napfény mennyisége észrevehetően csökken, noha még nem túl feltűnően. A fogyatkozásnak 11:59:47-kor van vége Budapesten. Ezektől az értékektől csak néhány perc eltérés tapasztalható az ország más területein, és a fogyatkozás mértékében is csak minimálisak az eltérések (a nyugati határszélen valamivel nagyobb mértékű a fogyatkozás, délkelet felé haladva pedig kisebb).
A Hypatia-kráter
A tavaszi időszak különösen alkalmas a Hold kora esti megfigyelésére, hiszen ilyenkor égi kísérőnk magasan jár. Észleljük a Hypatia-krátert!
Ha a Mare Tranquillitaisról esik szó, akkor mindenki, aki csak egy kicsit is foglalkozott égi kísérőnkkel, automatikusan az Apollo 11-re és a nemrég elhunyt Neil Armstrongra gondol, arra az emberre, aki elsőként tette lábát egy idegen égitestre. Az Apollo 11 leszállóhelyének az észlelése népszerű megfigyelési program, annak ellenére, hogy csak hozzávetőlegesen tudjuk megbecsülni, hogy pontosan hová is szállt le a „Sas” egy emberöltővel ezelőtt. Két nagyobb kráter (Ritter és Sabine) és egy kisebb (Moltke) általában már elegendő az azonosításhoz. Ha nagyobb távcsővel rendelkezünk és a légkör is megfelelően nyugodt, akkor a Ritter-Sabine párost és a Moltkét összekötő képzeletbeli vonaltól délre egy csodálatos, több ágból álló rianásrendszert is megpillanthatunk. Ez a Rimae Hypatia. A Hypatia-rianás hossza 180 kilométer, szélessége 2-3 kilométer. Ez a rianás a tektonikus eredetű grabenek közé tartozik. Amikor a Mare Tranquillitatist alkotó bazaltláva már nagy terhelést jelentett az alatta lévő kéregnek, az kissé megsüllyedt. A süllyedés hatására a láva megindult a „tenger” közepe felé, ami feszültséget okozott a széleken. A húzóerő következtében két, egymással párhuzamos vetődés keletkezett. Nagy nagyítással legalább három ágat láthatunk és ezen kívül még azt is megfigyelhetjük, hogy a rianás keleti vége, amely a Moltke-krátertől keletre található, villaszerűen elágazik. A rianás kora az imbriumi korba tehető, ami 3,85-től 3,2 milliárd évvel ezelőtt zajlott. Csak érdekességként említjük, hogy az Apollo 11 űrhajósai által hozott minták között 3,86 és 3,57 milliárd éves bazalt is volt. A Hypatia-kráter már nem olyan nevezetes, mint a rianás. Szabálytalan alakú, 41×28 kilométeres, nagyon romos kinézetű kráter. A Rimae Hypatiatól délre, a híres Thephilus-Cyrillus-Catharina kráterhármastól északra, a Sinus Asperitatus északi peremén találjuk. Észlelési szempontból nem túl látványos alakzat, de mégis érdemes szemügyre venni. Nem elképzelhetetlen, hogy a Hypatiát két vagy több egymásba csapódott, összeolvadt kráter alkotja. Délnyugati szélén egy fiatal másodlagos kráter látható, a Hypatia A. Magas napállásnál jól látható a Hypatia rendkívül széles, déli belső sáncfala.
A Hypatia-kráter és a Hypatia-rianás az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) felvételén.
Óraátállítás
Ne feledjük, hogy a hónap végén ismét óraátállítás, itt a nyári időszámítás, amikor egy órával előbbre kell állítani az órákat. Március 29-én hajnali 2 órakor kell 3 órára állítani az órákat. Az átállítást semmilyen csillagászati körülmény nem indokolja, amikor legutóbb bevezették (1980-ban), energiatakarékossági megfontolásokkal indokolták.
