Égi kalendárium: 2012. március
A bolygók márciusban
Merkúr: A hónap elején jól megfigyelhető az esti nyugati ég alján. Idei legjobb esti láthatósága során másfél órával nyugszik a Nap után. 5-én kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 18,2°-ra a Naptól. A hónap közepén azonban láthatósága gyorsan romlik, 21-én már alsó együttállásban van a Nappal. A hónap utolsó napján újra kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Láthatósága azonban kedvezőtlen, mert csak fél órával kel a Nap előtt.
Vénusz: Feltűnően látszik az esti délnyugati égbolton. A hónap elején négy, a végén négy és negyed órával nyugszik a Nap után. 27-én kerül legnagyobb keleti kitérésbe, 46° távolságra a Naptól. Fényessége -4,2-ről -4,4magnitúdóra, átmérője 18,5″-ről 24,7″-re nő, fázisa 0,63-ról 0,49-ra csökken.
Mars: Hátráló mozgást végez az Oroszlán csillagképben. 3-án kerül szembenállásba a Nappal, a hónap folyamán egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége a hó eleji -1,2 magnitúdóról -0,7mmagnitúdóra, átmérője 13,9″-ről 12,6″-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Kos csillagképben. Az esti égen látható a nyugati ég alján, késő este nyugszik. Fényessége -2,1 magnitúdó, átmérője 35″.
Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Szűz csillagképben. Este kel, majdnem egész éjszaka látható a déli égen. Fényessége 0,3 magnitúdó, átmérője 19″.
Uránusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 24-én együttállásban van a Nappal.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg.
Március 3.: Mars-oppozíció
A 2012. évi Mars-közelség (március 3.) sajnos továbbra is a kedvezőtlen szembenállások közé sorolható: a 2010-es után a bolygó látszó átmérője a Földről nézve újra kicsi marad, mintegy 13,9″. Ez még az előző, 2010-es oppozíció során elért korongméretnél is kisebb 0,21 ívmásodperccel. A Mars legnagyobb delelési magassága is csökken 12 fokkal, vagyis az idei szembenállás idején csak 52 fok körül alakul. Ez nem jelenti azt, hogy nem érhetünk el jó eredményeket, csupán azt, hogy még gondosabb munkára, kis szerencsével minél több és jobb nyugodtságú éjszakára, továbbá megfelelő műszerek esetén nagy gyakorlatra lesz szükség ahhoz, hogy a kis korongátmérő ellenére is kellően részletdús felvételeket és rajzokat kapjunk.
A Mars albedótérképe
Ez is aphéliumi Mars-közelség, ami azt jelenti, hogy a Mars északi félgömbjére lesz jobb rálátás, így annak narancsvöröses alföldjei uralják majd a korong látványát. A korong mérete hosszú stagnálás, ill. igen lassú növekedés után 2011. november 3-tól éri el a 6″-et, majd innentől kezdve gyors hízásnak indulva 2012. január 13-án lépi át a 10″-es méretet. A legnagyobb közelségét, ezzel együtt legnagyobb látszó méretét és fényességét az oppozíció után néhány nappal, március 5-én éri el. Ezután lassú fogyásnak indulva mérete 2012. április 30-án csökken 10″ alá, hogy aztán július 20-ától a 6″-es határt átlépve tovább zsugorodjon. Fázisa a kvadratúrák idején, azaz 2011. december 2-án és 2012. június 8-án lesz a legkisebb, 89,9, ill. 88,7 fokos értékkel.
A marsi porviharok a megfigyelések szerint általában a déli féltekei nyári napforduló idején kezdődnek, röviddel azután, hogy a bolygó eléri perihéliumát. Mivel 2012-ben kevéssel aphéliuma előtt kerül földközelbe, addigra a globális porviharok elülnek így ezúttal ilyen események feltűnésére nem kell számítani. A marsi szeles szezon kezdetével a déli félgömbön kisebb porfelhők, a pólusvidékeken arktikus ködök és felhők feltűnésére számíthatunk; az északi pólussapka méretének növekedésére, majd az oppozíció környékén a déli pólussapka zsugorodására, nehezebb megfigyelhetőségére; az orografikus felhők, a peremködök, a Hellas-medence, majd a Tharsis-Tempe-Arcadia-Amazonis vidék fényes foltjainak megjelenésére. A Mars holdjainak megfigyelése a vizuális kitakarásos módszerrel kecsegtet sikerrel, vagy digitális felvételek készítése esetén a megfelelő expozíciós idők helyes megválasztásával és skálázással mutatható ki a Phobos és a Deimos.
Bár a Mars most nem nyújt olyan érdekes látványt, mint a 2003-as nagy közelség idején, mégis érdemes ellátogatni egy bemutató csillagvizsgálóba, és szemügyre venni egy komolyabb csillagászati távcsővel. Nem csak március 3-án, hanem az egész hónap folyamán!
Fedezzük fel a Messier-objektumokat!
Az üstökösök és a mélyég-objektumok (gáz- és porködök, galaxisok, csillaghalmazok) felfedezése szorosan összefügg. Charles Messier a XVIII. századi Franciaországban új kométák keresése közben azt vette észre, hogy közelükben néha ködös, halvány, a teleszkopikus üstökösökhöz hasonló égitestek mutatkoznak. Mivel azonban elmozdulást nem mutattak, kizárta, hogy a Nap körül keringő égitestekről legyen szó. Az űr mélységeiben kellett lenniük (innen ered a mélyég, vagy mélyég-objektum kifejezés), s néhányukat sikerült is felbontania csillagokra. Legtöbbjük azonban ködös maradt, s igazi mivoltuk felderítésére több mint egy évszázadot kellett várni. Messier, hogy másokat ne tréfálhassanak meg a ködös, üstökösszerű foltok, azokat katalógusba gyűjtötte össze, módszeresen ellenőrizve az elődei által ködösként leírt égitesteket is. Sokat ő maga, vagy munkatársa, Pierre Méchain fedezett fel. Katalógusa végső formájában 103 égitestet tartalmazott, melyet az utókor hét további objektummal egészített ki, amelyeket bizonyítottan megfigyelt a francia csillagász, így a végső változat ma 110 bejegyzést tartalmaz.
A Messier-objektumok galériája.
A veterán üstökösvadász, Donald (Don) Machholz úgy ismeri az égboltot, mint a saját tenyerét. Bárhová is néz kis nagyítású üstököskereső műszere, mindig pontosan tudja, mit is lát a távcsőben. A mélyég-objektumokat 10 magnitúdós határfényességig fejből ismeri. Köszönhető mindez annak a rengeteg tapasztalatnak, amelyre az 1970-es évek óta az ég alatt eltöltött idő során tett szert. Egy hosszú tavaszi éjszakán jutott eszébe, hogy az összes Messier-objektumot felkeresse pirkadat előtt. Az ötlet nem tőle származott, de ő volt képes először teljesíteni a végcélt, megpillantani az összes Messier-objektumot egyetlen éjszaka. Képesek vagyunk-e mi is utána csinálni?
A válasz határozott igen. Bár Magyarország területéről a 110 Messier-objektum közül elméletileg legfeljebb 109-et láthatunk egy éjszaka, már a 100-as darabszám elérése is mesteri teljesítmény. A Messier-maraton verseny: verseny, melyet az égbolttal vívunk, latba vetve összes égismeretünket és észlelői tapasztalatunkat. Verseny, amely komolyan próbára teszi állóképességünket. Maraton, ahol az égi 42 km mérföldköveit csodálatos mélyég-objektumok jelzik.
Ha egy térképen megvizsgáljuk a Messier-objektumok égi elhelyezkedését, azt vesszük észre, hogy a Capricornus (Bak) és a Pisces (Halak) csillagképek közötti tartományban egyetlen déli fekvésű objektum sincs. Rengeteg célpont található viszont a Sagittarius (Nyilas), és a Virgo (Szűz) csillagképek környékén. Így tehát e két égterületnek láthatónak kell lennie az éjszaka során, sőt, a Nyilasnak delelnie kell, hogy déli fekvésű objektumai kellően magasra emelkedjenek. A legalkalmasabb azon időszak, amikor a Nap épp a jelzett „üres” területen, a Vízöntő csillagképben tartózkodik. Ez az időtartam március közepétől április közepéig tart, a Szűz az éjszakai égbolton ragyog, tele galaxisokkal, hajnalban viszont pirkadat előtt delel a Nyilas is.
A Messier-maraton másik, igen fontos feltétele a sötét égbolt. Ezért sikerre csakis újhold környékén lehet esélyünk, lehetőleg városoktól minél távolabb, alkalmasint egy dombtetőn. Hegyvidéki helyszín csak akkor alkalmas, ha a harmadik igen fontos kritériumnak eleget tesz. Teljes körpanorámájú észlelőhelyet kell választanunk, ugyanis sok Messier-objektumot alacsony helyzetben kell „levadásznunk”.
A siker elengedhetetlen feltétele, hogy ismerjük az égboltot, a csillagképeket. Legyünk tisztában műszerünk teljesítőképességével és az adott nagyítások mellett elérhető látómezők méretével. Készítsünk egy listát az objektumokról, megfigyelési sorrendben feltüntetve őket. Ehhez az Interneten találunk segítséget (http://members.shaw.ca/rlmcnish/darksky/messierplanner.htm). Március elején a nyári Tejút láthatósága még nem jó, de kellő kitartással, kedvező átlátszóság mellett esélyünk van a Sagittarius sok objektumára, ám ekkor még kimarad a déli fekvésű M69, M70, M55, M75. Egy hónappal később az esti szürkületben esélytelen az M77, 74, 79, ellenben hajnalban kellően látható mind a Tejút (benne az ekkor már kényelmesen elérhető déli Sagittarius-objektumokkal), mind az ahhoz közeli M2, M72, M73 is. 2011-ben nagy szerencsénk lesz a holdfázissal, mivel a maratonra legmegfelelőbb március-áprilisi hónapforduló környékére esik az újhold. Az észleléshez használt műszerünk szinte bármilyen lehet, de előnyösebbek a kisebb átmérőjű, rövid fókuszú, nagy látómezejű távcsövek. Egy binokulár (10×50-es vagy annál nagyobb) azonban elengedhetetlen kellék.
Bár a maraton egyfajta verseny, sietni csak este és hajnalban kell, néhány objektumnál. Az éjszaka legnagyobb részében nagyon sok időnk lesz arra, hogy célpontjainkat alaposan szemrevételezzünk, esetleg egyet-kettőt rajzban vagy fotón megörökítsünk. Sőt, más egyéb égitesteket is felkereshetünk, több távcsővel is. Ha csak futó pillantásokat vetnénk az elénk táruló mélyég-csodákra, varázsuk eltűnne. Nézzük úgy őket, mintha most találkoznánk velük először!
Végül, de nem utolsósorban, az ilyen események nagyszerű alkalmat jelentenek kisebb-nagyobb társaságok összehozására, közös észlelésre, bemutatások szervezésére. Hiszen az égbolt 2012-ben is mindenkié! A bátorligeti Messier-maraton jó alkalmat jelent az ilyen találkozásokra.
Bolygóegyüttállás március végén
Március 26-án még a február végi együttállásoknál is látványosabb jelenségnek lehetünk tanúi: a Vénusz, a Jupiter és a holdsarló a Fiastyúk közelében lesznek közel egymáshoz, ami jó alkalmat jelent asztrotájképek készítésére.
A Vénusz, a Hold és a Jupiter 2012. február 26-án a szolnoki Tiszavirág híd fölött – a Nemzetközi Űrállomás nyomával.
A Föld óráját március 31-én tartják, további információk a rendezvény honlapján.