Égi kalendárium – 2011. január

Bolygók

Merkúr: A hónap folyamán napkelte előtt figyelhető meg a keleti ég alján. 9-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 23,3°-ra a Naptól. Viszonylag kedvező hó eleji láthatósága fokozatosan romlik az ekliptika állásszögének változása miatt. A hónap elején még egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt, a hónap végén már csak negyven perccel.

Vénusz: A hajnali égbolt feltűnő égiteste, magasan a délkeleti látóhatár felett. A hónap elején majdnem négy, a végén három órával kel a Nap előtt. 8-án kerül legnagyobb nyugati kitérésbe 47°-ra a Naptól. Fényessége -4,5 magnitúdóról -4,3 magnitúdóra, átmérője 27"-ről 19,7"-re csökken, fázisa 0,46-ról 0,61-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Nyilas, majd a Bak csillagképben. A hónap legelején még megkísérelhető felkeresése napnyugta után a délnyugati látóhatár közelében. Ekkor még fél órával nyugszik a Nap után, de ezen érték gyorsan csökken, hamar elvész a közeli Nap sugaraiban. Fényessége 1,2 magnitúdóról 1,1 magnitúdóra nő, átmérője 3,9".

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Halak csillagképben. Feltűnően látszik az éjszakai délnyugati égen, késő éjszaka nyugszik. Fényessége -2,3 magnitúdó, átmérője 37".

Szaturnusz: Kezdetben előretartó, 27-től hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18".

Uránusz: Az esti órákban figyelhető meg a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.

Neptunusz: A hónap első felében még kereshető az esti szürkületben. Kezdetben a Bak csillagképben mozog, 23-án lép át a Vízöntőbe.

Holdárnyékok a Jupiteren

Az esti ég látványos égitestje Naprendszerünk óriása, a sötétedés után megfelelő magasságban
látható Jupiter. Tanulmányozhassuk légköri jelenségeit és
megfigyeljük holdjainak jelenségeit, be- illetve kilépéseiket a bolygó
korongja elé és mögé, illetve január 3-án este egy érdekes jelenséget is megfigyelhetünk: egyszerre két holdárnyék látható a bolygó korongján. 19:10 és 19:24 UT között két hold, a Ganymedes és az Io árnyéka látszik a bolygókorongon, miközben az Io korongja is a Jupiterére vetülve látszik. At árnyékok ki és belépése a bolygó gömb alakja és a peremsötétedés miatt nehezen látható, ám a bolygókorongon már könnyen észrevehetők a nagy, fekete foltok. Az árnyékok CM átmenetének méréséhez használjunk nagy nagyítást, akárcsak az Io korongjának észrevételéhez a fényes Jupiter előtt. A bolygó kényelmes, 31 fokos magasságban lesz látható.

Maróti Tamás 2010. október 9-ei felvétele a Jupiter előtt látszó Europa holdról, és a bolygóra vetülő árnyékáról.

Akik hajnalig fenn tudnak maradni, esetleg korán kelnek, egyre jobb körülmények között láthatják a
Naprendszer legszebb bolygóját, a gyűrűs Szaturnuszt, valamint megcsodálhatják a fényesen ragyogó Vénusz bolygót.

Látványos részleges napfogyatkozás január 4-én

Január 4-én a délelőtti órákban – a megfigyelés helyétől függően – 76-78%-os részleges napfogyatkozás látható hazánkból. Legutóbb 2008. augusztus 1-jén
láthattunk részleges napfogyatkozást, így fokozott várakozás előzi meg
ezt az eseményt. Hasonlóan jelentős mértékű részleges napfogyatkozás 2003. május 31-én hajnalban
volt látható Magyarországról. Budapestről nézve a január 4-i
fogyatkozás 8:04:35-kor kezdődik, a fogyatkozás közepén, 9:27:26-kor a
fogyatkozás nagysága 0,78, azaz a napkorong több mint háromnegyede
takarásban lesz, ami a napfény észrevehető csökkenésében is
megnyilvánul. A Nap ekkor is csak 13 fok magasan a horizont felett. A
fogyatkozás vége 10:57:26-kor lesz.

A napfogyatkozás "menetrendje". Az ábrán szereplő időpontokhoz egy órát hozzá kell adni! A napkorong méretét a valóságoshoz képest háromszorosra nagyítottuk.

Napfogyatkozás idején égi kísérőnk, a Hold takarja el a Napot. A Hold
kb. négyszázszor kisebb, mint a Nap, ám négyszázszor közelebb is van
hozzánk, így a Földről nézve a két égitest látszó átmérője közel azonos:
a Hold épphogy el tudja takarni csillagunkat. Mivel azonban égi
kísérőnk közel van hozzánk, parallaxist mutat, vagyis egy adott
időpontban a Föld különböző pontjairól szemlélve egy kicsit máshol
látjuk az égen. A január 4-i napfogyatkozás során a földi megfigyelők
számára a Hold nem fogja elfedni teljesen elfedni a Napot, ezért csak
részleges fogyatkozást láthatunk.

 A fogyatkozás adatai néhány magyarországi városra.

A Nap biztonságos megfigyelésére jó módszer a kivetítés. Csak arra kell vigyázni, hogy a beállításnál se nézzünk bele a távcsőbe.

Quadrantida-maximum január 4-én hajnalban: Az év leggazdagabb meteorraja 

A legintenzívebb, minden évben
visszatérő meteorraj a január elején jelentkező Quadrantidák, melyet az idei évben ideális körülmények mellett láthatunk – amennyiben a ködtakaró is úgy akarja.
A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi. Azért nevezték
el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely
csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek
között volt még egy konstelláció, melyet
Quadrans Muralisnak neveztek – a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.

A legutóbbi évekig
úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján
nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra
elvégzett analízis eredményeként  ma már inkább egy fiatal, csak kb. 500
éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék
keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között
található. Peter Jenniskens, a téma nemzetközileg elismert vezető
szakértője alapos megfontolások
után arra következtetett, hogy a raj a 2003 EH1 kisbolygótól
származik. Ezt a kisbolygót a LONEOS program fedezte
fel 2003. március 6-án. A szinte azonos pályaelemek és
az üstökösszerű pálya valószínűsíti,
hogy tényleg ez a kisbolygóként katalogizált
objektum lehet a raj szülőégiteste. Elképzelhető, hogy a 2003
EH1 egy éppen inaktív fázisban lévő
üstökös, hiszen egy kisbolygó – jelenlegi
tudásunk szerint – nem tudja szétszórni
anyagát a pályája mentén.

A Quadrantidák radiánsa a Bootes és a Hercules csillagképek között található. Derült idő esetén péntek hajnalban érdemes kinézni az ég alá, hullócsillagokra vadászni (térkép: space.com nyomán).  

A Quadrantidák meteorraja január
1. és 5. között jelentkezik, maximuma 2011. január
4-én hajnali 2 órakor várható. A radiáns a Bootes csillagkép közelében
található, így egész éjszaka horizont felett van, égi
pályájának legmagasabb pontját pont a hajnali órákban éri el. A rajtagok fényesek, kékesfehér színűek
és gyorsak. A raj megfigyelését a hideg idő igen megnehezítheti, az észleléshez komoly felszereléssel készüljünk, ahogy azt a 2008-as mátrai expedíció beszámolójában is olvashatjuk.

A fényesebb vizuális és
fotografikus rajtagok előtt 14 órával egy halvány
meteoroidokból álló porfelhő keresztezi a Föld
pályáját, mely teleszkopikus és
rádiós maximumot okoz. 2000 óta néha
előfordul, hogy a vizuális maximum után 9-12 órával
egy, elsődlegesen rádióval észlelhető csúcs is
következik. A maximum általában rövid ideig,
alig 1-2 órán át tart. Ekkor kb. 80-100 meteor
figyelhető meg óránként az egész
égbolton. Előtte és utána már csak
néhány látható. 1992-ben kiemelkedő
maximumot figyeltek meg, amikor is az óránkénti gyakoriság elérte a 180-at.

Még több esemény, előrejelzés: Meteor csillagászati évkönyv 2011

Észlelések beküldése a Meteor rovataihoz: meteor.mcse.hu

Támogassa tagdíjával a Magyar Csillagászati Egyesületet! http://www.mcse.hu/mcse_belepes_info