Égi kalendárium: 2024. július

Végre itt a nyár, irány a kert, az észlelőrét, a bemutató csillagvizsgáló, a csillagoségbolt-park! A bolygómentes estéken észleljünk törpekvazárt, böngésszünk a Tejútban, keressük meg a Cerest. Hajnalban pedig észleljük az egyre kevésbé gyűrűs Szaturnuszt, hiszen az előttünk álló időszakban éléről látjuk a pompás gyűrűrendszert. De ez a látvány is nagyon érdekes!

A bolygók járása (július)
Merkúr: A hónap első felében jól megfigyelhető napnyugta után az északnyugati ég alján, egy és negyed órával a Nap után nyugszik. 22-én van legnagyobb keleti kitérésben, 27°-ra a Naptól. Láthatósága már romlik, egy órával a Nap után nyugszik. Láthatóságát tovább rontja, hogy az ekliptikától délre tartózkodik, a hónap végén már csak 40 perccel nyugszik a Nap után.
Vénusz: A hónap elején már kereshető napnyugta után az északnyugati ég alján. A hónap elején fél órával, a végén közel háromnegyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,7″-ről 10,2″-re nő, fázisa 0,99-ról 0,96-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez az Aries, majd 11-étől a Taurusban. Éjfél után kel, a hajnali keleti égen látható vöröses fényű égitestként. Fényessége 1,1m-ról 0,8m-ra, látszó átmérője 5,4″-ről 5,8″-re nő.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurusban. Hajnalban kel, napkelte előtt látható a feltűnően fényes bolygó a délkeleti égen. Fényessége –2,1m, átmérője 34″.
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében megfigyelhető a délkeleti-déli égen. Fényessége 0,9m, átmérője 18″.
Uránusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében látható. Előretartó mozgása a Taurus csillagképben egyre lassul.
Neptunusz: Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható. Először előretartó, majd július 3-ától már hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben

“Megérkezett” a hajnali égre a Szaturnusz. Idei és jövő évi láthatósága során csak nagyon keveset látunk gyűrűjéből. Ezt a képet Hatházi Gergely készítette június 17-én hajnalban, egy mindössze 11,4 cm-es Newton-távcsővel.

Az (1) Ceres keresőtérképe. A törpebolygó július 5-én lesz oppozícióban (fényessége 7,3 magnitúdó), a Sagittarius csillagokban gazdag területén.

Pillantás a Tejútra

“Mi az a felhő ott fenn? Nem akar odébb menni!” Fényszennyezett világunkban sokan vannak, akik így csodálkoznak rá a nyári égen mozdulatlanul álló felhőre, vagyis a Tejútra. A nyári égbolt megunhatatlan látványossága, van benne bőven mit felfedezni, vagy csak úgy gyönyörködni a látványában. Kifeküdni az esti ég alá, örülni egy-egy váratlanul felvillanó meternak, búsongani az egyre inkább elszaporodó műholdak átvonulásakor… Egyszóval kikapcsolódni, vagy inkább keményen észlelni alkonyattól pirkadatig, mindent, ami érdekes számunkra és elérhetjük távcsövünkkel.

A Cygnus területén nagyon sokféle asztrofizikai jelenséggel találkozhatunk, mind különböző távolságokban. A csillagkép fő „tömegét” leginkább maga a sötét Tejút-sáv adja, ez térben is többé-kevésbé egybefüggő. Mögüle szabad szemmel is láthatóan kibújik az Orion–Cygnus-kar felénk „közeledő” része, ezt egy fényes csillagfelhőként érzékeljük. Az Észak-Amerika- és a Pelikán-köd (NGC 7000, IC 5070, együtt Sh 2-117) a hasadék pereméből kandikál ki a Naprendszertől olyan 2000 fényévre. Az Észak-Amerika-köd, az égbolt egyik fényes emissziós köde megfelelő körülmények között szabad szemes, a Mexikói-öbölt jelképező LDN 935 sötét köd beharapása éppen kivehető így, binokulárral biztosan megfigyelhető a Pelikán-köddel együtt. A sötét és fényes tartományok találkozása 15 centiméteres műszerrel vagy attól följebb irdatlanul részletességgel tárul fel. Közepes műszerekben látható a Pelikán-ködben az IC 5067 jelű folt, ami egy ionizációs front, 30 centitől csaknem térhatású. Nagy látómezőnél jól érezhető, hogy az NGC 7000 és IC 5070 valójában egy objektum lenne, a sötét sáv köztük előtérobjektum. Persze ezt előbb tudni kell. A halványabb IC 5068 délre szintén ugyanannak az objektumnak a része.

Kernya János Gábor rajza az Észak-Amerika-ködről. A: NGC 7000, B: IC 5067, C: IC 5068, D: LBN 342, 7: Barkhatova 1, 8: NGC 6989, 9: NGC 6996, 10: NGC 6997, 11: Cr 428, 12: Leiter 9 (6L SD APO, 11x, 300’ előre nyomtatott LM, zenittükör, OIII/UHC)

Az Észak-Amerika-köd és a Pelikán-köd Zseli József felvételén.

A komplexumtól keletre egy rendkívül halvány, de nem sokkal kisebb köd látszik, ez az Sh 2-119, 8L 17-es nagyításon mutatja. Ennek az objektumnak a távolsága bizonytalan. A 68 Cygni ionizálja, amely 2-7 ezer fényév között lehet valahol.

A hasadék mögött helyezkedik el a Cygnus X nagytömegű csillagkeletkezési régió, ez a Radcliffe-hullám túlsó vége, és a téli Tejút felé haladva jönnek az egyre közelebbi helyszínek. Szerencsétlen helyzetéből adódóan vizuálisan nem látszik ez az 5000 fényévre eső terület. A mérete 200 pc, azaz 650 fényév. Az itt megszületett Cyg OB2 a legnagyobb észlelt asszociáció kozmikus szomszédságukban, több mint 2 és fél ezer OB csillaggal. A hozzá tartozó molekulafelhő eléri a 3 millió naptömeget. A Cygnus X rádiótartományban az egyik legfényesebb objektum az égbolton. Itt található az OB9 is. Az OB7 az előterében látszik, ez kapcsolható az Észak-Amerika-ködhöz.
A Hattyú középső csillaga körüli ködösség (Gamma Cygni-régió vagy Sadr köde) látványra elég jól ismert az amatőrök között. A legkönnyebb objektumok itt az M 29 és az NGC 6910. Ezeken kívül számtalan nyílthalmazt lehet még itt levadászni. Az IC 1318 maga a háttér ködössége, ez binokulárral is látszik, bár elsőre nehezen megkülönböztethető a csillagmezőtől, szerencsére jellegzetes körvonalú. A Sadr csillaghoz közelebbi két fényes ív az IC 1318 B és C, köztük az LDN 889 sötét sáv húzódik. Az IC 1318 A valamivel halványabb ezeknél, és északabbra található. Néhány Barnard-objektumot is megfigyelhetünk a környéken.

Szendrői Gábor felvétele a Sadr-régió leglátványosabb részéről, az IC 1318 B és C ködöt az LDN 889 sávja választja ketté, a fényes csillag középen maga a Sadr, vagyis Gamma Cygni (10L f/6, APO, átalakított Canon EOS 700D, ISO 800, 40×360 s, LM ≈ 2,5°, észak fent)

Nem szabad elfeledkezni az NGC 6888-ról, vagyis Sarló-ködről, azt is errefelé kell keresni. 15 centis műszerrel már nem okozhat gondot megtalálása, ennél kisebbel is látható (7-8 cm felett biztosan). OIII szűrő segít a látványon. A közepén található nagy tömegű csillag (WR 136) intenzív és vörös óriás korában kibocsátott lassabb csillagszelének találkozása, amit gyakorlatilag látunk. Két lökéshullám indul el ennek hatására, az egyik befelé, a másik kifelé, a csillagközi anyagot röntgensugárzóvá hevítve. Vele egy látómezőben lenne a Szappanbuborék-köd (PN G75.5+1.7), ez fotografikusan is nagy kihívást jelent.

Az Sh 2-101 jelű Tulipán-köd kicsit délebbre található, ez viszont látszik 15 centis műszerekben, OIII szűrővel. Itt is van egy fotografikus kihívás, mégpedig az elsőként felfedezett fekete lyukat tartalmazó röntgenkettős, a Cygnus X-1 jetje által létrehozott lökéshullámfront. A Tulipán-köd 6000 fényévre található, a fekete lyuk 7000-re. A Sh 2-101 és az NGC 6888 között egy másik gyűrű alakú köd látható a WR 134 körül. Az utóbbi időkben nagyon népszerűvé vált az asztrofotósok körében, vizuálisan viszont ritkán észlelik, mivel eléggé nehezen megpillantható (de 10 cm-től már meg lehet próbálni).

A Deneb NGC 7000-rel átellenes szomszédságát kevesen ismerik, pedig ez is nagyon mozgalmas hely. Fotografikusan érdemes megpróbálni feltérképezni. A terület legnépszerűbb objektuma a W 63 szupernóva-maradvány és a Simeis 57 Propeller-köd, ez már magának a Cygnus X-nek egy kilátszó darabja. Az egész régió, majdnem a fél csillagkép csak úgy izzik H-alfában.

Természetesen itt még nincs vége, már egyre magasabbra kúszik a Cepheus, aztán a Cassiopeia, a Perseus és az Auriga. Azt gondolom az őszi és a téli Tejútnak van a nyáritól teljesen eltérő, nyugodtabbnak érződő összképe, úgyhogy ez itt jó befejezés lenne. Ősszel és télen a könnyen megpillantható közkedvelt nyílthalmazok és elszigeteltebb kevésbé heves közelebbi csillagkeletkezési régiók a mérsékeltebb tejútmező előtt némileg eltérő hangulatot adnak, mint nyáron a hihetetlen zsúfoltság tele extrém objektumokkal és helyszínekkel. De ez a bőség itt a lehető legjobb értelemben értendő, kiapadhatatlan forrása az esztétikumnak és fantasztikumnak

A Vulpecula és Sagitta csillagképek és mélyég-objektumaik Cseh Viktor felvételén.
Canon EOS 1100D, Carl Zeiss Jena ”Olympia” Sonnar 180 mm f/2.8 objektív, 17×30 s expozíció ISO 3200-on.

 

„Törpekvazár” a Hattyú csillagképben: a CH Cygni
A következő hónapok észlelési ajánlóiban amatőrtársunk, mentorunk, barátunk, a 2023 októberében elhunyt Papp Sándor legkedvesebb változóit veszem sorra, különös tekintettel azokra, ahol észleléseinek hiánya leginkább érezhető lesz távoztával. Magam részéről így szeretnék tisztelegni emlékének, jelképesen mintegy átvéve tőle a stafétát az őt követő észlelőgeneráció nevében.

A CH Cygni hazai észlelései mellett a legtöbb esetben a jól ismert PPS névkódot találhatjuk adatbázisainkban, Papp Sándor 1982 óta 1721 észleléssel járult hozzá a változó fénygörbéjéhez

A csillag az égbolt egyik legkülönlegesebb változócsillaga, a Z Andromedae típusú csillagok osztályának egyik legfényesebb képviselője, így általában binokulárral is megfigyelhető. A rendszer egy vörös ó­riásból és a vele szoros kettőst alkotó, kölcsönhatásban álló forró szubtörpéből áll, amely begyűjti a vörös óriás csillagszelének anyagát. Ebből forró akkréciós korong keletkezik a fehér törpe körül, melyben időnként kataklizmikus folyamatok zajlanak. A CH Cygni egyike azon ritka szimbiotikus változóknak, melyekben a robbanásszerű kidobódások irányított gázsugarat, azaz jetet is létrehoznak. A szimbiotikus változók esetében a színkép kombinált, egy hűvös csillag abszorpciós vonalait, sávjait és a forró csillag által magasan gerjesztett emissziós vonalakat is mutat.


A Z And típusú csillagok fényváltozása igen összetett. Eredete lehet a közös héjak átlátszóságának változása, illetve mindkét komponens fényességingadozása. A vörös óriás pulzálhat, a forró törpe anyagbefogásában változások lehetnek. Minden egyes ide sorolt csillag különleges, egyedi eset. A CH Cygni esetében is sokféle változás jelentkezik. Maga a vörös óriás félszabályosan pulzáló csillag, jellemzően 100–200 nap közötti ciklusokkal.

Együttállások
A júliusi együttállások főszereplői az Antares, a Szaturnusz és az M45 lesznek.
Július 17. 19:40 UT. Az Antares a dagadó (85%-os) Hold északi peremétől 28’-re. Az év egyik leglátványosabb Hold–csillag együttállására a csillagászati szürkületben, 16 fokos magasságban kerül majd sor.
Július 24. 21:20 UT. A Szaturnusz (0,9 magnitúdós) 84%-os, fogyó Hold nyugati peremétől 41’-cel nyugatra, a horizont felett 10 fokkal. Az éjszaka további részében a két égitest távolsága nőni fog-.
Július 29. 23:20 UT. A 30%-os, fogyó holdsarló északnyugati pereme a Plejádok (M45) csillaghalmaz legfényesebb csillagától, az Alcyonétól (η Tau) 1,2°-kal kelet-délkeletre. A látványos együttállásra 10 fok magasan kerül sor. A hajnali órákban a két objektum távolsága nőni fog.

Déli Delta Aquaridák (005 SDA)
maximuma: július 29/30.
Aktív: július 12. – augusztus 23. között.
Radiáns: α=340°, δ=–16° ; ZHR=25 ;r=2,5, sebesség: 41 km/s, közepesen gyorsak
Szülőégitest: 96P/Machholz?
A Delta Aquaridák igen intenzív raj, de Magyarországról csak mérsékelt erősségű, 10–30 rajtag várható óránként egész éjszaka alatt. A meteorok gyorsak, halványak, ritkán húznak nyomot, és kevés közöttük a tűzgömb. A Hold július 28-án utolsó negyedben lesz, ezért a maximum körüli napokban az éjszaka második felében zavar.

-4 magnitúdó körüli körüli Capricornida meteor 2017. július 17-én, Landy-Gyebnár Mónika felvételén.

Alfa Capricornidák (001 CAP) maximuma: július 29/30.
Aktív: július 3. és augusztus 15. között
Radiáns: α=307°, δ= –10° ; ZHR=5 ; r=2,5 , sebesség: 23 km/s, lassúak
Szülőégitest: 1969 P/NEAT
A nem túl szapora raj egyenletesen megemelkedett aktivitással jelentkezik a július 31-i maximum körül, csak ritkán produkál 5-nél több meteort óránként, viszont gazdag fényes tűzgömbökben. Meteorok egész éjszaka várhatók. A Hold július 28-án utolsó negyedben lesz, ezért a maximum körüli napokban az éjszaka második felében zavarja az észleléseket.

Észlelővíkend a Csillagtanyán (július 5-7.)
Az MCSE Csillagtanyáján (Lovasberény, János-hegyi út) észlelőhétvégét tartunk MCSE-tagok (észlelők és asztrofotósok) számára, mélyeges és változócsillagászati felhangokkal. Észlelés az MCSE távcsöveivel és saját műszerekkel (áramot biztosítunk). Napközben Nap-észlelés, ismerkedés Lovasberény és a környék nevezetességeivel (fakultatív), konzultáció távcsövekről, észlelésekről. Távcsöves célpontjaink: mélyég-objektumok, kettőscsillagok, változócsillagok és minden, ami érdekes lehet a kupolából (35 cm-es SC). (Állíts össze “kívánságlistát”! Mit szeretnél látni, észlelni?) Vajon sikerül még elcsípni az R Leo-t az esti égen? Vajon kitör végre a T CrB? Fedezd fel a nyári Tejutat! További információk itt.

Csóvás égi vándorok

A nyári napforduló után júliusban már hosszabbodnak az éjszakák, de ezt még a szabadságolások miatt nem nagyon vesszük észre. Azt viszont igen, hogy az utóbbi hónapok során egyre rövidebb az az üstökösöket tartalmazó lista, amelyeket érdemes egy 200/800-as tükrös távcsővel (vagy hasonlóval) megpróbálni fotografikus módszerrel felkeresni. Míg a júniusi listánk még 21 észlelésre ajánlott kométát tartalmazott, a mostani már csak 15 üstököst sorol fel, melyek közül 2-3 detektálása már kifejezetten a szerencsén múlhat.

Azért szerencsére ezek közt van 2 olyan üstökös, amit vizuálisan akár egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is sikerrel célba lehet venni. Ezeket szeretnénk mostani ajánlónkban bemutatni.

A tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

C/2023 V4 (Camarasa-Duszanowicz)

Jordi Camarasa spanyol csillagász jelentette be, hogy a svéd Grzegorz Duszanowicz és általa 2023. november 5-én egy a namíbiai Hacos Farmra telepített C11-es távcsővel készített felvételsorozaton egy diffúznak tűnő üstököst találtak. Még aznap éjszaka megerősítő megfigyelést végeztek egy nagyobb, C14-es távcsővel, amely tisztán kivehető csóvát és üstökös tevékenységre utaló jeleket mutatott. A megfigyelések közzététele után sorra érkeztek 6-án és 7-én a megerősítő észlelések. Ezek is arról számoltak be, hogy az üstökösnek erősen kondenzált 7-8 ívmásodperces kómája és 10 ívmásodperces PA 340 irányba mutató csóvája van.

Az üstökös május 30-án került legközelebb a Naphoz és nem csak tőle, de a Földtől is távolodik, így aktivitása csökkeni fog. Ennek következtében a jelenlegi 11 magnitúdós fényessége várhatóan közel 1 magnitúdót fog csökkenni. Egy ilyen fényes üstökös vizuális megkereséséhez inkább közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövet ajánlunk.

Az eddigi rossz megfigyelhetősége (Alacsonyan a horizont közelében kellett keresni) ebben a hónapban sokat javul. Július elején a Nagy Medve (Ursa Major) fejnél a Nagy Medve-Hiúz csillagképek határánál kell keresni kissé délkeletre az ο UMa-tól. A hónap folyamán innen halad keleti irányba végig a Nagy Medve „hasa” alatt és a hónap végére már a Nagy Medve-Vadászebek határán lesz megtalálható. Július folyamán egész éjszaka megfigyelhető, de javasolt az esti órákban megpróbálni megtalálni, mielőtt az északi égen alacsonyan a horizont közelébe kerül. 3-án este az NGC 2685 (fényesség: 11,3 magnitúdó; átmérő: 4,6 x 2,5 ívperc) galaxistól 24 ívpercre északra fog elhaladni, jó fotótémát kínálva. 28-án hajnalban könnyen meg lehet találni a χ UMa (fényesség: 3,65 magnitúdó) és az NGC 3893 (fényesség: 10,5 magnitúdó; átmérő: 4,5 x 2,8 ívperc) galaxis összekötő egyenes felénél. 29-én hajnalban pedig már az NGC 3949 (fényesség: 11,1 magnitúdó; átmérő: 2,9 x 1,7 ívperc) galaxistól 17 ívpercre nyugat-délnyugati irányban lehet megkeresni.

A C/2023 V4 (Camarasa-Duszanowicz) égi útja 2024.07.01-31. között, kiemelve a 2024.07.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2024.06.25. 19:59 (UT), 200/800 Refraktor + ASI 533MM, Elek Tamás

13P/Olbers

Túljutva a június 30-i napközelpontján már távolodni fog a 13P/Olbers üstökös a Naptól, azonban a Föld felé még közeledik. A várható fényessége a hónap során a kezdeti 7,2 magnitúdóról valószínűleg csökkenni fog körülbelül 0,5 magnitúdót, így binokulárokkal és kisebb távcsövekkel is megtalálható lesz az üstökös. A megtalálását nehezíti, hogy nem sokkal a szürkület után már alacsonyan lesz az északnyugati horizonton, így fényének vastag légkörön kell áthatolnia hozzánk. Megtalálását viszont segíti, hogy útja a hónap során szinte a Nagy Medve (Ursa Major) lábai alatt fog keleti irányba vezetni. A hónap elején még a Hiúz (Lynx) csillagkép nyugati részén, a Nagy Medve „mellső mancsai alatt” lehet felkeresni, ahonnan a hónap végére a Nagy Medve hátsó lábait elhagyva, de még a Nagy Medve csillagképben a Nagy Medve és Kis Oroszlán határán lehet megtalálni. Ha nem ilyen alacsonyan lenne megfigyelhető, akkor 26-án szép együttállásban lehetne megfigyelni a NGC 3432 (fényesség: 11,3 magnitúdó; átmérő: 6,6 x 1,6 ívperc) galaxissal, amit 36 ívpercre közelít meg.

A 13P/Olbers égi útja 2024.07.01-31. között, kiemelve a 2024.07.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült

250/1000 Refraktor + ASI 533MM; Gain 100; 29×30 s, Forgács Attila

2024.06.25. 20:30 (UT), 20×60 binokulár, nagyítás 20x; látómező 2 fok, Czeglédi Balázs

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathatunk a szép és érdekes képek között.

Kaposvári Z., Nmá, Mzs, Kovács Marcell, Bgb

 

 

 

Ajánljuk...