Égi kalendárium: 2024. október – jön az üstökös!

Megérkezett az igazi ősz, az éjszakák rohamosan hosszabbodnak, égi látnivaló van bőven. A legfőbb kérdés: mennyire lesz fényes a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)-üstökös? Reményeink szerint a hónap közepén igazi látványosság vár ránk az esti szürkületben. Ugyanakkor kiválóan észlelhető a Szaturnusz, egyre korábban kel a Jupiter is, íme, itt az óriásbolygók szezonja.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nagy részében nincs megfigyelésre alkalmas helyzetben. Az utolsó napokban már megkísérelhető a felkeresése napnyugta után a délnyugati látóhatár közelében, de 31-én is csak fél órával nyugszik a Nap után.

Vénusz: Ragyogó fehér fényű égitestként látható az esti délnyugati égen. Láthatósága fokozatosan javul. A hónap elején közel egy, a végén egy és negyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége ­–3,9^m-ról –4,0^m-ra, átmérője 12,2″-ről 14,1″-re nő, fázisa 0,85-ról 0,77-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez az Ikrek, majd 29-étől a Rák csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében jól megfigyelhető. Fényessége 0,5^m-ról 0,1^m-ra, látszó átmérője 7,5″-ről 9,1″-re nő.

Jupiter: Előretartó mozgása 7-én hátrálóba vált, továbbra is a Bika csillagképben tartózkodik. Este kel, az éjszaka nagy részében megfigyelhető mint ragyogó sárgásfehér fényű égitest. Fényessége –2,6^m, átmérője 44″.

Szaturnusz: A Vízöntő csillagképben látható, hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd. A déli-délnyugati ég alján kereshető, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,7^m, átmérője 19″.

Uránusz: Az esti órákban kel, az éjszaka döntő részében megfigyelhető. A Bika csillagképben végzi hátráló mozgását.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgást végez a Halak csillagképben.

A Szaturnusz szeptember 23-án, Blahó Norbert felvételén.

Csóvás égi vándorok

Az októberi hideg és egyre hosszabbodó éjszakák beköszöntével jópár üstökös van az égen, melyeket egy 200/800-as tükrös távcsővel (vagy hasonlóval) fotografikus módszerrel érdemes lehet felkeresni. Szerencsére azonban van egy olyan üstökös, amiben 4 évvel a C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös után, akár szabad szemmel is gyönyörködhetünk az esti szürkületben.

A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS)

Szeptember 27-én 0,391 CSE naptávolságban bekövetkezett napközelpontja előtt – többek feltételezésével ellentétben – nem esett szét a C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS), bár ennek jeleit páran látni vélték. Az üstökös túljutott pályájának legkritikusabb szakaszán és már távolodik a Naptól, de a hónap első harmadában közeledik a Földhöz, 0,47 CSE-re megközelítve bolygónkat. Ezután már nemcsak a Naptól, hanem tőlünk is távolodik, így csökkenő aktivitását egyre messzebbről figyelhetjük meg. A napközelsége idején és az azóta kidobott poranyag – ami a kóma és a csóva jelentős részét alkotja – szépen szétterül a pálya mentén és a fényesség látszólag jelentősen emeli, így akár a -2; -4 magnitúdós fényességet is elérheti. Az esti égbolt legfényesebb csillaga a 0 magnitúdós Vega a Lant (Lyra) fő csillaga, szintén megfigyelhető lesz ezeken az éjszakákon magasan a fejünk felett. Az üstökös fényességét hozzá lehet a legjobban hasonlítani majd, bár a várakozások szerint a csillagnál fényesebb lesz.

Az üstököst a nyugati horizont közvetlen közelében kell majd keresni. A hónap közepén előfordulhat, hogy a napnyugta után, mintha a földből nőne ki, úgy emelkedik a horizont fölé az üstökös csóvája, miközben a magja már nem lesz látható. Ez a látvány a napok haladtával egyre később következhet be, mivel az üstökös gyorsan halad kelet felé és csóvájával együtt magja is egyre jobban megfigyelhető lesz az esti szürkületben. Legkönnyebben talán pár nappal földközelsége után – október közepén – lesz megfigyelhető, amikor még elég fényes, de már elég messze lesz a naptól, hogy a sötétedő égi háttér előtt szép látványt nyújtson. Ekkor, október közepén még a Szűz (Virgo) csillagkép keleti oldalán lesz megtalálható, de gyorsan átvág a Kígyó (Serpens) csillagképen és majdnem teljesen átszeli a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagképet is. A hónap végén már ennek a csillagképnek a keleti határán kell keresni. Sajnos ez idő alatt a fényessége várhatóan 4 magnitúdót fog csökkenni, de még így is könnyen azonosítható lesz az esti égen, mint szabadszemes objektum.

A távcsöves megfigyelőknek, és főleg az asztrofotósoknak lesz kedvező két üstökös együttállása október 15-én. Ekkor C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) és a Naptól szintén távolodó, de még mindig 10 magnitúdó körüli 13P/Olbers üstökösök 1 fok közelébe kerülnek egymáshoz. Utóbbi üstökös éppen a legjobb láthatóság idején, este 19 órakor és 13 fok horizont feletti magasságnál elhalad egy 7,2 magnitúdós csillag előtt, így csalóka nagy fényességet kölcsönözve az üstökösnek.

Az üstökös égi útja októberben.

Tenerife – 2024.09.28. 05:32 (UT), SonyA7s; ISO16000, 26×5 s, Farkasréti György

La Palma – 2024.09.30. 05:45 (UT), Nikon Z7, ISO 1600; 13×3 s, Snajder Mihály

Tápióbicske – 2024.09.30. 04:42 (UT), Nikon D3300; ISO 100; 1×10 s, Majzik Lionel

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

A Respighi-kráter

Ember legyen a talpán, aki a 19 kilométeres Respighi-krátert akarja észlelni. Ennek oka nem is a méretében, mert egy ekkora kráter akár binokulárral is azonosítható, hanem a holdkorongon elfoglalt pozíciójában keresendő. A Respighi a Mare Spumanstól keletre, a Mare Undarum déli szélén fekvő 51 km-es Dubyago-krátertől közvetlenül délkeletre található. Szelenografikus koordinátái: északi szélesség 2,8°, keleti hosszúság 71,9°. Először a Mare Crisiumtól délkeletre elterülő Mare Undarumot kell megtalálnunk. Ha ez megvan, akkor már a Dubyago-kráter azonosítása sem okozhat gondot. Innentől viszont nagyon oda kell figyelnünk, mert könnyen összetéveszthetjük kráterünket a tőle kissé keletre fekvő, hozzá hasonló megjelenésű és méretű Liouville-kráterrel. Mindenképpen egy jó térképpel álljunk neki a munkának. A Respighit észlelhetjük a vékony holdsarlón és a teleholdat követő időszakban is, csak arra érdemes odafigyelni, hogy olyankor próbálkozzunk, amikor a Hold deklinációja magas, a szélességi libráció értéke pedig olyan, hogy a keleti félgömb fordul be a Föld irányába. Szerencsésebb, ha a telehold utáni időszakban észlelünk, mert ilyenkor a keleti belső sáncot világítja meg a napfény, és a Respighinek igen fényes falai vannak. 2024-ben kedvező alkalom kínálkozik a növekvő fázisnál április 11-én, május 11-én és június 9-én, a fogyó fázisnál pedig október 17-én, november 16-án és december 15-én. Mind a hat felsorolt dátumon magas, +20° feletti deklinációnál és +5° körüli hosszúsági librációs értéknél észlelhetjük. A Respighi a peremhez közeli pozíciójának köszönhetően erősen elliptikus alakú kráter. Alakja ötszög, ami nagyobb műszerekkel már érzékelhető a Földről is. A kráteraljzat, ami a ferde rálátás miatt csak épphogy megfigyelhető, sima, csak néhány omlásnyom tarkítja. Ami viszont feltűnő és szép látvány, az a széles keleti sáncfal. Itt a legnagyobb műszerekkel finom részleteket is láthatunk. A Respighitől délre egy elnyúlt alakú, sötét bazalttal feltöltött aljú krátert találunk, ez a Schubert N, ami segíthet a Respighi biztos azonosításában.

A Respighi-kráter Kocsis Antal felvételén

(Kaposvári Z., Nmá, Ggz, Majzik L.)