Égi kalendárium: 2020. november

Az amatőrcsillagász észlelői hagyomány úgy tartja, novemberrel együtt érkezik meg a borult, tartósan párás időjárás, amely lehetetlenné teszi a csillagászati észleléseket. Reméljük, lesz lehetőség észlelésekre az utolsó őszi hónapban is. Az esti égen még mindig nagyon kedvező a Mars észlelhetősége, hajnalban pedig a Merkúr kedvező láthatósága miatt érdemes korán kelni. Ugyancsak érdemes nyomon követni a Jupiter és a Szaturnusz égi útját, hiszen decemberben igen szoros együttállásukat figyelhetjük majd meg.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap folyamán jól megfigyelhető napkelte előtt a délkeleti ég alján, idei legjobb hajnali láthatóságát adva. A hónap elején bő egy órával kel a Nap előtt. 10-én kerül legnagyobb nyugati kitérésbe, 19,1°-ra a Naptól. Ekkor majdnem két órával kel a Nap előtt. Megfigyelhetősége csak a hónap végére romlik kissé, de ekkor is még egy órával kel korábban, mint a Nap.
Vénusz: Ragyogó fehér égitestként fénylik a délkeleti égbolton. Noha egyre közelebb látszik a Naphoz, még mindig kedvező a láthatósága. A hónap elején bő három, a végén két és fél órával kel a Napot megelőzve. Fényessége –4,0m-ról –3,9m-ra, átmérője 13,1”-ről 11,7”-re csökken, fázisa 0,81-ról 0,88-ra nő.
Mars: Hátráló, majd 15-től előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben. Az éjszaka nagyobb részében látszik a déli égen, hajnalban nyugszik. Ragyogó vöröses fénye segíti gyors megtalálását. Fényessége rohamosan csökken –2,1m-ról –1,2m-ra, látszó átmérője is gyorsan zsugorodik, 20”-ről 14,7”-re.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Sagittariusban. A hónap folyamán napnyugta után kereshető a délnyugati látóhatár közelében, az esti órákban nyugszik. Fényessége –2,1m, átmérője 36”.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Sagittariusban. A délkeleti ég alján kereshető napnyugta után, az esti órákban nyugszik. Fényessége 0,6 magnitúdó, átmérője 16”.
Uránusz: Az éjszaka nagy részében kereshető az Ariesben. Hajnalban nyugszik. Hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg az Aquarius csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Lassuló hátráló mozgása 29-én vált előretartóra.

Csóvás égi vándorok

Az üstökösök és az idő járása továbbra sem kedvez ezen égitestek megfigyelést szerető amatőrcsillagászoknak. Az égbolton most is van 30-35 olyan kométa, amit fotografikusan egy 200/800-as Newton-távcsővel és kevesebb, mint 10 perc (határfényesség 18,5 magnitúdó) expozíciós idővel meg lehet próbálni felkeresni. Azonban ezek többsége 15-16 magnitúdós, vagy halványabb és csak egy kis diffúz pacaként látszik a felvételeken, ha éppen látszik. Azért érdemes egy-egy kísérletet tenni megfigyelésükkel majd dokumentálásukkal az MCSE észlelések feltöltésére rendszeresített oldalán: https://eszlelesek.mcse.hu

A fentiek ellenére kisebb távcsövekkel és akár vizuálisan is akad látnivaló az égen, de mint mindennek, ennek is megvan az ára. Este 10 órakor már megfigyelhető magasságba emelkedik a 2020. június 27-én a Hawaii Mauna Loa Obszervatóriumban felfedezett C/2020 M3 (ATLAS) jelű üstökös. Sajnos csak október második felében emelkedett elég magasra a déli horizont fölé, hogy hazánkból is megfigyelhetővé váljon. Ekkor, pontosan október 25-én következett be napközelsége 1,3 CSE távolságnál, így aktivitása várhatóan csökkenni fog. A csökkenő aktivitás általában csökkenő fényességet is eredményez, azonban az üstökös majd csak november közepén kerül földközelbe, (0,358 CSE), így a Naptól való távolodás miatti fényességcsökkenést talán ellensúlyozza a Földhöz való közeledés miatti látszólagos fényességnövekedés. A három égitest egymáshoz viszonyított helyzetének változása miatt remélhetőleg a jelenlegi 8-8,5 magnitúdós fényessége megmarad a hónap közepéig. Utána viszont valószínűleg gyors mérséklődésnek fog indulni. Az üstököst a sokak kedvencének számító Orion csillagképben nagy diffúz foltként lehet keresni. A hónap elején még a Nyúl (Lepus) és az Orion határán található, ahonnan a hónap végére a Bika (Taurus) csillagkép közepéig jut.

C/2020 M3 (ATLAS) üstökös, 2020.10.22 00:56-01:10 (UT), Nikon D5300, 5,6/300 f; ISO 6400, 24 x 30 s (Landy-Gyebnár Mónika)

A C/2020 M3 (ATLAS) üstökös napi pozíciói 2020 novembere során.

A következő, kisebb távcsővel is felkereshető üstököshöz, a C/2020 S3 (Erasmus)-hoz viszont már hajnalban célszerű felkelni. A kométa a hónap elején még a Szextáns (Sextans) csillagképben található meg. Innen a nagy zöldes színű vándor nagyon sietősen mozog kelet felé a Serleg (Crater), majd a Holló (Corvus) csillagképeken át a Mérlegbe (Libra), hogy majd december közepén elérje napközelpontját. Ezért a hónap végén már szinte a Vénusszal és a Merkúrral kel a Nap előtt másfél órával, így megfigyelhetősége ekkor már nehéz lesz, annak ellenére, hogy fényessége a jelenlegi 9,5 magnitúdóról jelentősen, akár több magnitúdót is növekedhet.

Mivel a perihéliumának időpontjában 0,4 CSE távolságra közelíti meg központi égitestünket, ezért lehetséges az, hogy annak sugárzása miatt ez a „piszkos hógolyó”, vagyis az üstökös, elpárolog, szétesik. Az év első hónapjaiban a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös is hasonló módon járt. Mielőtt elérte volna napközelpontját a Nap sugárzásának hatására darabjaira hullott és eltűnt. Ez megtörténhet a C/2020 S3 (Erasmus)-szal, ezért is érdemes szinte napról napra, óráról órára követni mozgását.

Az utolsó ajánlónkban szereplő üstökös szintén hajnalban látszik, de ellentétben a fentiekben említett másik kométával a C/2020 P1 (NEOWISE) már túl van napközelpontján, ami 0,34 CSE távolságban volt a Naptól. Ez az üstökös túlélte ezt a megközelítést és már távolodik a Naptól, így aktivitása csökken. Ráadásul a Földtől is távolodik, így jelenlegi 10 magnitúdós fényessége rohamosan fog csökkenni. Ezek miatt a hónap elején még kis/közepes távcsövekkel is lehetőség van a felkeresésére, ahogy az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép alján kelet felé halad. A hónap végére viszont vizuálisan már inkább közepes/nagy távcsövekkel, fotografikusan pedig inkább közepes távcsővel érdemes megpróbálni megörökíteni. November 1. napján az NGC 5248 (fényesség: 10,3 magnitúdó; átmérő: 6,2 x 4,5 ívperc) galaxissal kerülhet egy látómezőbe, majd 8-10-e között halad el az NGC 5416 jelű galaxissal fémjelzett galaxiscsoport közelében.

Kisbolygó-okkultáció november 29-én

November 29-én 0:39,4 UT-kor a (419) Vaticana kisbolygó elfedi a TYC 1965-00114-1 jezésű csillagot. A kisbolygó fényessége 13,4 magnitúdó, a csillagé 10,1 magnitúdó, a fedés során az elhalványodás maximális mértéke 3,3 magnitúdó, maximális időtartama 10, 7 s. A 89,5 km kisbolygó árnyéka – az előrejelzés szerint – Magyarország keleti részét érinti, azonban ettől jelentős eltérések is lehetségesek. (https://www.vvs.be/werkgroepen/werkgroep-bedekkingen)

A hónap változócsillaga: az IW Andromedae

A Z Camelopardalis csillagok a törpenóvák egyik különleges csoportját alkotják. Általában az U Geminorum típusú szoros kettőscsillagokhoz hasonló kitöréseket mutatnak, ám fénygörbéjük leszálló ágán hosszabb-rövidebb fényállandósulás (standstill) is mutatkozhat. Ezek gyakorisága rendkívül változatos. Néha igen hosszúak lehetnek (mint a névadó Z Camelopardalis legutóbbi, máig tartó standstillje), de van, hogy nagyon ritkák, sőt néha teljesen hiányozhatnak is. (Utóbbi esetben néhány irodalmi forrás az újkeletű „ZCAM-imposztor” elnevezéssel illeti ezeket a csillagokat.)

A fényállandósulások leggyakrabban a kitöréseket követően jelentkeznek a fénygörbén, majd a csillag rendszerint nyugalmi állapotba (minimumba) kerül. Ám néhány kivételes csillagnál a standstillek a felszálló ágon jelennek meg, ezeket követi aztán a tényleges kitörés. Az alcsoport névadója az IW Andromedae, de olyan, a magyar változóészlelők körében is többé-kevésbé ismert változók tartoznak még ide, mint a HL CMa, az AH Her, az UZ Ser és a HX Peg.

Az IW And – rövid standstilljei kivételével- szinte állandó mozgásban van, szinte borítékolható, hogy napról napra más-más fényesség-értéket állapíthatunk meg nála. Sajnos nem túlságosan fényes változó, biztos észleléséhez minimum 20 cm-es távcső szükséges, míg 3-4 hetente bekövetkező kitöréseit akár kisebb távcsővel is elcsíphetjük, ilyenkor ugyanis rendszeresen megközelíti a 13,5^m-t.