Égi kalendárium: 2025. június

A bolygók járása
Merkúr: Az első napokban még nincs megfigyelésre alkalmas helyzetben. Június 5-én már kereshető napnyugta után. Láthatósága gyorsan javul, a hónap végén már másfél órával a Napot követően nyugszik. Ez idei második legjobb esti láthatósága.
Vénusz: Fehér fényű, fényes égitestként látszik napkelte előtt a keleti égen. 1-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 45,9°-ra a Naptól, egy és háromnegyed órával kel a Nap előtt. Lassan közeledik a Naphoz, de egyre magasabbra kerül, a hónap végére bő két és negyed órával kel előtte. Fényessége –4,4m-ról –4,2m-ra, átmérője 23,9”-ről 18”-re csökken, fázisa 0,5-ről 0,63-ra nő.
Mars: Folytatja előretartó mozgását az Leo csillagképben. Éjfél előtt nyugszik, napnyugta után kereshető a nyugati ég alján. Vörös fénye segíti a megkeresését, de egyre halványabb, ami nehezíti a megfigyelését. Fényessége 1,2m-ról 1,4m-ra, látszó átmérője 5,5”-ről 4,9”-re csökken.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Taurus, majd 12-től a Gemini csillagképben. A hónap legelején még kereshető napnyugta után az északnyugati látóhatár közelében. Ezt követően a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 24-én kerül együttállásba a Nappal. Fényessége –1,9m, átmérője 32”.
Szaturnusz: Előretartó, fokozatosan lassuló mozgást végez a Pisces csillagképben. Éjfél után kel. Fényessége 1,0m, átmérője 17”.
Uránusz: A hónap második felétől napkelte előtt látható a keleti ég alján. A hónap első harmadában a felkeresését még nagyban megnehezíti a hajnalpír fénye. Előretartó mozgást végez a Taurus csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel, az éjszaka második felében kereshető a Pisces csillagképben. Előretartó mozgása a hónap végére csaknem állóra lassul.

Hajnalok hajnalán már érdemes a Szaturnuszra vadászni. A bolygó már a gyűrűátfordulás után van, a rálátás még mindig kedvezőtlen, de izgalmas látvány! Ezt a felvételt még 2024. szeptember 23-án készítette az óriásbolygóról Blahó Norbert.

A hónap változócsillaga: az U Bootis
Az óriás és szuperóriás pulzáló változócsillagok amplitúdói a csillagviselkedés széles skáláját mutatják. Míg a cefeidák amplitúdója emberi léptékkel mérve állandónak tekinthető, addig a miráknál a stabil fénygörbe inkább kivételesnek számít. Ahogy haladunk a jóval gyakoribb félszabályos és szabálytalan változók felé, a csillagok fénymenete úgy válik egyre kaotikusabbá. A szemireguláris, azaz félszabályos változók közül az SRa altípus mutatja a legegyenletesebb pulzációt, e csillagok besorolása majdhogynem önkényes, sok esetben csupán kisebb, 2 és fél magnitúdót nem meghaladó amplitúdójuk különbözteti meg őket a miráktól (az SRc csillagoknál az amplitúdó már az 1 magnitúdót is alig éri el). Az SRb altípusba sorolt változók ezzel szemben már méltók elnevezésükhöz, mivel ezek fénygörbéjén már csak jóval gyengébb, vagy éppen határozott, ám többszörös periodicitás mutatható ki. Így esetükben előfordulhat nyugodtabb és aktívabb időszakok váltakozása, de fénygörbéjüket jellemezheti két vagy több, általában radiális irányú rezgés egymásra rakódása is.

Az U Bootis ez utóbbi csoportba tartozik. Az amatőrcsillagászok immár több mint 100 évre visszanyúló észleléseinek köszönhetően, Fourier-analízissel kimutatták, hogy a csillag alapvetően kaotikus görbét követő amplitúdóváltozásaira egy 201,5 napos főperiódusú, 0,66m félamplitúdójú és egy 100,4 napos másodperiódusú, 0,2m félamplitúdójú rezgés rakódik. Így bár a teljes fénymenet szélesebb határok közé tehető, szabályosságot csupán e két, viszonylag kisebb rezgés mutat. Láthatjuk tehát, hogy e csillagok viselkedése igen bonyolult, ám az évtizedeken át tartó folyamatok rendkívül sokat elárulnak a késői csillagfejlődésről, mi több, Napunk lehetséges jövőjéről. A változóészlelő amatőrcsillagászoknak ezért még a modern automata megfigyelési rendszerek mellett is komoly szerepük lehet az igen hosszú, generációkon átívelő adatgyűjtésben. Az U Bootis változásait kisebb távcsővel, heti egy-két észleléssel érdemes nyomon követnünk.

Kettőscsillag-ajánlat: WDS 13496+1301 SHY 635
A Bootes (Ökörhajcsár) csillagkép nem bővelkedik mélyég-objektumokban, annál több érdekes kettős rendszert tartalmaz. Közülük is kiemelkedik az SHY 635 közös sajátmozgású fizikai rendszer rendkívül nagy szögtávolságával. A 72,28 ívperc (1,20°) szeparáció miatt a nagyobb látómezejű távcsövekkel vizsgálható párok közé tartozik. Csillagainak fényessége 6,72 és 6,94 magnitúdó.
A rendszer főkomponense (HD 120510) F8V színképtípusú, sárgásfehér színű spektroszkópiai kettős, kísérője (HD 120865) hasonló színű, F5III típusú csillag, 4,28°-ra található az A komponenstől 179° (déli) irányban. Az okulárba tekintve érdekes látvány tárul a szemünk elé, két párt láthatunk, amelyek szinte párhuzamosan helyezkednek el egymáshoz képest látszólag egy elnyújtott paralelogrammát formázva, ezek közül a déli irányba eső két csillag alkotja az SHY 635 komponenseit.

Múzeumok éjszakája június 21-én
Hazánkban 2003 óta tartják a Múzeumok éjszakáját, többnyire a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton. Idén pontosan a nyári napforduló napjára esik az év legjelentősebb kulturális eseménye. Sok helyszínen kínálnak majd csillagászati programot is (l. www. mcse.hu), jellemzően távcsöves bemutatót. A kora nyári égbolt látnivalói mellett ezen az estén a Mars és a Regulus közelsége számít érdekességnek. A két égitest legnagyobb, 50’-es közelsége június 16-án következik be, de még 21-én este is viszonylag közel láthatók.
A távolodó Marson kevés részlet figyelhető meg távcsöveinkkel, igazán látványos bolygó csak a hajnali égen mutatkozik, ha a távcsöves program is hajnalig tart, akkor a Szaturnusz, a Vénusz és a holdsarló látványáért érdemes lesz ébren maradni. (A holdsarló és a Vénusz 6,5 fokra lesz egymástól.)

Budapesten népszerű közösségi program a Múzeumok éjszakája, az 5-ös számú múzeumi járat egyik állomása a Polaris Csillagvizsgáló, ahol természetesen ismét várjuk az érdeklődőket. Napközben észlelési tanfolyamunk, A távcső világa foglalkozásán vehetnek rész tagjaink, és ismét lesz új a Nap alatt, vagyis Nap-bemutatót is tartunk a nyári napforduló alkalmából.