Égi kalendárium: 2025. november

Novemberről nem illik jókat mondani: egyre sötétebb van, gyakori a rossz, ködös idő – ámbár épp ma, november 1-jén ragyogóan süt a Nap, az időjárás szokásai változnak, reménykedjünk egy kevésbé ködös novemberben, hiszen látnivaló mindig van (lenne) bőven.

A bolygók járása

Merkúr: A hónap elején napnyugta után még megkísérelhető felkeresése a délnyugati látóhatár közelében. Hamarosan elvész az alkonyi fényben, 20-án alsó együttállásban van a Nappal. Utána gyorsan megjelenik a hajnali égen, 24-én már 50 perccel kel korábban a Napnál. Láthatósága gyorsan javul, a hónap végén másfél órával kel a Nap előtt. Ez idén a második kedvező hajnali megfigyelhetősége.

Vénusz: Napkelte előtt kereshető a délkeleti ég alján mint fényes fehér színű égitest. Láthatósága egyre romlik, a hónap elején másfél, a végén már csak háromnegyed órával kel a Nap előtt. Fényessége –3,9, átmérője 10,3″-ről 9,9″-re csökken, fázisa 0,96-ról 0,99-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Mérleg, 4-től a Skorpió, majd 15-től a Kígyótartó csillagképben. a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,4^m-ról 1,3^m-ra nő, látszó átmérője 3,9″.

Jupiter: Előretartó, majd 11-től hátráló mozgást végez az Ikrek csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagyobb részében megfigyelhető mint fényes, sárgásfehér színű égitest. Fényessége  –2,4^m, átmérője 42″.

Szaturnusz: Hátráló, majd 29-től előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. A délnyugati égen látszik az éjszaka első felében, éjfél után nyugszik. Fényessége 0,8^m, átmérője 18″.

Uránusz: Egész éjszaka jól megfigyelhető, folytatja hátráló mozgását a Bika csillagképben. 21-én szembenállásban van a Nappal.

Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak csillagképben. Éjfél után nyugszik. Hátráló mozgása fokozatosan lassul.

Radnóti Miklós
NOVEMBER

Megjött a fagy, siklik a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.

(1940)

Az Uránusz 2025-ös láthatósága

A közepesnél nagyobb távcsővel felszerelt amatőröknek érdemes az Uránusz észlelésével próbálkozni. A bolygó 2025. november 21-i oppozíciójakor (és egész idei láthatósága során) a  Bika csillagképben kereshető fel, a Plejádok közelében, igen látványos égterületen. Az oppozícióban járó Uránusz 18,51 CSE távolságra lesz Földünktől, korongja 3,8” átmérőjű, fényessége 5,6 magnitúdó lesz. (Fényessége és magas égi helyzete révén érdemes megpróbálkozni szabad szemes megpillantásával is.) Digitális képrögzítéssel megörökíthető az Uránusz különleges türkizkék színe és legnagyobb holdjai is. 30 cm-es vagy nagyobb átmérőjű távcsövekkel már lehetséges részletgazdagabb felvételeket is készíteni, amelyeken már a poláris régió jól elkülöníthető.

Szaturnusz-holdak jelenségei

November 14/15. A Titan a Szaturnusz mögött. A teljes okkultáció megfigyelhető, 14-én 18:42-kor érinti a Titan a Szaturnusz nyugati peremét közel a szinte éléről látszó gyűrűkhöz. A belépés időtartama 16 perc. Éjfél után, 15-én 0:25 UT-kor várható a hold előbukkanása a nyugati peremen. Kilépéskor a Szaturnusz már csak 2–3 fokkal lesz a horizont felett.

November 22. A Titan a Szaturnusz előtt. A Titan elvonul a Szaturnusz korongja előtt. A két égitest érintkezése 18:49 UT-kor várható. Ezt megelőzően láthatjuk amint a Titan piciny korongja közelít a Szaturnusz felé, 16 perc alatt kerül teljesen a bolygó elé. A halványságra holdat nehéz lesz követni a korongon amint az éjszaka folyamán egyre nyugatabbra halad. A kilépésre hat órát kell várni, de addigra már a bolygó lenyugszik.

November 30. A Titan a Szaturnusz mögött. A Titant ismét elfedi a Szaturnusz, a belépés kezdete 17:15 UT, és kb. negyed óra alatt a hold teljesen eltűnik a Szaturnusz mögött. Most a kilépést is megfigyelhetjük, amint 23:00 UT-kor a hold fokozatosan előtűnik a bolygó keleti oldalán. Ekkor a Szaturnusz még 7 fokkal lesz a nyugati horizont felett.

Leonidák (013 LEO) meteorraj

Maximuma:               november 17. 17:40 UT (λ_⊙=235,27°)
Aktív:                             november 6. – november 30. között
Radiáns: α=152°, δ= +22°, ZHR: ≈10-15, r=2,5, sebesség: 71 km/s –gyorsak
Szülőégitest:               55P/Tempel–Tuttle-üstökös

A  Leonidák a legismertebb meteorraj, elsősorban időnkénti, emlékezetes kitörései révén (1833, 1866, 1966, 1999 és 2001.)  A Leonidák jellemzően fényes meteorok, és nyomot is húznak.

A 55P/Tempel–Tuttle-üstökös már jócskán áthaladt naptávolpontján, 2031. május 20-án éri el perihéliumát. A meteoroidok, amelyeket észlelünk, az üstökös előtt haladnak. A porkibocsátás mechanizmusának megismerése az utóbbi években megengedte, hogy előre jelezzük a meteorok változó aktivitását. A fentiekben megadott fő maximum előtti időpontra Maslov (2007) számított 2025. november 17. 10^h UT (λ_⊙=234,95°) időpontra egy kisebb ZHR=10–15 várható aktivitású kisebb csúcsot. Az 1699-es porcsóvából egy másik csúcsot számított november 17-én 18^h-23^h közötti órákra. Az aktivitás mértékét nehéz előre megbecsülni. A földközeli részecskék az üstökösből visszafelé lökődnek ki. A kisebb részecskéket a Nap sugárnyomása kifelé tolja. Mindezek alapján a ZHR csekély mértékű növekedése várható, de az átlagfényesség a szokásosnál magasabb lesz.

Vaubaillon egy másik, régi, az 1167-es ágat említi. Ez november 9-én 22^h UT-kor kerül közel a Földhöz. Érdemes erre is készülni, noha az aktivitás mértéke ismeretlen. Ugyanez vonatkozik az 1633-as ágra. Ez távolabb lesz a Földtől, de érdemes figyelni november 15-én 03^h UT-körül is. A fentiek időrendben:

nov. 09. 22^h UT (1167-es porcsóva)
nov 15. 03^h UT (1633-as porcsóva)
nov 17. 10^h UT (maximum λ = 234,95°)
nov 17. 18^h UT (maximum λ = 235,27°)
nov 17. 18^h − 23^h UT (1699-es porcsóva)

Újhold november 20-án lesz, így a megfigyeléseket gyakorlatilag nem zavarja.

Az égbolt mindenkié – MCSE tagtoborzó 2026

Csóvás égi vándorok

November hosszú éjszakáin van jó pár olyan üstökös, amit fotografikusan egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel fotografikusan meg lehet figyelni. Szerencsére azonban vannak köztük olyanok is, amelynek a fényessége várhatóan eléri a 13 magnitúdót, így vizuálisan már ugyanezen méretű, vagy akár kisebb átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhetők. Most utóbbiakat szeretnénk bemutatni.

C/2025 A6 (Lemmon)

Az elmúlt két hónap legkedveltebb üstököse lett. Ennek oka, hogy a hajnali égről átkerült az esti égre és fényessége a szabad szemmel történő megfigyelést is lehetővé tette. Ehhez azonban sötét vidéki égre volt szükség. Ha valaki még meg akarja pillantani, akkor igyekeznie kell, ugyanis a következő egy hét során az üstökös, mind látszólag, mind a valóságban közeledik a Naphoz. A valóságos közeledés az aktivitás növekedésével jár, így elvileg fényesebbnek kell lennie. Azonban ahogy látszólag közeledik a Naphoz, úgy romlik a megfigyelhetősége. A hónap elején, amikor a Nap már 12 fokkal van a látóhatár alatt, az üstökös még 20 fok magasan figyelhető meg. A hónap közepén, amikor a Nap ugyancsak 12 fokkal lesz a látóhatár alatt, akkor az üstökös már csak 4 fokkal lesz a horizont felett. Ez azt jelenti, hogy egyre vastagabb légrétegen keresztül lehet megfigyelni, ami elmossa a finom részleteket és csökkenti a látszólagos fényességét is. A hónap második felében már szinte együtt mozog a Nappal (együtt nyugszik vele). Az üstökös a hónap első napján a Kígyó (Serpens) és a Kígyótartó (Ophicius) határától mozog a Kígyótartó déli részén délkeleti irányba és a hónap végére el is éri annak déli határát, amikor már esélytelen lehet a megpillantása.

Megfigyelésére nagyjából november 7-ig van jó lehetőség, de addig is romlik láthatósága, annak ellenére, hogy fényessége a várakozások szerint stabilan tarthatja a 5 magnitúdó körüli értéket. Sajnos láthatóságán a tőle látszóleg távolodó, de ugyanakkor növekvő Hold is ront.

 

C/2025 T1 (ATLAS)

Az üstököst 2025. október 11-én fedezeték fel az „Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System” (ATLAS) kutatási program keretében működő és a Mauna Loa-n (Hawaiia) elhelyezett 50 cm átmérőjű távcső felvételein. A kométa ezeken a felvételeken kisbolygószerűnek látszott, de átnézve az ugyanezzel a távcsővel korábban, október 3-én végzett megfigyeléseket az üstökös 6-8 ívmásodperces kómát mutatott. Fényessége ezeken a korábbi felvételeken 18,1 magnitúdó volt, míg a felfedezésekor már 17 magnitúdós volt az égitest. Akkor 1,38 CSE távolságra volt a Naptól és 1,6 CSE-re a Földtől.

A felfedezése óta eltelt idő alatt, mind a Naphoz, mind a Földhöz egyre közelebb került, így látszólagos fényessége is rohamosan emelkedett. November elején már 12 magnitúdó körüli összfényességgel rendelkezik, így közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető. Napközelpontja majd csak december 2-án fog bekövetkezni, így növekvő aktivitással számolhatunk ennél a főként gázokkal teli üstökösnél, amire zöld kómája és vékony kis csóvája utal. A növekvő ektivitásnak köszönhetően elképzelhető, hogy a fokozódó gázkiáramlás több port is magával ragad és fényessége a várt 0,5 magnitúdós növekedést meghaladó lesz, így akár kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhető vizuálisan.

A C/2025 T1 (ATLAS) a hónap első felében egész éjszaka felkereshető. Hóanp elején az útját a Nagy Medve (Ursa Major) – Ökörhajcsár (Bootes) – Sárkány (Draco) csillagképek határánál kezdi és halad délkeleti irányba. A hónap első napjaiban az Ökörhajcsár északi határán hald, majd átlép a Herkules csillagképbe, amelynek északi részén halad. A hónap közepére már az esti égen lesz csak megfigyelhető, miközben tovább száguld a Herkulesben, majd a Lant (Lyra) csillakép délnyugati oldalán, végül a Róka (Vulpecula) csillagépben fejezi be útját a Tejút csillagokkal gazdagon teleszórt vidékén. Égi útja során sem jelentősebb mélyég objektum, sem fényesebb csillag közelében nem halad el. Gyors mozgása miatt azonosítása is könnyű.

C/2025 R2 (SWAN)

Szeptember 10-én Vladimir Bezuglij (Dnyipro, Ukrajna) arról tájékoztatta az IAU MPC központját, hogy egy mozgó objektumot, valószínűleg egy üstököst talált a Solar and Heliospheric Observer (SOHO) űrszonda Solar Wind Anisotropies (SWAN) kamerájával szeptember 5. és 9. között készített, alacsony felbontású, nyilvános weboldalon közzétett hidrogén Lyman-alfa képeken. A SWAN naponta készít teljes égbolt-szkenneléseket a hidrogén Lyman_alfa hullámhosszán, de képei nagyon rossz felbontásúak (körülbelül 1 fok). Bezuglij megadta az objektum hozzávetőleges pozícióit, amelyeket online, többek között a „comets” levelező listán is közzétettek további megfigyelések céljából. Más, korábban a SWAN felvételeken megfigyelhető üstökösök fényesség értékeit alapul véve Bezuglij az új objektum vizuális fényességét 8,5 magnitúdósnak becsülte.

Bezuglij felvette a kapcsolatot M. Masekkel (Cseh Tudományos Akadémia Fizikai Intézete) és megkérte, hogy ha lehetősége van, akkor próbáljon meg földi felvételeket készíteni az objektumról. Maseknek szeptember 12-én sikerült CCD-felvételeket készítenie a chilei Cerro Paranalban található Cserenkov Teleszkóp 135 mm-es f/2-es objektívjével. Ezeken egy 7,4 magnitúdójú és 3,7 ívperc átmérőjű kómaátmérőjű üstökös látható, 2,8 fok hosszú csóvával.

Ettől kezdve egyre több megfigyelés született az üstökösről, ami addigra már túl volt 0,5 CSE távolságra bekövetkezett napközelpontján. Azóta egyre távolodik a Naptól és október közepe óta a Földtől is. November elején az üstökös 1,19 CSE távolságra van a Naptól, a Földtől pedig 0,38 CSE távolságra tartózkodik. Fényessége 7 magnitúdó körüli, így binokulárokkal és kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel jól látható. Sajnos a hónap során aktivitása csökken és azt is egyre messzebbről figyelhetjük meg, hiszen tőlünk is távolodik. Ezért várható fénycsökkenése 3,5 magnitúdó lehet.

Szerencsére nem kell korán kelni a megfigyeléséhez, mivel az éjszaka első felében látszik, ahogy lassulva halad keleti irányba. Útját a Vízöntő (Aqurius) csillagkép északi részének közepénél kezdi és halad a Halak (Pisces) csillagkép fején át annak közepe felé. November 1-én az α Aqr (A komp: 2,96 magnitúdó; B komp: 12,2 magnitúdó; szeparáció: 110 ívmásodperc) kettőscsillagtól kissé délnyugatra lehet megkeresni a ködös foltját. 10-ről 11-re virradó éjszaka a β Psc (4,45 magnitúdó) csillagok közelíti meg délnyugatról 24 ívpercre, majd 11-én este már ettől keletre lehet megkeresni az üstököst. November 13-án az eseti órákra már elhalad az NGC 7541 (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 3,5 x 1,2 ívperc) és NGC 7537 (fényesség: 13,2 magnitúdó; átmérő: 2,1 x 0,5 ívperc) galaxis páros mellett, de a sötétség beálltakor még csak 10 ívpercre lesz tőlük keletre.

November 20-án a sötétség beálltakor az ι Psc (4,1 magnitúdó) csillagtól 34 ívpercre északra lehet megtalálni C/2025 R2 (SWAN)-t. 27-én pedig hasonló helyzetben lesz ω Psc (4,0 magnitúdó) csillagtól.

C/2025 K1 (ATLAS)

Szintén túljutott már a 2025. október 8-án 0,34 CSE távolságra bekövetkezett napközelpontján a 2025. május 24-én felfedezett üstökös. Sokan kétséget fűztek ahhoz, hogy ezt túl fogja-e élni és a Nap besugárzásának hatására elinduló aktivitás miatt nem fog-e szétesni. Az üstökös túlélte ezt a közelséget, már távolodik a Naptól és aktivitása csökken. Azonban gyorsan közeledik a Földhöz, így ezt a csökkenő aktivitást egyre közelebbről tudjuk megfigyelni. A Föld „mellett” 2025. november 25-én fog elhaladni, amikor 0,4 CSE távolságra (cca 60 millió km – 200 szoros holdtávolság) közelít meg bennünket. Fényessége a jelenlegi 10 magnitúdós értékről várhatóan 1-1,5 magnitúdót fog csökkenni, de még így is elérhető maradhat a kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövek számára is.

A hónap elején még hajnalban lehet megfigyelni az Oroszlán (Leo) és a Szűz (Virgo) csillagképek határán, ahonnan a hónap végére már a Cassiopeia és a Zsiráf (Camelopardalis) csillagképek határára kerül. Ahogy halad égi útján, egyre korábban kel, majd november 19-étől cikumpolárissá válik. Még ekkor is inkább az éjfél utáni órákban érdemes felkeresni, mert ekkorra emelkedik olyan magasra, hogy ne a sűrű légrétegen keresztül kelljen megfigyelni.

November 9-én a napfelkelte előtt 33 ívpercre közelíti meg az NGC 3655 (fényesség: 11,7 magnitúdó; átmérő: 1,5 x 1,0 ívperc) galaxist. Rákövetkező hajnalban, 10-én az NGC 3659 (fényesség: 12,2 magnitúdó; átmérő: 2,3 x 1,3 ívperc) galaxis mellett északnyugati irányban kereshető meg 12 ívpercre. 11-én pedig az NGC 3646 (fényesség: 11,1 magnitúdó; átmérő: 3,9 x 2,2 ívperc) galaxis mellett halad el 18 ívpercre a galaxistól nyugati irányban. November 25-én napnyugta után kevéssel σ2 UMa (A komp: 4,87 magnitúdó; B komp: 8,85 magnitúdó; szeparáció: 4,35 ívmásodperc) kettőscsillag és a σ UMa (4,7 magnitúdó) között majdnem félúton fog elhelyezkedni, de gyorsan mozog északnyugati irányba. Sebességére jellemző, hogy este 8-kor már a σ UMa mellett halad el.

A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.

Mélyég-csodák: A Perseus-ikerhalmaz és a Szív-köd

A Cassiopeia W-jétől délkeletre, a legdélebbi szárra merőlegesen tiszta égen hamar feltűnik a Perseus-ikerhalmaz (h és khi Persei) nyolcas alakú foltja. A két nyílthalmaz bármilyen távcsővel nézve káprázatos látvány, az egész égbolt egyik legszebb vidéke.

Az NGC 869 és az 884 két sűrű nyílthalmaz hasonló, nagyjából 7500 fényéves távolságban, a Perseus csillagkép irányában, a Perseus-karban. Az antik kor óta ismertek, már Hipparkhosz feljegyezte mindkettőt. Bayer-jelölésük tart némi bizonytalanságot, a h lehet, hogy csak egy közeli csillagra vonatkozik, a khi pedig mindkét halmazra vonatkozik, amelyeket Bayer nem különböztetett meg. Az 1603-as Uranometriában a Perseus térképénél nincsenek ködös objektumként feltüntetve, a Cassiopeiát ábrázolón viszont igen. Schiller kicsivel későbbi, 1627-es atlaszában Nebulosa Duplex néven szerepelnek.

Mindkettő rendkívül gazdag csillagokban, rajzolásuk nagy bátorságot igényel, a 869 a jobban koncentrált. Távcsővel néhány kiugróan vörös csillagot vehetünk észre a 884-ben, ezek a nagyobb tömegű tagok, amelyek hamarabb elfejlődtek a fősorozatról. Az Ikerhalmaztól nem messze északra az óriási, 1 foknyi Stock 2 halmazt figyelhetjük meg, legeredményesebben egy nagy látómezejű műszerrel. Nagyobb nagyítással szemlélve szétesik, elveszik a csillagrengetegben.

A nyílthalmazok a Perseus OB1 asszociációhoz tartoznak, ugyanabból a molekulafelhő-komplexumból alakultak ki. Koruk 13–19 millió év közötti. A tőlük északra látható Szív- és Lélek-köd által dominált régió, a Cassiopeia OB6 asszociáció ugyanakkora távolságban fekszik, mint a Per OB1. A Per OB1 a tőlünk kifelé eső galaktikus régiók egyik legnagyobb és legfényesebb OB-asszociációja.

A szomszédos Szív-köd (IC 1805, Sh 2-190) egy 1,5-2×1 fokos emissziós köd, amelyet a közepén található Melotte 15 csillagai ionizálnak. A Melotte 15 jól látható binokulárral, távcsővel, OIII szűrőn keresztül szemlélve itt a legfényesebb a köd. A fotókról ismert szív alakú körvonal végigkövetése vizuálisan kemény feladat, nagy műszerre van szükség. 15 cm-es távcsővel már célt érhetünk, de a látvány nagyon sejtelmes, nem határozott. Az alacsony felületi fényesség miatt kis nagyítást kell használni, de valószínűleg még így sem látjuk egyszerre az egészet. A köd területén látszó Markarjan 6 és NGC 1027 halmazok viszont könnyebb célpontok.

Az IC 1805-höz kapcsolódó IC 1795 és NGC 896 a komplexum legfényesebb foltjai, 10×50-es binokulárral már látszanak. Az egész köd binokulárral nagyon halványan látszik a legsötétebb éjszakákon.

A közel 1,5 fok hosszú IC 1848 (Sh 2-199), más néven Lélek-köd valamivel könnyebben látszik, 15 cm-es teleszkópban körvonala a fotókon láthatóval egyezik, de nem mutat sok részletet. Az IC 1871 egy kisebb régióra utal a köd belsejében. A ködből született halmazok a Collinder 32 és 34, míg a Cr 33 valószínűleg előtérobjektum.

A Szív-ködről és a Lélek-ködről hírpotálunkon:

Szívvel, lélekkel

Kaposvári Z., Nmá, Kvm, Sgr