Észlelési ajánlat

Égi kalendárium: 2025. október

Szerző: MCSE Admin · 2025. szeptember 30, kedd

Itt van az ősz, itt van újra… Október a legkedvesebb őszi hónapunk, még nincs dermesző hideg (többnyire), az éjszakák egyre hosszabbak. Kora este még nyár van, magasan jár a Tejút, majd következnek az igazi őszi csillagképek, hajnalban pedig magasan áll az Orion, a Gemini, a Sirius – a ragyogó téli ég ékkövei.

A bolygók járása
Merkúr: A hónap nagy részében nincs megfigyelésre alkalmas helyzetben. Október 20-a után a legelszántabbak már megkísérelhetik a felkeresését napnyugta után, a délnyugati látóhatár közelében, háromnegyed órával nyugszik a Nap után. 29-én van legnagyobb keleti kitérésben, 23,9°-ra a Naptól, de megfigyelésre továbbra sem kerül kedvező helyzetbe.
Vénusz: Ragyogó fehér fényű égitestként látható napkelte előtt a keleti égen. Láthatósága fokozatosan romlik. A hónap elején még két, a végén közel másfél órával kel a Nap előtt. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 11,1″-ről 10,3″-re csökken, fázisa 0,91-ról 0,96-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Virgo, majd 4-étől a Libra csillagképben. Röviddel a Napot követően nyugszik. A hónap első felében még látszik a délnyugati látóhatár közelében, de fokozatosan elvész az alkonyi fényben. Fényessége 1,6 magnitúdóról 1,4 magnitúdóra nő, látszó átmérője 4,0″-ről 3,9″-re csökken.
Jupiter: Előretartó, fokozatosan lassuló mozgást végez a Gemini csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg mint ragyogó sárgásfehér fényű égitest. Fényessége –2,2 magnitúdó, átmérője 38″.
Szaturnusz: Az Aquarius csillagképben látható, hátráló mozgást végezve. A déli-délnyugati ég alján kereshető, hajnalban nyugszik. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 19″.
Uránusz: Az esti órákban kel, az éjszaka döntő részében megfigyelhető. A Taurus csillagképben végzi hátráló mozgását.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgást végez a Pisces csillagképben.

A Szaturnusz szeptember 13-án, Szoboszlai Zoltán felvételén.

C/2025 A6 (Lemmon) üstökös

Októberi láthatóságáról hírportálunkon írunk (friss észlelésekkel és keresőtérképekkel). Az üstökös a hónap közepén várhatóan eléri a 4 magnitúdós fényességet.

A C/2025 A6 (Lemmon) üstökös görbült, megtört plazmacsóvája Ujvárosi Beáta (Vácrátót) által 2025. szeptember 21-én 02:00 UT-kor 1 órán keresztül készített felvételekből összeállított képen. A felvételek egy Sigma 50-500, 95 mm átmérőjű, 600 mm eredő fókusztávolságú zoom teleobjektívvel készültek egy Sony (Alfa) ATs asztro-átalakított (módosított, vörösre érzékenyebbé tett) kamerával ISO 3200 érzékenységgel, 30 s expozíciós idővel.

Orionidák (008 ORI) meteorraj
Maximuma: október 21.
Aktív: október 2. és november 7. között
ZHR=20; r=2,5; sebesség: 66 km/s – gyorsak
Szülőégitest: 1P/Halley-üstökös

Az Orionidák közepes erősségű raj, amely időnként erős kitöréseket produkál. Egy átlagos évben, maximum idején óránként 10–20 meteor hullik, de kivételesen, mint pl. 2006–2009- ben, aktivitása elérte a Perseidák mértékét. (40–70 felvillanást óránként). A raj a legutóbbi években igen alacsony aktivitású volt. Az IMO 2012–2020. évi adatai alapján a ZHR 20–30 körül mozgott. Ez nem erősíti meg a rajaktivitás egyébként is vitatott 12 éves periodicitását. Idén a maximum várhatóan hosszabb lesz, alacsonyabb aktivitással. Október 21-én lesz újhold, ami a raj észlelhetőségét egyáltalán nem befolyásolja.

Orionida-meteor Kelemen Péter felvételén.

Mélyég-csodák: az NGC 253
Az NGC 253 átmeneti küllős spirálgalaxis a Sculptor csillagképben. Az égterület legfényesebb galaxisa, így sokszor Sculptor- vagy Szobrász-galaxisnak is nevezik. Másik ismert neve Ezüstdollár- galaxis. Az NGC 253 csillagontó galaxis, jelenleg intenzív csillagkeletkezés zajlik benne. 11,4 millió fényév távolságra van tőlünk.

Az égbolt legfényesebb galaxisai közé tartozik. Hazánkból nézve még kényelmesen elérhető, deklinációja –25 fok. Várostól távol kézi távcsővel könnyen megtalálható, 20×80-as binokulárban szép látvány elnyúlt korongja. 15 cm-es távcsőátmérőnél látszó átmérője a teliholdét közelíti meg, 30 cm-es távcső már foltosnak mutatja felszínét. Északnyugati felén egy porsáv látszik nagyobb műszerekben.

Az NGC 253 a Sculptor-galaxiscsoport közepén található, annak legfényesebb tagja. Kozmikus környezetünkben csak az Andromeda-köd (M31) és a Sombrero-galaxis (M104) nagyobb luminozitású. További fényes galaxisok a csoportban az NGC 55, 247 és 300, ezeket Magyarországról már nehéz megfigyelni.

Az NGC 253 Nagy Mélykuti Ákos felvételén.

A hónap változócsillaga: az FG Sagittae
Bár az FG Sagittae korántsem tartozik a könnyű amatőr célpontok közé, nem maradhatott ki a csillagok általánosan bejárt életútjáról extrém módon letérő változókat bemutató „minisorozatunkból”. Az utóbbi évtizedekben drámai gyorsasággal, mintegy a szemünk előtt átalakuló FG Sge az archív fotólemezek alapján a századfordulón még jelentéktelen, 13–14 magnitúdós csillag volt. Ezt követően fényessége fokozatosan növekedett, 100 év alatt mintegy 4 magnitúdót, miközben felszíni hőmérséklete évről évre csökkent.

Ez a szokatlan viselkedés akkor kapott magyarázatot, amikor kiderült: a csillag egy ritka „késői hélium-felvillanást” élt át. Ez a magban zajló folyamat újra felfújta a már fehér törpévé válóban lévő égitestet, és látszólag visszalökte a vörös óriás állapotba. A változás nemcsak a fénygörbéjében, hanem a színképében is megmutatkozott. A hatvanas években látványosan erősödtek a nehéz elemek (bárium, stroncium stb.) vonalai – ezek az úgynevezett s-folyamat termékei, amelyeket a csillag mélyében zajló nukleoszintézis dobott felszínre. A csillag tipikusan a poszt-AGB (aszimptotikus óriáság utáni) stádiumban van, elkezdte kilökni külső rétegeit, kialakítva a körülötte látható, kb. 30 ívmásodperces átmérőjű planetáris ködöt (Hen 1-5).

Az 1990-es években újabb fordulat történt: a csillag hirtelen halványodni kezdett, amikor a szénben gazdag anyagból vastag porfelhő keletkezett körülötte. Ez a jelenség egyre inkább a DY Persei típusú változókra (ez az RCB osztály alcsoportja) jellemző mély minimumokat eredményezett fénygörbéjén, tartós maximum-időszakok nélkül. Ezek a minimumok kezdetben bár nagytávcsöves, de még „kellemesen” bejárható mélységet mutattak, mára viszont már csak elvétve kerül amatőr távcsövekkel vizuálisan is észlelhető magasságokba, megfigyelésére jórészt fotometrikus úton adódik lehetőség.

Aki azonban veszi a fáradságot, még megfigyelheti a porfelhőjéből ritkán előbukkanó csillagot, egy olyan csillagot, amely életének végső stádiumában szinte „újraéli a múltját”, sorsát pedig mi, földi szemlélők kivételes módon valós időben követhetjük nyomon.