Égi kalendárium: 2024. december
Az év utolsó hónapja, 2024 decembere is sok égi látnivalót kínál. Jupiter-oppozíció, közelítő Mars, Szaturnusz-hold jelenségek, hogy csak a Naprendszernél maradjunk. Sétáljunk egy nagyot a téli Tejúton!
A bolygók járása
Merkúr: December 1-én este még kereshető napnyugta után a délnyugati látóhatár közelében, de alig több mint fél órával nyugszik a Nap után. Ezután eltűnik a napnyugta fényében, 6-án már alsó együttállásban van a Nappal. Hamarosan megjelenik a hajnali ég alján, 9-én már háromnegyed órával kel a Nap előtt. Láthatósága villámgyorsan javul, 25-én van legnagyobb nyugati kitérésben, 22°-ra a Naptól, egy és háromnegyed órával kel központi égitestünk előtt.
Vénusz: Ragyogó fehér fényű égitestként magasan a délkeleti égen látszik napnyugta után. A hónap elején három, a végén négy órával nyugszik a Nap után. Fényessége –4,2 magnitúdóról –4,4 magnitúdóra, átmérője 17,1″-ről 22,0″-re nő, fázisa 0,68-ról 0,56-ra csökken.
Mars: Előretartó, majd december 7-től hátráló mozgást végez a Cancer csillagképben. Ragyogó vörös fényével vonja magára a figyelmet, észlelésre kitűnő helyzetben van. Fényessége –0,5 magnitúdóról –1,2 magnitúdóra, látszó átmérője 11,6″-ről 14,2″-re nő.
Jupiter: Hátráló mozgást végez a Taurus csillagképben, 7-én szembenállásban van a Nappal. Egész éjszaka megfigyelhető. Erős sárgásfehér fénye vonzza a tekintetet. Fényessége –2,8 magnitúdó, átmérője 48″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Vízöntő csillagképben. Napnyugta után a déli-délnyugati égen kereshető, késő este nyugszik. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 17″.
Uránusz: Az éjszaka nagyobb részében kereshető, hajnalban nyugszik. A Bika, majd 29-étől a Kos csillagképben végzett hátráló mozgása a hónap végén lassulni kezd.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, hátráló mozgása 8-ától előretartóvá válik. A Halak csillagképben látható, késő este nyugszik.
A hónap változócsillaga: az SS Aur
Az SS Aurigae, típusának névadói, az U Gem és a SS Cyg után a legfényesebb és legismertebb törpenóva, így a csillagot nem kell bemutatnunk a kataklizmikus változók kedvelőinek, ám az utóbbi két évben mindössze három magyar észlelője volt. A csillagról hazánkban, publikusan először a Változócsillag Atlasz 3. füzetében jelent meg kézzel rajzolt térkép, a megjelenés óta a hazai észlelések több mint 30%-át Papp Sándor (Pps) végezte.
Az SS Aur viszonylag megbízhatóan, mintegy 55 naponként kitörést produkáló csillag. A kistávcsöves észlelők által is kedvelt célpont kitörései során a 10,3–10,6 magnitúdós maximumot is rendre elérte. A blogokon és észlelési ajánlókban azonban az SS Aur ismét előtérbe került, mivel az utóbbi években igen szokatlan viselkedést mutatott. 2014 szeptemberétől egészen napjainkig amplitúdója fokozatosan lecsökkent, 11 és 15 magnitúdó közé, maximumai gyakoribbak és kaotikusabbak lettek. Fénygörbéjén sok megtorpanás és visszafényesedés tapasztalható mind a felszálló, mind a leszálló ágon. Mi több, gyakorlott észlelők beszámolói alapján az SS Aur több esetben standstill jellegű fényállandósulásokat mutatott 14 magnitúdó körül. Az MCSE Változócsillag Szakcsoport vagy az AAVSO-adatbázis utolsó 10 évének fénygörbéjét vizsgálva az anomália immár jól láthatóan tartósnak tűnik. Ennek pontos oka és további lefolyása nem ismert, a csillag napi rendszereségű észlelése így nem csupán tudományos értékkel bírhat, hanem rendkívül izgalmas feladat is.
Szaturnusz-holdak jelenségei
Ahogy közeledünk 2025 tavasza felé, amikor a Szaturnusz gyűrűi élükről látszanak (illetve a Nap közelsége miatt nem látszanak), egyre több érdekes jelenség figyelhető meg a gyűrűs bolygó rendszerében. Az év végén a következő eseményeket láthatjuk:
December 14. A Titan 17:39 UT-kor lép be a Szaturnusz árnyékába, de a halványodás kezdete kb. 20 perccel korábbi, azaz 17:19 UT-kor van a perem érintése. Húsz perces halványodás után a hold teljesen eltűnik. Több mint négy órát tölt az árnyékban, egyre kisebb horizont feletti magasságnál. A kilépés ideje 21:46 UT, de addigra már a Szaturnusz éppen lenyugodott.
December 22. Az év utolsó árnyékvetése egyben a leglátványosabb is lesz, hiszen egyre közelebb mozog a Titan piciny, sötét árnyéka a gyűrűkhöz. Az umbra már 17:24 UT-kor érinti a bolygóperemet, a közepe 17:33 UT-kor éri el a bolygót. Ekkor már kisebb távcsövekkel is látható lesz a sötét csorbulás a délkeleti peremen. A jelenség kezdetekor a bolygó még 30 fokkal van a horizont felett, de a majdnem 4,5 órás jelenség végére, 21:55 UT-re már fél órája lenyugodott.
December 30. A Titan idei utolsó jelensége, amint belép a Szaturnusz árnyékába. A jelenség 16:21-kor kezdődik a hold lassú halványodásával. A piciny korong 16:37 UT-kor tűnik el a szemünk elől, amikor teljesen bekerül az árnyékkúpba. Ekkor a bolygó még 31 fok magasan lesz, de a 4,5 órás fogyatkozás végére már fél órája lenyugodott.
A közelítő Mars
A Naprendszerben a Mars emlékeztet leginkább Földünkre: megfigyelhetjük felszínét, légköri felhőit és porviharait, valamint a ragyogó fehér sarki jégsapkákat. Ez utóbbiak fagyott szén-dioxidból és az alatta lévő vízjégből állnak, és a marsi év során növekednek és fogynak. A vörös bolygó mind az alkalmi, mind a komoly megfigyelők számára számos érdekes észlelési programot kínál.
A Mars 2024–2025-ös láthatósága során 2024. december 6-án (11,6° Ls), 11 hónappal a konjunkció után megkezdi a hátráló, vagyis a háttércsillagokkal ellentétes irányú mozgást, ami 2025. február 24-ig (48,4° Ls) tart. Ebben a rövid időszakban látszólag visszafelé mozog majd a Bika csillagképben. Mivel a marsi év körülbelül 687 földi nap hosszú, a marsi évszakok jóval hosszabbak a földi évszakoknál. Míg a földi évszakok közel azonos időtartamúak, addig a marsi évszakok akár 52 nappal is eltérhetnek egymástól a bolygó nagyobb pályaexcentricitása miatt.
Az oppozíció 14 hónappal a konjunkció után következik be, amikor a Mars a Földnek a Nappal ellentétes oldalán áll. Ekkor a két bolygó a Naphoz képest majdnem egyenes vonalon helyezkedik el. Az oppozíció 2025. január 16-án 02.32 UT-kor következik be (30,9° Ls), a bolygókorong látszó átmérője 14,5” lesz. A Mars a szembenállás után még 10 hónapig látható lesz, majd 2025. november 24. körül elvész a Nap fényében, ahogy közeledik a következő konjunkcióhoz (2026. január 9.).
A Mars korongátmérője 2024. augusztus 5. és 2025. május 17. között lesz nagyobb 6”-nél. A digitális felvételek készítését 4”-es vagy annál nagyobb korongátmérőnél érdemes folytatni.
A Mars december 1-jén hajnalban Szoboszlai Zoltán felvételén. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=112580
A mostani láthatóság során kiválóan látható a feltűnő északi sarki jégsapka, mivel 2024 augusztusának első hetétől kezdve a Mars északi sarkvidéke (NPR) úgy helyezkedik el, hogy a Földről látható lesz, és ez így is marad a láthatóság teljes időtartama alatt.Ezekről a területekről érdemes lesz minél több felvételt készíteni, megörökítve a pólussapka esetleges változásait.
A hatalmas, az egész bolygóra kiterjedő viharok általában a déli félteke nyarán fordulnak elő. Általában a porviharok kialakulására érzékeny területeken jelennek meg: az Acidalium Mare, a Chryse, az Erythraeum Mare, az Ophir és a Solis Lacus északkeleti részén. Bár ezeket az eseményeket szinte lehetetlen előre jelezni, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a marsi porviharok a láthatóság kezdetétől a végéig tarthatnak, a legnagyobb valószínűséggel május közepe körül (225° Ls) és 2024. augusztus 21-én vagy környékén (315° Ls) tetőzhetnek, gyakran a Hellas északnyugati részén kezdődően. Az észlelőknek figyelniük kell a porfelhőkre is az északkeleti Hellas-medencében, a Serpentis-Noachis régióban és a Solis Lacus régióban.
Ha a vörös bolygó légköre úgy viselkedik, mint 2001-ben és 2018-ban, akkor 2024–2025-ben is nagyon poros lehet a Mars! Ez azonban ne vegye el a kedvünket az észleléstől, hiszen a porviharok kialakulásának és lefolyásának megörökítése is izgalmas észlelési feladat.
Csóvás égi vándorok
A leghosszabb éjszakákkal rendelkező decemberben 34 olyan üstökös van az égen, melyeket egy 200/800-as tükrös távcsővel (vagy hasonlóval) fotografikus módszerrel érdemes lehet felkeresni. Ezek többségének a fényessége várhatóan 13-17,5 magnitúdó között fog változni, így vizuálisan csak nagy (25 cm-t meghaladó) távcsövekkel érdemes próbálkozni. Azonban a hónap során lesz egy olyan üstökös, amit vizuálisan közepes átmérőjű távcsövekkel biztosan, de lehet még kisebb műszerrel is meg lehet figyelni.
C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS). A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) üstökös gyorsan távolodik mind a Naptól, mind a Földtől, így csökkenő aktivitását egyre messzebbről figyelhetjük. Ugyanennek köszönhető az is, hogy az üstökös fényessége a hónap elejei 8,2 magnitúdóról várhatóan majdnem 2 magnitúdót fog halványodni és a hónap végére már csak 10 magnitúdós lesz. Így még kisebb (5-12 cm) átmérőjű távcsövekkel megfigyelhető marad. Ráadásul a megfigyelésre nyitva álló időablak az esti órákra esik, így napnyugta után már felkereshető a nyugati horizont közelében a Sas (Aquila) csillagképben. A hónap elején a Sas csillagkép nyugati oldalán található, ahonnan lassan kelet felé mozogva a csillagkép közepéig jut el a hónap végére. A hónap első napján az NGC 6755 (fényesség: 7,5 magnitúdó; átmérő: 15 ívperc) és az NGC 6756 (fényesség: 10,6 magnitúdó; átmérő: 4 ívperc) nyílthalmazok között lesz megtalálható. 10-én a B 140 (átlátszatlanság: 3; átmérő: 60 ívperc) sötét köd előtt fog elhaladni, szép kontrasztos látványt és fotótémát kínál a Tejút csillagai a sötét köd és az üstökös. December 24-én a csillagszerű, kicsiny NGC 6807 (fényesség: 12 magnitúdó; átmérő: 0,7 ívperc) planetáris köd mellett 5 ívpercre, északkeletre lesz megtalálható.
A C/2023 A3 (Tsuchinshan-ATLAS) égi útja 2024.12.01-31. között, kiemelve a 2024.12.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült.
2024.11.23. 17:20 (UT) 200/800 Newton + Canon EOS 670D; ISO 800, 48 x 60s
Rosenberg Róbert.
2024.11.25. 17:45 (UT) 250/1000 Newton + ASI 533; gain 100; 12×60 s, Forgács Attila.
A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz. Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.
Végig a téli Tejút mentén – mélyeges észlelési ajánló:
Kaposvári Z., Szabó S., Bgb, Kovács Marcell, Nmá
