Égi kalendárium: 2008. december
A december 1-jei Vénusz-fedés az év leglátványosabb bolygófedése, melyhez hasonlót hosszú évekig nem láthatunk. A Polaris honlapján részletes ajánló olvasható az eseményről.
A bolygók láthatósága
Merkúr: A hónap közepétől kereshető napnyugta után a délnyugati látóhatár közelében. Láthatósága lassan javul, a hónap végén másfél órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: Az esti égbolt feltűnő égiteste, magasan a délnyugati látóhatás felett. Hó elején három, a végén négy órával nyugszik a Nap után. Fényessége -4,1-ről -4,3 magnitúdóra, átmérője 16"-ről 21"-re nő, fázisa 0,70-ról 0,58-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Kígyótartó, majd a Nyilas csillagképben. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg, 5-én együttállásban van a Nappal. Fényessége 1,3 magnitúdó, átmérője 3,8".
Jupiter: Napnyugta után látszik a délnyugati ég alján a Nyilas csillagképben. Két órával a Nap után nyugszik. Fényessége -1,9 magnitúdó, átmérője 33".
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Oroszlán csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége 1,0m, átmérője 18".
Uránusz: Az esti órákban kereshető a Vízöntő csillagképben. Éjfél előtt nyugszik.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg a Bak csillagképben. Késő este nyugszik.
A TItan a Szaturnusz előtt
A Szaturnusz együttállása után ismét feltűnt a hajnali égen, és megkezdődött a visszaszámlálás 2009. szeptember 4-ig, amikor ismét „eltűnik”, vagyis élérõl fog látszani a gyűrűrendszer. A gyűrűk szűkülése már évek óta tart, hiszen a Szaturnusz keringési ideje 29,5 év, vagyis minden 14–15 évben megfigyelhetjük a gyűrűk hajlásszögének periodikus változását. Legutóbb 1995-ben látszott hasonló folyamat, akkoriban alacsonyan, a Bak csillagképben tartózkodott a bolygó. 2009-ben nagyobb szerencsénk van, hiszen a Leo és a Virgo határvidékén, pozitív deklinációban fog látszani. Tavasz és a nyár folyamán egyre kedvezõbb helyzetben, az esti égen lehet majd látni az egyre vékonyodó gyűrűrendszert. Sajnos mire a Föld szeptember 4-én metszeni fogja a gyűrűk síkját, a bolygó mindössze 11 fokra fog a Nap mellett tartózkodni az esti égen.
Szokatlan, hogy a holdak most nem haladnak el a bolygókorong felett és alatt, hanem hasonlóan a Jupiter négy Galilei-holdjához, különbözõ jelenségeket fognak produkálni. A sok Szaturnusz-hold szinte minden este mutat valamit, elhalad a korong elõtt vagy mögött, illetve árnyéka vetül a Szaturnuszra vagy eltűnik a Szaturnusz árnyékkúpjában. A 10–11 magnitúdós holdak jelenségeinek megfigyeléséhez nagy távcsõ kell, de szerencsére a 8 magnitúdós Titan óriáshold néhány jelensége is látszik Magyarországról. Keringési periódusa majdnem pontosan 16 nap (15,945 nap), így 78 perc eltéréssel 16 naponként ugyanabba a helyzetbe kerül. Legutóbb 1995-ben ez azt jelentette hogy egyetlen árnyékba kerülése sem volt megfigyelhetõ tõlünk, mindegyik a Föld túlsó oldaláról, vagy nappal volt megfigyelhetõ.
Idén novembertõl a Titan bolygókorong elé kerülésének végét és a korong mögül való kibukkanásait kísérhetjük figyelemmel. A kéthetenként egyre korábban látszó események végigkísérik a novembertõl februárig tartó négy hónapot. Nagyobb távcsövekkel, webkamerákkal különleges felvételeket lehet készíteni a jelenség lefolyásáról.
Decemberi jelenségek: 12.07. 00:22,4 UT elé kerülés vége; 12.15. 01:52,2 UT mögé kerülés vége; 12.22. 23:32,6 UT elé kerülés vége; 12.31. 00:49,9 UT mögé kerülés vége.
Meteorrajok
Az év egyik legnagyobb meteorraja, a Geminidák maximuma december 13-án várható átlagos, 100 körüli ZHR-rel. Sajnos a raj megfigyelését jelentősen gátolja a fényes telehold.
Az Ursidák december 17–26. között figyelhetők meg, december 22-i maximummal. Nagyon gyengén észlelt, alig készül róla megfigyelés. A ZHR maximuma 10 körül alakul, de néha kitöréseket mutat. Ilyenkor néha 100 körüli ZHR értéket is feljegyeztek. 1945-ben, 1982-ben, 2000-ben, 2004-ben és 2006-ban figyeltek meg jelentősebb aktivitást. Elképzelhető, hogy voltak más csúcsok is, de a kevés észlelésből ez nem mutatható ki. Idén utolsó negyed után lesz a Hold, így majdnem kiváló megfigyelési körülmények lesznek egy kis megfigyeléshez. A radiáns az Ursa Minor (Kis Medve, Kisgöncöl) csillagképben helyezkedik el. A radiáns átmérője kicsi, 1 fok körüli. Ez kisebb, mint a szokásos 5–10 fokos átmérő. Az áramlat a 8P/Tuttle-üstököshöz kapcsolódik. A rajt William F. Denning fedezte fel a 20. század elején és ő vette észre az üstökössel való kapcsolatot is. Az üstökös 14 évente jár napközelben, de nem minden alkalommal mutat kitörést a raj. A kitörésekben az az érdekesség, hogy az üstökös után 6 évvel jelentkeznek, amikor az már naptávolban jár. A 8P/Tuttle-üstökös legutóbb 1994-ben járt napközelben. 6 évvel később, 2000-ben percenként 1 meteort figyeltek meg. Az üstökös az idén tér vissza, így az elkövetkező 6 évben érdemes lesz odafigyelni erre a kis rajra.