Észlelési ajánlat

Égi kalendárium 2026. január

Szerző: Mizser Attila · 2025. december 30, kedd

Az éjszakák hosszúak és hidegek, bőven van mit megfigyelni a januári égen. Teleholdas Quadrantidák, óriásbolygók, mélyég-csodák, a Hold a Plejádok mellett, üstökösajánlat!

A bolygók járása
Merkúr: A hónap elején néhány napig még kereshető napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében. Január 1-én közel háromnegyed órával kel a Nap előtt, de láthatósága gyorsan romlik, hamar elvész a Nap fényében. 21-én felső együttállásban van a Nappal. 31-én már megjelenik a délnyugati látóhatár felett, napnyugta után kereshető. Ekkor fél órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: A hónap döntő részében a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Január 6-án felső együttállásban van a Nappal. A hónap utolsó napjaiban lehet próbálkozni a felkeresésével, 31-én majdnem fél órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8″, fázisa 0,999-ről 0,995-re csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Sagittarius, majd 23-ától a Capricornus csillagképben. 9-én van együttállásban a Nappal. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Fényessége 1,1 magnitúdóról 1,0 magnitúdóra nő, majd 1,2 magnitúdóra csökken. Látszó átmérője 3,9″.
Jupiter: A Gemini csillagképben végzi hátráló mozgását. 10-én szembenállásban van a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető mint ragyogó sárgásfehér színű égitest. Fényessége –2,7 magnitúdó, átmérője 47″, kiváló lehetőség megfigyelésére!
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez az Aquarius, majd 15-étől a Pisces csillagképben. Késő este nyugszik, napnyugta után kereshető a délnyugati ég alján. Fényessége 1,0 magnitúdó, átmérője 17″.
Uránusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg, hajnalban nyugszik. Hátráló mozgása a Taurus csillagképben fokozatosan lassul.
Neptunusz: Az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Pisces csillagképben. Késő este nyugszik.
Kaposvári Zoltán

A hónap változója: a KT Eridani – és izgalmas utóélete
A 2009-es év egyetlen szabad szemmel is megfigyelhető nóvája később a KT Eridani nevet kapta. A novemberi kitörést követően gyorsan halványodott, és egy éven belül visszatért nyugalmi sávjába. Az azóta eltelt 15 év során feltűnően változékony viselkedést mutatott, ami máig tart: folyamatos, 1–1,5 magnitúdós (és az arra rakódó pár tized magnitúdós) hullámzás figyelhető meg, jellemzően hetes-hónapos skálán, 14 és 16 magnitúdós szélsőértékekkel. Ezek a viszonylag nagy léptékű változások az archív Harvard-lemezek alapján a rendszer prenóva állapotában is zajlottak, de a kitörésig elkerülték a felfedezők figyelmét. 15 év fotometriai összefoglalója alapján (Shugarov és társai) a pre- és posztnóva állapot átlagos fényességszintje gyakorlatilag megegyezik, ami arra utal, hogy a fehér törpe és az akkréciós korong hosszabb távú energiamérlege nem változott jelentősen, márpedig az optikai tartomány fényének döntő hányada a nagyméretű, megvilágított korongból származik. A modell a fehér törpe tömegét ~1,3 naptömegre teszi, és az újabb kitörés várható idejét több ezer évre becsüli, ami a KT Eridani rendszert inkább a „lassú visszatérők” kategóriájába helyezi. Emellett a KT Eri körül egy rendkívül nagy, több tíz parszek méretű Hα-héjat is azonosítottak, ami szintén a rendszer jóval korábbi kitöréseire utal.

Az elmúlt egy évben a KT Eri fényessége az AAVSO-észlelések alapján 16 (V) magnitúdóról jelentős fényesedést mutatott: 2025 áprilisában a rendszer fényessége átlépte a 14 magnitúdót. A változások fizikai oka bizonytalan: lehet átmeneti tömegátadási felfutás, a korong részleges átrendeződése vagy visszamaradt hőhatás a fehér törpén – jelenleg nem utal semmi arra, ami egy újabb kitörés közelségét jelezné. Sajnos az áprilisig tartó, több megfigyelő által folytatott észleléssorozat nem folytatódott a KT Eri augusztusi „visszatérése” után, az egyetlen amatőr észlelést e sorok írója végezte a csillagról, amely némi visszahalványodást mutatott, így a csoda (ezúttal) elmaradt.
Bgb

Teleholdas Quadrantidák
Az új év első raja a rövid, ám nagyon látványos maximumot produkáló Quadrantidák. A radiáns cirkumpoláris, hajnal felé folyamatosan emelkedik, már világosban, a reggeli órákban delel, egész éjszaka aktív. Az igen szűk maximum január 3-án az esti órákra esik. Az előző évek tapasztalatai alapján a videós meteorok esetén a maximum néhány órával a megadott időpont előtt várható. 2020–2022-ben a rádiós észlelések a szokásos négy óránál szélesebb csúcsot mutattak.

A Quadrantidák 2010-ben (Morvai József montázsaI.

Maximum idején a teliholdat a β Geminorum közelében találjuk, így gyakorlatilag az egész éjszaka során bevilágítja az eget, ami a látható meteorok számát erősen csökkenti.
Sgr

A Hold a Plejádokban január 27-én
Januárban az M45 már az esti égbolton figyelhető meg, hiszen a Nappal való szembenállása után vagyunk, így a növekvő Holdat láthatjuk a halmaz mellett. Ezen a keddi napon már a korai napnyugta után figyelhetjük, amint a Hold a keleti égen közeledik a halmazhoz, majd a késő esti órákban a Plejádok északi részén átvonul. A hét főcsillagból csak a Taygetát fedi el ezen az estén. A Hold 67%-os megvilágítottságú, a csillagok a sötét oldalon tűnnek el. Ekkora holdfázisnál már ritkán látszik a hamuszürke fény, így a sötét perem (főleg kisebb távcsövekkel) láthatatlan marad. A terminátort a Copernicus-kráter fogja uralni. Nagy nagyítással észleljük a jelenségeket, így lesz esélyünk halványabb csillagok eltűnéseit is megfigyelni. A kilépésekre a világos oldalon kerül sor, csak a 6 magnitúdónál fényesebb csillagok esetén van erre esélyünk. Ilyen a Taygeta is: a sötét oldalon 21:43 UT-kor lép be (Budapestre számolva, az ország más részein pár perces eltérés lehetséges) 25 fokra a terminátor déli pólusától. Kilépésére mindössze fél órát kell várni, 22:12-kor tűnik fel a csillag a fényes peremen, 28 fokra a terminátor déli csücskétől. Ezekben a percekben a 3,8 magnitúdós Maia 5-6 ívpercre húz el a Hold alatt. A Hold a fedések alatt a délnyugati égen, 35-40 fok magasan lesz. (Részletes kontaktusadatok a Meteor csillagászati évkönyv 2026. évi kötetében találhatók.)
Szs

Mélyég-csodák: a Messier 78

Reflexiós köd az Orion csillagképben, az egyik legfényesebb és legkönnyebben megfigyelhető ilyen objektum az égen. A Messier-katalógus egyetlen „tisztán” reflexiós köde. Távolsága 410-420 parszek, az Orion B molekulafelhő része. Két 10 magnitúdó körüli csillag világítja meg. Összfényessége 8 magnitúdó, látszó mérete vizuálisan általában 6×4 vagy 8×6 ívperc körüli. Már egy 10×50-es binokulárral is megtalálható az Orion övétől északra, azzal derékszögben. 8-10 cm átmérőjű műszerekkel is megcsodálhatjuk jellegzetes félkör alakját és a közepén ülő 53″ szeparációjú kettőscsillagot. Északi pereme sokkal élesebb, mint a déli, amely meglehetősen diffúz. Nagyobb távcsövekkel nem látszik sokkal több részlet, esetleg csak enyhe inhomogenitások.

Szomszédos reflexiós ködök: az NGC 2064, 2067 és 2071. Előbbi kettőt csak a komplexum elé vetülő porsávok választják el az M78-tól, utóbbi jobban elkülönül, kistávcsővel is megfigyelhető sötét égnél. Az NGC 2067 még 15 cm átmérőnél is nehezen mutatja meg magát. Az M78 északnyugati peremén lévő markáns porsáv túloldalán található. Az apró NGC 2064 kicsit délebbre 20 cm átmérőjű műszerrel elvileg már elkülöníthető.

A területen található McNeil köde (EQ J054614-00058). A V1647 Ori fiatal FU Orionis típusú változócsillag világítja meg. 2004-ben figyelt fel rá egy amatőrcsillagász, Jay McNeil. A köd változó természetű, a legtöbb korábbi felvételen nem azonosítható be. 2004 és 2008 között jelentősen elhalványodott. 2018 óta ismét nem lehet megfigyelni, következő láthatósága bármikor bekövetkezhet, elegendően nagy teleszkóppal akár vizuálisan is megfigyelhető lehet. A megvilágító csillag kitöréseivel szinkronban válik láthatóvá a köd.

Az M78 környékén számos T Tauri típusú csillagot és Herbig–Haro-objektumot találtak. A HH 24 objektum jól ismert a róla készült Hubble-felvételnek köszönhetően, de vizuálisan kifejezetten nehéz célpont, 40 cm-es távcsőátmérőnél még bizonytalanul látszik. Az Orion B felhőhöz tartozik még a híres, de vizuálisan nehezebb Láng-köd (NGC 2024) és a Lófej-köd (B 33) is az Orion övénél. Mindháromban csillagok keletkeznek.

Nagy látómezejű asztrofotókon az M78-tól keletre megjelenik egy vörös derengés, ez a Barnard íve (Sh 2-276), amely az omega Orionistól egészen a kappa Orionisig (Saiph) ível, az M78-nál a legfényesebb. Vizuálisan is megfigyelhető kis nagyításokkal, de nem túl feltűnő, sötét eget kíván.

Böröczki Balázs felvétele az M78-ról és közvetlen környezetéről. A kép jobb szélén a nyíl alakú folt a HH 24 (20 T f/5, Atik One 6.0, Astronomik Deep Sky RGB, Antlia V-Pro L, 120×30 s, 40’ LM, É balra)

Csóvás égi vándorok

Januárban 23 olyan üstökös van az éjszakai égen, melyeket egy közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsővel fotografikusan meg lehetett figyelni, ezek közül 3 olyan is, amit vizuálisan is érdemes felkeresni egy hasonló átmérőjű távcsővel. Ezeket szeretnék a soron következő ajánlónkban bemutatni.

240P/NEAT

A hónap során szinte egész éjszaka látszik a két részre szakadt 204P/NEAT üstökös, ahogy a Kos (Aries) és a Bika (Taurus) határán lassan mozog a hónap elején északi, majd szép lassan északkeleti irányba. Az üstökösdarabok mind a Naptól, mind a Földtől távolodnak, ezért fényességük várhatóan csökkenni fog, de ennek mértéke a darabolódás miatt előre jelezhetetlen. A darabok összfényessége egyenként 12,5, illetve 16 magnitúdó, ezért vizuális felkeresésére nagy (25 cm átmérőnél nagyobb) átmérőjű távcső ajánlott, míg fotografikusan már közepes (12-25 cm) átmérőjű, de akár kisebb átmérőjű távcsövekkel is megörökíthető. Az üstökös a fotókon a darabolódásnak köszönhetően szép csóvával rendelkezik.

Égi útja során nem kerül mélyég objektum közelébe, így nem lesz mivel összekeverni. A hónap végére egyre közelebb kerül a Fiastyúk (M 45) nyílthalmazhoz, amit majd csak február elején fog megközelíteni.

A 240P/NEAT égi útja 2026.01.01-31. között, kiemelve a 2026.01.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2025. december 28. 20:40 UT C11 RASA + ASI533 MM;Gain 101; 6 x 90 s, Elek Tamás

3I/ATLAS

Amilyen gyorsan jött, úgy is halad a Naprendszerből kifelé a harmadik intersztelláris objektum, a 3I/ATLAS üstökös. Januárban közel 1 csillagászati egységnyit (kb. 150 millió km) távolodik mind a Naptól, mind a Földtől. Ennek köszönhetően a fényessége is a jelenlegi 11,7 magnitúdós értékről várhatóan 1,5 magnitúdót fog csökkenni. Így a hónap elején még akár közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel is meg lehet találni az égi vándort, de a hónap végére már inkább ennél nagyobb átmérőjű távcső szükséges a vizuális felkereséséhez. Aktivitása csökkenni fog, így a fényképeken csóvásnak látszó, de a vizuális megfigyelők számára csak egy kis szürke gombócnak tűnő objektum egyre kompaktabb lesz.

A hónap elején napnyugta után 2, majd 1 órával kel, így kedvező megfigyelésére este 9-ig várni kell, de ezt követően egész éjszaka megfigyelhető lesz. Január elején az Oroszlán (Leo) csillagkép délnyugati csücskéből indulva áthalad a Rák (Cancer) csillagképen, majd a hónap végére már az Ikrek (Gemini) csillagképben lesz, annak is a keleti határán. Könnyen megtalálható lesz 11-én hajnalban az o1 Cnc (A komp: 5,24 magnitúdó; B komp: 5,7 magnitúdó; szeparáció: 975 ívmásodperc) széles kettőstől 28 ívpercre (kb. 1 Hold átmérő) délkeletre, majd ugyanaznap esete ettől a kettőstől 16 ívpercre délnyugatra. Január 23-én az esti órákban a ζ1 Cnc (A komp: 5,3 magnitúdó; B komp: 6,25 magnitúdó; szeparáció: 1,079 ívmásodperc) kettőscsillagtól 11 ívpercre délnyugati irányban kell keresni.

A 3I/ATLAS égi útja 2026.01.01-31. között, kiemelve a 2026.01.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2025. december 29. 01:00 UT, 80/480 Refraktor + ASI 585 MC; 190 x 60 s, Benei Balázs

24P/Schaumasse

A 24P/Schaumasse üstökös január 8-án éri el perihéliumát (1,18 CSE) és ekkor lesz a legközelebb a Földhöz is (0,59 CSE), így várhatóan a legnagyobb aktivitását a lehető leg közelebbről csodálhatjuk meg. Sajnos fényessége ennek ellenére várhatóan csak 9-9,5 magnitúdó körül alakul, így vizuálisan egy kis (5-12 cm) átmérőjű távcsővel már láthatjuk. Felkeresését már éjfél előtt megkísérelhetjük alacsonyan a kelti horizonton, de inkább az éjszaka második fele javasolt, amikor már magasabbra emelkedett az égen.

A hónap elején a Bereniké Haja (Coma Berenice) csillagkép déli határának közepétől mozog keleti irányba, majdnem párhuzamosan a Bereniké Haja és a Herkules csillagképek határával. A hónap közepén belép az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképbe és annak déli oldalán halad tovább kelet-délkeleti irányba.

A gyors mozgású üstökös 1-én hajnalban lesz legközelebb, 37 ívpercre, délkeletre az NGC 4710 (fényesség: 11,0 magnitúdó; átmérő: 4,9 x 1,2 ívperc) galaxishoz. 4-én, még mielőtt hazánkból láthatóvá válna, 4 ívperc távolságban elhalad az NGC 4866 (fényesség: 11,2 magnitúdó; átmérő: 6,4 x 1,5 ívperc) galaxis mellett. A hónap utolsó két napján pedig az NGC 5669 (fényesség: 11,3 magnitúdó; átmérő: 4,0 x 2,8 ívperc) galaxistól 30-án 26 ívpercre délnyugati irányba, majd 31-én 32 ívpercre délkeleti irányba lehet megtalálni.

A 24P/Schaumasse égi útja 2026.01.01-31. között, kiemelve a 2026.01.15-i helyzetét. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 24.1 verziószámú planetárium szoftverrel készült

2025. december 26. 01:00 UT, C11 RASA + ASI533 MM;Gain 101; 4 x 90 s, Elek Tamás. A képen az üstökös közelében levő spirális galaxis az M 100, a kométától kissé délkeletre (balra lefelé) az NGC 4312 galaxis látszik.

A többi üstökösről készült tejes lista elérhető a rovatvezetőnél az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozva a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.

Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.