Üstökös a láthatáron: C/2026 A1 (MAPS)
Négy francia amatőrcsillagász 2020-ban indította el a vezetéknevük kezdőbetűjéből alkotott MAPS (Maury, Attard, Parrott, Signoret) észlelési programot. Daniel Parrott neve ismerős lehet többek számára, ő a TychoTracker szoftver készítője, amit mind a professzionális, mind az amatőrcsillagászok széles körben használnak asztrometriai és fotometriai mérésekre. Chilében négy távcsővel egyszerre 3,3 × 8,8 fok égterületet képeznek le,elsősorban földközeli kisbolygókat keresnek. Eddigi mérlegük 318 aszteroida és 7 üstökös felfedezése elismerésre méltó teljesítmény. 2026. január 13-án azonosítottak egy eddig ismeretlen, 18 magnitúdó körüli objektumot, amelynek a kezdeti mérésekből számolt pályaelemei határozottan üstökös jelleget mutattak. A pálya excentricitása (körtől való eltérése) 0,999963-nak adódott, ami rendkívül nagy érték, az aszteroidák tipikusan 0,0-0,4 közé esik, a földközeliek is ritkán haladják meg a 0,8 értéket. A perihélium távolság 0,005723 csillagászati egység (CSE), amely azt jelenti, hogy szinte súrolja a Nap felszínét. Ilyen extrém napközelség esetén a felszíni anyag szublimációja gyakorlatilag elkerülhetetlen, ezért az objektum várhatóan üstökösaktivitást mutat. A pálya hajlása 130° volt a kezdeti számolásokban (azóta pontosítva 144°), amely hosszú periódusú üstökösökre jellemző, aszteroidáknál ritkának számít. A keringési idő mintegy 1600 év, míg az aszteroidáké többnyire néhány év vagy évtized. Nem meglepő tehát, hogy akezdetben a 6AC47211 kódú ismeretlen objektum, hamarosan C/2026 A1(MAPS) néven került katalogizálásra az üstökösök között.
1. ábra. Az üstökös pályája (https://neofixer.arizona.edu/css-orbit-view)
A Nap fotoszférájától mindössze 120 ezer km távolságban halad el, így az extrém magas hőmérséklet, erős napszél és nagy ár-apály erők mindent megtesznek majd, hogy az üstökös magját darabokra tépjék. A pályaadatok alapján a C/2026 A1 (MAPS) tagja a Kreutz-féle napsúroló családnak, amelyekről úgy vélik, hogy egyetlen szülőégitestből, annak darabolódásából származik. Ami tovább fokozza a kométa különlegességét, hogy az eddigi legkorábban felfedezett Kreutz-üstökösről van szó, a perihélium átmenet előtt 82 nappal sikerült detektálni, 2 CSE távolságban. Az eddigi rekorder az Ikeya-Seki üstökös volt, amelyet 31 nappal a napközelsége előtt sikerült észlelni, 1,11 CSE távolságban (166 millió km).
A felfedezés különlegessége gyorsan felkeltette a napsúroló üstökösök egyik legnagyobb szakértőjének figyelmét.A felfedezést követő 7. napon 2026. február 20-án Zdenek Sekanina (sz. 1936, cseh-amerikai csillagász) publikált egy összefoglaló munkát „Új Kreutz-napsúroló C/2026 A1 (MAPS): Harmadszor végre sikerül?” címmel. A Kreutz család elképesztő tagokkal büszkélkedhet, igazán exkluzívklub izgalmas történelmi vonatkozásokkal, amelyeket az említett cikkből idézek.
2. ábra. A C/1843 D1 üstökös, 1843. március 25., London Times.
3. ábra. Az Ikeya–Seki üstökös 1965 október 31-én, a festmény készítője David Nicholls.
A Kreutz-üstökösök ugyanabban a síkban és irányban keringenek, több száz, vagy ezer éves periódus idővel rendelkeznek. Ez a hasonlóság közös eredetre utal, de nem egyetlen szétesésből származnak, hanem egy több mint 2300 éve tartó fragmentációs (darabolódási) láncból. Keletkezésük feltételezett közös ősre, Kr.e. 371-ben feltűnt nagy üstökösre vezethető vissza,amelyet Arisztotelész is említ, illetve amelyről fennmaradt, hogy több darabból állt. A keletkezett fragmentumok, és azoktovábbi részei aztán a történelem során vissza-visszatértek nem kis szenzációt okozva: Kr. u. 363 nagy üstökös;X/1106 C1,C/1843 D1, C/1882 R1 a „nagy szeptemberi üstökös”, nagy déli üstökös C/1887 B1, C/1945 X1 (du Toit), C/1965 S1 (Ikeya-Seki). A Kreutz-üstökösök különböző populációkhoz tartoznak aszerint, hogy a szétesés mely időszakában keletkeztek (pl. 1-es populáció363–1106–1843). A C/2026 A1 (MAPS) üstökös nagyjából 1600 éves keringési ideje azt valószínűsíti, hogy az Kr.u. 363 nagy üstökös egy része lehet, tehát az 1106-os fragmentációs vonaltól régebbi. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a mag még jelentős mennyiségű illékony anyagot őrizhetett meg, így akár látványos aktivitásra is képes lehet.
Természetesen vannak a Kreutz családnak apróbb darabjai is bőven, amelyek nem okoztak ekkora szenzációt, sokan közülük csak a SOHO felvételein voltakészlelhetők. Szigorúan nézve ide sorolhatjuk a C/2024 S1 (ATLAS)-t, amely nem élte túl a napközelséget, egy kisebb darabja lehetett csak a napsúrolóknak. A családnak van több „fej nélküli” tagja is, amelyek a perihélium után már nem rendelkeztek üstökösmaggal pl. C/2011 W3 (Lovejoy).
Mekkora lehet a C/2026 A1 (MAPS)? Nem tudjuk, és sajnos a számolt fénygörbéjére sem igazán támaszkodhatunk. A COBS (üstökös megfigyelések adatbázisa, https://cobs.si/comet/2688/) felületén megtalálható számítás szerint perihéliumban a fényessége eléri a -40 magnitúdót, tehát túlragyogja a Napot, ami nyilvánvalóan lehetetlen. Egy másik, általam preferált oldal (https://astro.vanbuitenen.nl/comet/2026A1) a cikk írásakor -10,8 magnitúdót jósol, de a mért adatok és a feltételezett görbe sajnos nem fedik egymást. Nem lehet jól modellezni, nincs elég tapasztalat, pláne ilyen korai felfedezés esetén. Jakub Černý cseh amatőrcsillagász, üstökös megfigyelő 3 lehetséges forgatókönyvet említ az üstökössel kapcsolatban. 1) Az üstökös magja kicsi, ezért a korai magas fényességét az okozza, hogy a megfigyelések idejében éppen kitörésben volt. Ezt aza modellt cáfolni látszik, hogy az eddigi, közel kéthónapnyi mérési adatok alapján nincsenek kimutatható felfénylések, folytonos, monoton a fénygörbéje. 2)Nincs kitörésben az üstökös, így fénygörbéje megfelel egy 1 km-nél kisebbmaggal rendelkező üstökösök fénygörbéjének, hasonlóan a C/2011 W3 (Lovejoy)-hoz. 3) Viszonylag nagy maggal rendelkezik, de az üstökösmag még nem aktív.
Tanulságos ábrát kapunk, ha a korábban idelátogató Kreutz napsúroló családhoz tartozó üstökösökkel egy ábrán megrajzoljuk a naptávolság-fényesség függvényt, ügyelve, hogy minden adat csak a perihéliumot megelőző mérésekből származzon.
4. ábra Négy Kreutz családhoz tartozó üstökös látszólagos fényessége a naptávolság (logaritmikus skála) függvényében. Az ábra 2026. március 7-ig beérkezett észleléseket tartalmaz a COBS oldalról.
A C/2026 A1 (MAPS) fényessége úgy tűnik, a C/2011 W3 (Lovejoy) és a C/2024 S1 (ATLAS) fényességét meghaladja, a C/1965 S1 (Ikeya-Seki)-től elmarad.
5. ábra: A C/2026 A1 (MAPS) 2026. január 20-án 12:09 (UT). A felvétel Siding Spring Obszervatóriumban (Ausztrália) készült távészleléssel. A felvételeket és feldolgozásukat Dr. Elek Tamás – Dr. Forgács Attila végezték. 432/2939 Corrected Dall-Kirkham (CDK) asztrográf, ASI6200MM Pro, 0,531 ívmásodperc/pixel, 11 × 60 s. A feldolgozás Tycho Tracker szoftverrel történt.
E sorok írásáig (2026. március 8.) nem sok hazai észlelés készült az üstökösről, aminek az elsődlegesen az időjárás az oka. A déli földgömb megfigyelőknek „lejt az üstököspálya” ismét, de azért itthonról is közel 20° magasan delelt január-február folyamán. Az MCSE Észlelőnaplóban eddig 9 pozitív észlelés szerepel, amelyből 7 Elek Tamás és Forgács Attila közös észleléséből született az iTelescope rendszert használva (Siding Spring Ausztrália). Kicsit zavarban is voltunk, mert a nemzetközi Facebook csoportok bejegyzésein a fényesség meghaladta az általunk kapott értékeket, február végén már az üstökös összfényessége 12-13 magnitúdót ostromolta, mi pedig – ha egyáltalán tudtuk műszereinkkel detektálni – 16-17 közötti magnitúdót mértünk magra, kómát pedig nagyon halványnak találtuk. Az összfényesség esetében nehéz reprodukálható mérést végezni, hacsak nem rajzolódik jó kontraszttal a kóma és a csóva. Február 24-én szintén távészleléssel, 432/2939 asztrográffal még mindig 17,4 magnitúdót mértünk, minimális kómával. Valószínűleg jóval hosszabb felvételi időket használva jól kirajzolódna a kóma, és magasabb, a többi megfigyelővel összevethető értéket lehetne mérni, talán. Jelen sorok írásakor éppen túl vagyunk a márciusi teleholdon, a frissen érkező mérések további egyenletes fényesedést mutatnak: aktuálisan Terry Lovejoy 11,4 magnitúdó összfényességet és 5,3’ átmérőjű kómát mért (március 4.).
A C/2026 A1 (MAPS) napközelsége 2026. április 4-re esik. Mi a legvalószínűbb előrejelzés március elejéről?
Túl szép lenne, ha egy alvó, alacsony aktivitású, de igazán nagy maggal rendelkező üstökös tartana felénk, és sajnos erre utaló mért adat egyelőre nincs is (ez volt a 3-as forgatókönyv). Őszintén remélem, hogy nagy hibát követek el, amikor ezt a lehetőséget kizárom. A fénygörbéje továbbra is egyenletes, nincsenek kitörések, nem látunk aprózódást, így az 1-es forgatókönyv, miszerint apró üstökösmaggal rendelkezik szintén nem valószínű. Marad a 2-es forgatókönyv, közepes méretű mag, valószínűleg nagyobb, mint a C/2011 W3 (Lovejoy), amitől már most jóval fényesebb, lásd naptávolság-fényesség ábra. Fényesedni fog, talán egészen a szabadszemes láthatóságig,de nem lesz egyszerű márciusban észlelni. Egyre alacsonyabban és egyre kisebb elongációban lehet keresni a nyugati, sőt talán nappali égen is. Aztán, ha egyben marad, átvonul a SOHO látómezőjében is. Esetleg egy újabb fejnélküli üstökösként tér vissza? Erre is van esély, főleg, mivel február 20-i méréseken inkább gázkómát sikerült azonosítani, mintsem porkómát, amely arra utalhat, hogy az üstökösmag illékony anyagokban gazdag ugyan, de sajnos szerkezetileg gyengébb. Talán teljes maggal éli túl a napközelséget, és rendkívüli fényességgel jelenik meg a nappali égen, de ebbe bele sem merek gondolni.
Észleljük, és ne felejtsük el észlelésünket feltölteni az https://eszlelonaplo.mcse.hu/ oldalra!
