Gyurman Tibor (1946-2006)

Írásunkkal tagtársunkra, a több évtizeden át amatőrködő Gyurman Tiborra emlékezünk.

Tibi bácsival valamikor 2003 elején találkoztam először, amikor a dabasi Kossuth Zsuzsa Szakiskola igazgatója megbízott az iskolai csillagvizsgáló és csillagász szakkör vezetésével. Egy esős napon találkoztunk a csillagvizsgálóban. Nagyon támogatta a csillagászati szakkör ötletét, amely sajnos nem jutott el a megvalósításig. Vagy félórát beszélgettünk. Ekkor tudtam meg, hogy nem csak az égbolt szépségei iránt érdeklõdik, hanem szenvedélyes fotós is. Csillogott a szeme, mint egy kisgyermeknek, miközben beszélt. Késõbb tudtam meg, hogy kitûnő fotós volt. Nem sokkal késõbb ismét összehozott minket a sors. 2003-as MTT-n találkoztunk ismét. Ekkor vettem elõször részt ilyen rendezvényen. Nem sok embert ismertem, így nagy örömömre szolgált, hogy láthatok egy ismerős arcot.

Szentlélekre Ómassáról gyalog jött fel egy harminc kilós táskával a hátán. Elismeréssel adóztam ennek a teljesítménynek. Még nézni is fárasztó volt azt a táskát. A táska mélyérõl előkerült 20×60-as binokliról nem is beszélve, melyet kézben tartva valóban beillett egy kiadós gyúrásnak! Tibi pedig kézben tartva használta. Hátát nekivetette néhány méretes farönknek, és így tanulmányozta a nyári Tejút csodáit. Ekkorra már tegező viszonyba kerültünk. Nem engedte meg, hogy magázzam, pedig bőven apám lehetett volna. Itt az MTT-n beszélgetve tudtam meg tőle, hogy Egerben végezte főiskolai tanulmányait matematika-fizika szakon. Innen származhatott csillagászati érdeklõdése is. A főiskola után Dabasra került, ahol a környező települések iskoláiban tanított. De dolgozott ifjúságvédelmisként, hivatalos pártfogóként is. Mindig az előadások szünetében beszélgettünk, mert az idő nagy részét az előadósátorban töltöttük. Minden érdekelte, ami a csillagászattal összefüggött. Nem hiányzott egyik elõadásról sem. Sõt, gyakran utazott fel a Polarisba meghallgatni a keddi elõadássorozat egy-egy témáját. Sajnos túl sűrűn nem tudtunk találkozni a magánéletben, így fordulhatott elõ, hogy legközelebb a 2004-es MTT-n találkoztunk ismét. Megint sokat tudtunk beszélgetni. Nagyon sajnálta, hogy Dabason mégsem indult be a szakkör, pedig õ is tevékeny résztvevõje lett volna. Távcsövet nem hozott magával, így szinte minden távcsövet meglátogatott és izgatottan tanulmányozta a műszereket. Hozzám is sokszor odajött, és miközben észlelgettünk, elmesélte, hogy mennyire szereti a természetet. Ekkor nem sejtettem, hogy utoljára beszélgetek vele. Sok más barátommal együtt döbbenten hallottam, hogy idén, január 18-án, hosszú betegség után, hatvan éves korában elhunyt, mély űrt hagyva maga után családjában, barátaiban és a csillagok világának csodálóiban!