Gyurman Tibor (1946-2006)

Tibi bácsival valamikor 2003 elején találkoztam először, amikor a
dabasi Kossuth Zsuzsa Szakiskola igazgatója megbízott az iskolai
csillagvizsgáló és csillagász szakkör vezetésével. Egy esõs napon
találkoztunk a csillagvizsgálóban. Nagyon támogatta a
csillagászati szakkör ötletét, amely sajnos nem jutott el a
megvalósításig. Vagy félórát beszélgettünk. Ekkor tudtam meg, hogy nem
csak az égbolt szépségei iránt érdeklõdik, hanem szenvedélyes fotós is.
Csillogott a szeme, mint egy kisgyermeknek, miközben beszélt. Késõbb
tudtam meg, hogy kitûnõ fotós volt. Nem sokkal késõbb ismét összehozott
minket a sors. 2003-as MTT-n találkoztunk ismét. Ekkor vettem elõször
részt ilyen rendezvényen. Nem sok embert ismertem, így nagy örömömre
szolgált, hogy láthatok egy ismerõs arcot.

Gyurman Tibor (1946-2006)

Szentlélekre Ómassáról
gyalog jött fel egy harminc kilós táskával a hátán. Elismeréssel
adóztam ennek a teljesítménynek. Még nézni is fárasztó volt azt a
táskát. A táska mélyérõl elõkerült 20×60-as binokliról nem is beszélve,
melyet kézben tartva valóban beillett egy kiadós gyúrásnak! Tibi pedig
kézben tartva használta. Hátát nekivetette néhány méretes farönknek, és
így tanulmányozta a nyári Tejút csodáit. Ekkorra már tegezõ viszonyba
kerültünk. Nem engedte meg, hogy magázzam, pedig bõven apám lehetett
volna. Itt az MTT-n beszélgetve tudtam meg tőle, hogy Egerben végezte
fõiskolai tanulmányait matematika-fizika szakon. Innen származhatott
csillagászati érdeklõdése is. A fõiskola után Dabasra került, ahol a
környezõ települések iskoláiban tanított. De dolgozott
ifjúságvédelmisként, hivatalos pártfogóként is. Mindig az elõadások
szünetében beszélgettünk, mert az idõ nagy részét az elõadósátorban
töltöttük. Minden érdekelte, ami a csillagászattal összefüggött. Nem
hiányzott egyik elõadásról sem. Sõt, gyakran utazott fel a Polarisba
meghallgatni a keddi elõadássorozat egy-egy témáját. Sajnos túl sűrűn
nem tudtunk találkozni a magánéletben, így fordulhatott elõ, hogy
legközelebb a 2004-es MTT-n találkoztunk ismét. Megint sokat tudtunk
beszélgetni. Nagyon sajnálta, hogy Dabason mégsem indult be a szakkör,
pedig õ is tevékeny résztvevõje lett volna. Távcsövet nem hozott
magával, így szinte minden távcsövet meglátogatott és izgatottan
tanulmányozta a műszereket. Hozzám is sokszor odajött, és miközben
észlelgettünk, elmesélte, hogy mennyire szereti a természetet. Ekkor
nem sejtettem, hogy utoljára beszélgetek vele. Sok más barátommal
együtt döbbenten hallottam, hogy idén, január 18-án, hosszú betegség
után, hatvan éves korában elhunyt, mély űrt hagyva maga után
családjában, barátaiban és a csillagok világának csodálóiban!

Ajánljuk...