Dalos Endrére emlékezünk
2018. december 3-án elhunyt Dalos Endre, a bólyi, majd a paksi amatőrcsillagászat meghatározó alakja, a Draco című lap szerkesztője, aki évtizedeken át volt mozgalmunk fáradhatatlan szervezője.
Édesapja az első világháborúból visszatérve a Felvidékről kényszerült menekülni Németbólyba a trianoni döntés után. Itt tanulmányainak befejezése után megnősült. 1938. május 2-án megszületett Endre fia, aki iskolái befejezése után átvette a stafétát, és követte édesapját a termelőszövetkezet könyvelői posztján. Endre bácsinak két fia (László és Tibor), és egy lánya (Ildikó) született. Ildikó sokat segített édesapjának a Draco szerkesztésében is. Sajnos ő már 2011-óta nincs közöttünk. Most pedig, 2018. december 3-án, Endre bácsi is követte szeretett leányát. Tanítómat, gyermekkori példaképemet vesztettem el halálával.
Endre bácsi szakköröseiként, vetélkedőre készülődve.
Hevesi Zoltán és Dalos Endre (jobbra) 1980-ban.
A településen szinte mindenki ismerte, a szövetkezetből, a teniszpályáról, vagy a sakkcsapatból (hazai úttörője volt a hexasakk bevezetésének), de foglalkozott családfakutatással, illetve vasútmodellezéssel is.
Bólyban a hetvenes évek közepén már hivatalosan is létezett csillagászati szakkör a József Attila Művelődési Ház égisze alatt, amelyet ő és Dankó László alapítottak. Dalos Endre lassan került a csillagászathoz közel. Az 1945. július 9-i (Bólyban 61%-os) napfogyatkozásra apja hívta fel a figyelmét, aki egy fekete filmdarabot is adott neki, és ezzel követhette a jelenséget. 1947-től csillagászati könyveket is olvasott. 1948-tól az Élet és Tudomány hetilapot vásárolta, majd előfizette és ezekben a csillagászati híreket is érdeklődéssel figyelte. Érettségije előtt, 1956-ban még az is felvetődött benne, hogy csillagász lesz. A helyzete politikailag erre nem volt alkalmas, mivel anyai nagyapját kuláknak minősítették. Így csak olvasott és szabad szemmel (és egy 2–3-szoros színházi látcsővel) ismerkedett a csillagokkal és a csillagképekkel. 1961. február 15-én egy csaknem teljes napfogyatkozást is átélt: ez Bólyban 98%-os mértékű tünemény volt. 1966–1968-tól a Föld és Ég folyóiratot vásárolta és annak cikkei felelevenítették ismereteit. Az Uránia Boltból vásárolt 50/960 mm-es optikából első távcsövét is összeállította. Végleg akkor fordult az ég felé, amikor 1973 őszén nagy hírverés előzte meg a Kohoutek-üstökös decemberi napközelségét.
Eljutott hozzá a Meteor, és annak hatására lett buzgó amatőrcsillagász. Endre bácsi első csillagászati megfigyelései a 70-es évek elejére datálódnak.
Jómagam 1975–76-ban teniszedzőként ismertem meg, majd később tőle tanultam meg a filmek előhívását, a fotók kidolgozását. Hatalmas fotógyűjteményének digitalizálását december 3-án bekövetkezett halála már megakadályozta.
Rendszeres, eleinte 11,5 cm-es Newton-távcsővel végzett megfigyelései 1975-től jelentek meg, elsősorban az Albireóban. A szakkör indulásával egy időben jelent meg a Művelődési Ház Draco Csillagász Szakkörének Híradójaként kiadott körlevél. A ma már elképzelhetetlen körülmények (nyomdaeszközök birtoklásának tilalma, az egész kiadvány írógéppel való előállítása, kézzel rajzolt ábrák) között összeállított kiadvány egy-egy segítséget nyújtó vállalat stencilgépén készült el.
1976-ban már „országos” észlelőtábort szerveztek Bólyban, Dalos Endre akkor már a szakkör, illetve a kultúrház tulajdonában levő 150/1000-es Newton és 72/500-as lencsés távcsővel végzett észleléseket is pontosan lejegyezte, fotókat készített. A szakkör eredményei továbbra is az Albireóban jelentek meg. 1976-ban Tepliczky István segítségével elindult a negyedévente megjelenő Atmoszféra c. körlevél. A meteorológiai megfigyeléseket, szabadszemes észleléseket közlő kiadványnak Cirrus néven fotómelléklete is volt. A kiadvány 1980-tól Draco néven jelent meg, további amatőrök bevonásával – többek közt Szentmártoni Béla számos fordítása is itt látott napvilágot.
Dalos Endre (balra) és Szentmártoni Béla megbeszélés közben, 1978-ban (Hevesi Zoltán felvétele).
Dalos Endre a szakkör vezetőjeként tevékenyen vett részt az országos amatőrcsillagászati közéletben is, később Bólyban tartottak különböző találkozókat is, emellett rendkívül kiterjedt levelezést folytatott nem csak csillagászattal, aktív kapcsolatokat épített ki az akkoriban működő más amatőrcsillagász szervezetekkel, klubokkal.
A szakkör vezetését Dalos Endre nagy lelkesedéssel és számos kiváló ötlettel végezte. Saját felvételeiből, vagy a Sky and Telescope reprodukcióból diasorozatokat készített. Saját planetáriumot is készítettünk a szakkörben, A3-as méretre kinagyított ábrákból egy fából készült kocka belsejében, a csillag fényességével arányos mérettel kifúrva, megfelelő színű krepp-papírral állítottuk elő a valósághoz közeli látványt, igazi csapatmunkában. Dalos Endre mozigépészként kölcsönzött filmeket is vetített, ekkor láthattuk többek között a „Hobbym: a csillagos ég” című filmet is.
A nyolcvanas évek elején külföldi rokona közreműködésével egy ZX Spectrum számítógéphez jutott, ezt elsősorban csillagászati célokra (pl. Jupiter-holdak mozgásának számítása, okkultáció-előrejelzés) és sakkjátszmák elemzésére használta.
1980-ban széleskörű levelezése kiterjedt Bödők Zsigmond barátunkra, aki augusztusban látogatást tett Bólyban, amit novemberben Dalos Endre, Dankó László, Hevesi Zoltán, és Makkos Lajos viszonzott. A következő évben a Konkoly ’82 táborban Dalos Endre vezetésével Käsz László, Kudronyik Zoltán és Szabó Sándor vett részt. Ez a látogatás a bólyi csillagászati életre is komoly kihatással volt. Ekkortól datálódik a dunaszerdahelyi (Trifid), bősi (Corvus) és sárréti (UMa) amatőrökkel való barátságunk, amely azóta is töretlenül tart.
Szabó Sándorral 1982 végén, a 32. Draco kiadásakor léptünk be szerkesztőként, eleinte inkább csak gépíróként. A beérkező megfigyelések feldolgozása után egy-egy rovat bevitele komoly kihívást jelentett, és nagyon jó gyakorlatot adott nekünk.
Dalos Endre és Szentmártoni Béla a kaposvári Urániában.
Megyei CSBK-találkozó résztvevői Bólyban (1985).
A bólyi csillagda építését is Dalos Endre kezdeményezte. Az elsőként kiszemelt helyszínen ma uszoda található, a létesítmény a másodikként kiszemelt, Békás-pusztán levő helyszín közelében épült meg végül. A 2010-ben elhunyt Bödők Zsigmond felvidéki csillagászról elnevezett csillagvizsgáló 2017-es avatásán sajnos már nem tudott jelen lenni Endre bácsi.
1986-ban Paksra költözött, ahol teniszedzői állást vállalt. Habár elköltözése kisebb törést jelentett a Draco életében, új lakhelyén 1991-ben a Városi Művelődési Központban csillagászati szakkört indított, amelyet ő vezetett. 1994-ben megalakult a Magyar Csillagászati Egyesület Paksi Helyi Csoportja, 1997-ben a Városi Múzeumban a felnőtt korosztály számára is indult szakkör. A szakkörök tagjai a jelentős csillagászati események mellett rendszeres távcsöves bemutatókat is tartottak.
Megfigyeléseit és egyéb írásait összesen 80 kiadványban (Atmoszféra, Cirrus, Draco és azok mellékletei), valamint 11 kötetnyi, „Az én világom” c. sorozatában adta közre.
A 2000-es években látása jelentősen megromlott (bár ezt később műtéttel sikerült jelentősen javítani). 2015 végén a Draco folyóirat szerkesztési munkáit befejezte. Sajnos ezen gondokkal teli utolsó években a csillagászati köztudatban lassan megfeledkeztek róla. Pedig Endre bácsi amit csak lehetett, megosztotta az őt meghallgatni akaró/tudó emberekkel. Nem volt nagy kommunikációs virtuóz, és az internet világa már nem az ő közege volt. Ennek ellenére lehetőségeit kihasználva tájékozott maradt a tudományok dolgaiban. Továbbra is mesélő, és álmodozó maradt.
Távozásával a hazai amatőrcsillagászat egy érdekes, színes fonala szakadt meg – én magam személyes tanítómat, gyermekkori példaképemet veszítettem el 2018. december 3-án bekövetkezett halálával.
Nyugodjék békében!
Käsz László
A bibliográfiákat összeállította: Sragner Márta.
