A Triangulum Csillagvizsgáló

Egyre gyakrabban olvasok a Meteorban az egymás után létesülő kisebb-nagyobb magán-csillagvizsgálókról. Nagy öröm számomra, hogy most már én is ehhez a körhöz tartozom. Sikerült felépítenem saját csillagvizsgálómat alig egy év alatt, és ennek történetét szeretném megosztani most az olvasókkal. Röviden arról, hogyan is lettem én csillagászattal foglalkozó amatőr. 2002 őszén új munkatársam érkezett, Takács Attila. Egészen addig nem is gondoltam arra, hogy akár a csillagászattal is foglakozhatnék. Mindig is azt hittem, hogy ezzel csak szakcsillagászok foglalkozhatnak, a hétköznapi emberek számára ez idegen terület.

Mint már említettem, munkatársam Takács Attila volt az, akinek az első lépésemet köszönhettem. Ő beszélt nekem először a csillagok világáról és az észlelési lehetőségekről. Megkérdeztem tőle, hogy tudna-e segíteni valamilyen információval vagy bármivel. Már másnap hozott magával néhány árlistát, néhány címet, meg amivel még segíteni tudott. Ezek alapján teleszkópokat vásároltam, kisebbet, nagyobbat, optikai elemeket, mindent, amit tudtam, azt beszereztem. Lényegében így lettem amatőr, amit azóta sem bántam meg! Két év elteltével aztán egyre több eszköz és kiegészítő gyűlt össze, aminek nagy részét szinte minden alkalommal ki kellett cipelnem a szabad ég alá. Egy idő elteltével, akármilyen lelkes is az amatőr, már fárasztó ki- és bepakolni minden észlelés előtt és után. Pláne, ha az ember emeleten lakik! Ekkor gondoltam rá először, hogy mennyire megkönnyítené az amatőrmunkát egy fixen letelepített műszer, valami kis fabódéban.

Érdekes különben, hogy erről a témáról akár filmforgatókönyvet is írhatnánk. Kezdetnek veszünk egy kisebb műszert, majd aztán jó lenne egy nagyobb is, amit persze meg is veszünk, de még kellenének kiegészítők, képrögzítő eszközök, meg még ki tudja mi. Aztán rájövünk, hogy évek során mennyi cipelnivaló műszer, és egyéb tartozék képezi tulajdonunkat, majd arra is rádöbbenünk, hogy műszerezettségünk már régen túlhaladta a nomád kitelepülés határait. 2005 januárjában én is megterveztem a csillagdát, kigondoltam annak építési folyamatát, és elkezdtem utánajárni annak, hogy kivel is tudnám azokat legyártatni azokat az alkatrészeket, amelyeket magam nem tudok elkészíteni. Sajnos akadnak olyan munkák, amiket nem lehet házilag elvégezni, gondolok itt, esztergályos munkákra, vasak íves hajlítására stb.

Egy egyszerű, könnyen használható csillagvizsgáló megépítését képzeltem el, aminek a kupolája körbeforgatható és az észlelőrés hátratolható. Sokan azt hiszik, hogy egy ilyen kivitelezésű csillagda megépítése milyen nagy költség és komoly feladat. De biztosíthatok mindenkit, semmivel sem nehezebb megépíteni, és nem is feltétlenül drágább a letolható tetejű bódénál! Jól tudom, hogy készen vásárolt építőelemekből sokkal könnyebb bármit is megépíteni, de csak azoknak, akinek van erre megfelelő anyagi háttere. Mivel nekem nem volt, ezért jómagam készítettem el a csillagdát és műszereim nagy részét. Beszerzési forrásként a boltok helyett a városi MÉH-telepet és a fatelepet választottam, ahonnan kevés pénzért megfelelő minőségben tudtam anyagokat beszerezni. Érdekes, hogy az ilyen helyeken mennyi hasznos dolog található!

 
Az elkészült csillagvizsgáló

A kupolavázat már egy céggel kellett legyártatnom. Ebbe beletartozott egy 270 cm és egy 275 cm átmérőjű karika, ami a forgózsámoly alapja, plusz még a kúp vázvasai, amiket 20×20-as zártszelvényből hengeríttettem. Mindezeken kívül egy további céggel – az esztergálástól kezdve a marásig mindenféle megmunkálással foglalkoznak –, gyártattam 2 db fogasívet 12 cm-es átmérővel, ami a teleszkóp mechanikájához volt szükséges. Ezúton is szeretném megköszönni Litter Péternek, a cég vezetőjének a segítségét és nagylelkűségét, hogy az összes fémmunkát elvállalta, ezzel is sokat segítve, mivel többszöri módosítások után is csak egyetlen fogasív árát kellett megfizetnem.

2005 februárjában nekikezdtem az épület oldalainak elkészítésének, ami azért is volt nehéz, mert hulladék deszkákból kellet kinyernem az elemeket. Három teljes nap kellett ahhoz, hogy annyi elemet tudjak kivágni, amivel már nekiláthattam az oldalak megépítésének. A kivágott lécekből, melyeket 1 m hosszúra és 1 cm szélesre vágtam, 150×100 cm-es zsalugátert építettem. Ezekből az oldalelemekből hét darabot kellett készítenem. Ezt követte a forgózsámoly görgőinek a megépítése. Egy L alakú vasra 2 db csapágyat erősítettem – ebből 3 db készült.

A görgőket az egyik karikára erősítettem fel 120 fokonként, majd a kúp íves vázvasai is erre kerültek fel. Egy újabb nap, és már a lemezeléssel is sikerült elkészülni. A kúp megépítésében köszönöm Botlik Péter és Varga György segítségét, akik a bólyi Draco Csillagászati Egyesület tagjai. Nagy vonalakban már megvolt minden az építéshez, így már neki tudtam fogni a kivitelezéshez. Csillagvizsgálóm Bár községben található, a település Mohácstól mintegy 10 km-re északra található.

Szüleim parlagon maradt kertje volt a legmegfelelőbb erre a célra, nagyon jó, sötét éggel és mégis otthon. Elsőnek 8 db 2 méteres vasoszlopot ástam be a földbe, úgy 50 cm mélyen, hogy majd ezekhez csavarozzam az elkészült oldalakat. Innentől felgyorsultak az események, mivel az előre megépített elemekkel már gyorsabban lehetett haladni. Az egynapos földmunkát követően jöhetett az oldalak felcsavarozása, majd a zsámoly alsó gyűrűjének a felhegesztése az oszlopok tetejére. Másnap két családtag jött segíteni, ugyanis maga a kupola beemelése következett. A dolgot nehezítette, hogy szűkös helyen és egy 45 fokos lejtőn kellett felvinni a kertbe ezt a monstrumot. Végül nehézségek ellenére ebédre már ez is a helyére került. Nagyon tetszett már nyers formájában is, de akkor hihetetlen volt, hogy ott állt felépítve. Innen már csak az ajtó és az észlelőrés fedelét kellett a helyére illeszteni, majd a festés maradt már csak hátra.

 
A csillagvizsgáló főműszere, a 200/900-as Newton-reflektor

Júniusban kezdtem felszerelni a műszerállásra a tengelyrendszert, ami egy saját építésű villás szerelésű mechanika volt. Ezen kapott helyet saját építésű 200/900-as Newtonom mint főműszer, amit egy 80/900-as refraktor vezet. A mechanika mindkét tengelyén motorizált és osztott körökkel ellátott, de sem a motorok, sem a körök nem gyáriak, viszont eléggé megbízhatóak számomra. Tudom, hogy nem egy goto-s „hiper-mega-mindentudó” teleszkóp, de nekem megfelel!

A csillagdához még tartozik egy 128/1380-as Newton, egy 60/700-as refraktor, valamint analóg és digitális képrögzítő eszközök. Hivatalosan 2005 szeptemberében készült el a csillagvizsgáló.
Eddig csak egy tervem van, ez nem más, mint a csillagdából látható nevezetesebb égi látványosságok fotografikus megörökítése, és egy kiállítás szervezése a fényképekből. Amióta elkészült a csillagda, máshogyan látom az amatőr életet, számomra mindez nagy előrelépést jelentett. Elmondhatom, hogy most jó csak igazán észlelni, a cipekedés és a kellemetlenségek immár a múlté. Kívánom, hogy minden amatőrnek egyszer legyen egy saját csillagdája.

A Triangulum Csillagvizsgáló honlapja: tcsv.atw.hu

A Meteor 2007/4. számában megjelent cikk internetes változata.