Meteor csillagászati évkönyv 2007

A 2007-es évkönyv táblázataiban néhány újdonság található. A jelenségnaptár Csillagászati események részében, az égitestek együttállásainál eddig – a sok évtizedes hagyományt és a külföldi évkönyvek többségének gyakorlatát követve – a Föld középpontjához viszonyított, geocentrikus adatok szerepeltek. A bolygók kölcsönös együttállásai esetében ezek az értékek kellő pontossággal érvényesek a Föld bármely pontjáról nézve. A Hold azonban csak mintegy 30 földátmérőnyire kering tőlünk, így az ugyanazon időpontban látható égi helyzete a Föld különböző pontjairól nézve fok nagyságú eltérést is mutathat a geocentrikus iránytól. Ez jelentkezik a Hold és más égitestek együttállásainak időpontjában és szögtávolságában is. Ezért Olvasóink javaslatára a 2007-es évtől a Hold együttállásainak nem a geocentrikus, hanem az évkönyv földrajzi koordinátáira vonatkozó (topocentrikus) adatait közöljük. Így az együttállás időpontja, valamint a Hold és a közelében tartózkodó bolygó szögtávolsága a tőlünk ténylegesen látható égi helyzetnek felel meg. A Fogyatkozások, fedések adatainál pedig a 2007. évtől vázlatos ábrát is közlünk a hazánkból látható holdfogyatkozások lefolyásáról.

A táblázatok elkészítése után született az IAU döntése a Naprendszer bolygóinak új meghatározásáról. Ennek értelmében módosítottuk a Plútóra vonatkozó táblázati részeket.

A csillagászat legújabb eredményeiből az idén is bőséges válogatás található a kötetben. Egy aktuális nemzetközi tudományos programot ismertet A Nemzetközi Héliofizikai Év című cikk. Az utóbbi évtizedek új csillagászati ismereteinek jelentős részét a színképelemzés útján szereztük. Az ehhez használatos eszközöket mutatja be a modern csillagászati spektroszkópiáról szóló, gazdagon illusztrált összefoglaló. A harmadik nagy tanulmány a változócsillagoknak talán a legérdekesebb képviselőit, a „robbanó” változókat tekinti át. A csillagászattörténet iránt érdeklődők egy ilyen „felrobbant” csillag, az 1572-es Tycho-féle szupernóva magyarországi megfigyeléseiről is olvashatnak egy másik írásban. Cikkeink sorát egy internetes csillagászati oktatómodul ismertetése zárja.

Tartalom 2007

Bevezető

Használati útmutató

Táblázatok

A csillagképek latin és magyar neve

Jelenségnaptár

A bolygók kelése és nyugvása (ábra)
A bolygók adatai
A bolygók kitérése a Naptól (ábra)
Julián-dátum táblázat
A bolygók ekliptikai koordinátái
A bolygók elhelyezkedése a Nap körül (ábra)
A Nap adatai
A Hold adatai
A colongitudo változása
Jupiter-holdak
Szaturnusz-holdak
Törpebolygók és kisbolygók
Üstökösök
Meteorrajok
Fogyatkozások, fedések
A Hold csillagfedései
Csillagkatalógus J2007.5-re
Új holdnevek a Naprendszerben

Cikkek

A csillagászat legújabb eredményei
Kálmán Béla: A Nemzetközi Héliofizikai Év
Fűrész Gábor: A csillagászati spektroszkópia eszközei
Csák Balázs–Kiss László–Vinkó József: Kataklizmikus változócsillagok
Farkas Gábor Farkas: Az 1572-es szupernóva és Magyarország
Kővári Zsolt–Benda Klára–Kriván Miklós: Csillagászat szélessávon

Beszámolók

Magyar Csillagászati Egyesület
MTA Csillagászati Kutatóintézete
ELTE Csillagászati Tanszéke
Szegedi Csillagvizsgáló
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Csillagvizsgáló Intézete
Magyar Asztronautikai Társaság
TIT Budapesti Planetárium

Szerzőink

Színes képek

Kiadási adatok 2007

Szerkesztette

Mizser Attila
Taracsák Gábor

Az évkönyv összeállításában közreműködött

Jean Meeus (Belgium)
Sárneczky Krisztián
Szakmailag ellenőrizte
Szabados László (cikkek, beszámolók)
Szabadi Péter (táblázatok)

Műszaki szerkesztés és illusztrációk

Taracsák Gábor

A szerkesztés és a kiadás támogatói

A Magyar Csillagászati Egyesületet jövedelemadójuk 1%-ával támogató adófizetők
MLog Műszereket Gyártó és Forgalmazó Kft.
MTA Csillagászati Kutatóintézete

Impresszum

Felelős kiadó: Mizser Attila
Készült a G-PRINT BT. nyomdájában
Felelős vezető: Wilpert Gábor
Terjedelem: 20 ív + 6 oldal melléklet
Példányszám: 3500
2006. október
ISSN 0866-2851

A kötet ára

1950 Ft, tagjaink illetményként kapják.

A címlapon

A SOHO napkutató űrszonda EIT kamerájának a He II 30.4~nm-es távoli ultraibolya hullámhosszán készült felvétele a Nap felső kromoszférájának és alsó átmeneti rétegének 60 000 K körüli hőmérsékletű tartományairól ad képet (A Nemzetközi Héliofizikai Év című cikkhez). A sötétebb szín alacsonyabb, a világosabb szín magasabb hőmérsékletet jelent. Jól látható a mágneses tér szerkezete és egy hatalmas protuberancia (SOHO, ESA–NASA)