A típust annak idején újdonságként harangozták be. A valóságban azonban a korábbi
Vosztok űrhajók kissé módosított verziójáról volt szó: a külső forma és a főbb
szerkezeti elemek megegyeztek. A Voszhod azonban lehetővé tette a többszemélyes
repüléseket, illetve az űrsétát is – ezek végrehajtása pedig történelmi tetté
vált. A űrhajósok egy gömb alakú, hermetikusan zárt kabinban foglaltak helyet.
Itt helyezték el az űrhajó irányítóberendezéseit, a telekommunikációs eszközöket,
az életfenntartó rendszert, valamint a tudományos kísérletek eszközeit. A csonka
kúp alakú műszaki egységben voltak a fékező hajtóművek, a hőmérsékletszabályozó
és áramfejlesztő berendezések.
Az űrhajó kipróbálására szovjet szokás szerint a Kozmosz-sorozat keretén belül
került sor, Kozmosz-47 jelzéssel. Az 1964. október 6-án felbocsátott eszköz
hivatalos közlemény szerint "a felsőlégkör és a kozmikus térség vizsgálatát"
végezte, de valójában az új típus repülési jellemzőinek tanulmányozásáról és
a fedélzeti rendszerek kipróbálásáról volt szó.
Az első "éles" indításra 1964. október 12-én, Bajkonurból került sor.
A Voszhod-1 Komarov parancsnok vezetésével és két "civil" űrhajóssal
repült. Feoktyisztov mérnök a Vosztok és Voszhod űrhajók egyik tervezője volt,
míg Jegorov – polgári foglalkozására nézve orvos – apja politikai összeköttetései
révén került a legénység tagjainak sorába. Ez volt az első eset a világon, amikor
embert szállító űrhajó fedélzetén egynél több fő repült. A dolog ugyanakkor
hatalmas kockázatot is magában rejtett: az egy emberre tervezett lakótérfogat
miatt a háromtagú legénység szkafander és katapultülés nélkül foglalt helyet.
Bármilyen apróbb probléma esetén az űrhajósok élete veszélybe kerülhetett volna!
Annak, hogy a végül sikeres repülés – melynek során csillagászati, földmegfigyelési
és orvosbiológiai kísérleteket hajtottak végre – alig tartott tovább 1 napnál,
politikai oka volt. Ekkor zajlott ugyanis a Leonyid Brezsnyev által vezetett,
Hruscsov pártfőtitkár elleni puccs, és így a repülésirányítók jobbnak látták
az űrhajósokat a Földre visszarendelni.
A következő, sikertelen tesztrepülés 1965. február 22-én zajlott. Hivatalosan
a Kozmosz-57 jelzést kapta, a szokásos közlemény pedig megegyezett az október
6-án kiadottal, valójában azonban a későbbi Voszhod-2-vel megegyező űreszköz
balszerencsés indításáról volt szó. Egy hibás parancs miatt rossz pályára állt
űrhajón aktivizálni kellett a beépített megsemmisítő berendezést (erre azért
volt szükség, nehogy a katonai titokként kezelt objektum a "gaz imperialisták"
kezére kerüljön, és vizsgálat tárgyává váljon), és Kamcsatka fölött felrobbantották
az űrhajót. Mivel a később fontos szerepet játszó zsilipkamra visszatéréskor
tanúsított viselkedését nem tudták kipróbálni (a kinyitás és levegővel való
feltöltés próbája azonban tökéletesen sikerült), Kozmosz-59 jelzéssel – március
7-én – egy Vosztok kabinra szerelve indították újra az eszközt, ezúttal sikerrel.

A Voszhod-2 végül 1965. március 18-án emelkedett magasba. A kétfőnyi legénységet
Beljajev parancsnok és Leonov másodpilóta alkotta. A Voszhod-1 után pedig egy
újabb történelmi tett: Leonov az emberiség történetében először elhagyta egy
űreszköz fedélzetét, és 12 perces űrsétát hajtott végre. A történet azonban
majdnem tragédiával végződött. Az űrhajóba történő visszatérés során Leonov
szkafandere felfúvódott, és csak nagy nehézségek árán, az űrruha nyomásásnak
csökkentésével tudta magát visszapréselni a zsilipkamrába (ezt a művelet végén
leválasztották). Később az űrhajóból szökni kezdett a levegő, melyet csak tiszta
oxigénnel pótolhattak: a két kozmonauta egy repülő "lőporos hordóban"
érezhette magát a fennálló tűz- és robbanásveszély miatt. A visszatérés során
– az automatikus leszállórendszer működésében, illetve a műszaki egység leválasztásakor
– ismét problémák léptek fel, de a landolás kézi vezérléssel végül sikerült.
Egy kis szépséghibája azonban volt a dolognak: nem a kijelölt helyen történt
(a moszkvai rádió már gyászzenét sugárzott), így a kozmonauták egy Urál-hegységbeli
fenyőerdőben, üvöltő farkasok "társaságában" töltöttek két éjszakát.
A mentőhelikopter leszállási helyére – amit rögtönzött erdőirtással hoztak létre
– csak sílécen tudtak eljutni, és a visszatérő kabin mentésére is csak néhány
nap múlva kerülhetett sor.
A Voszhodra szép jövő is várhatott volna: a tervekben szerepelt tiszta női legénység,
költők, riporteretek és tudósok utazása. A majdnem katasztrófával végződő Voszhod-2
misszió és a szovjet űrhajózás atyjának, Koroljov főkonstruktőrnek váratlan
halála azonban megpecsételte az űrhajótípus további sorsát, és a szovjet birodalom
a Holdért folytatott versenyhez szükséges űrhajó kifejlesztésére fordította
további energiáit – hattyúdalként pedig 1966. február 22-én, kutyákkal a fedélzetén,
elindult a Kozmosz-110, az utolsó megépített példány.

Forrásművek:
Mark Wade: Encyclopedia Astronautica honlap; http://www.friends-partners.org/mwade/spaceflt.htm
Almár Iván főszerk.: Űrhajózási Lexikon; 1981; Akadémiai Kiadó és Zrínyi Katonai
Kiadó
Turányi Tamás: Miért nem ették meg Leonovot a farkasok?; 2000. március; Aero
Magazin; eMeS Bt.