Emlékképek általános iskolai éveimből
A
falusi gyerek természetes élettere a természet, a növények, az állatok közelsége,
szeretete.
Számunkra mindez magától érthető volt, mint az, hogy a tisztesség személyes
erkölcsi és etikai normát jelent, amelyet semmilyen körülmények között nem szabad
áthágni. Az tisztesség belső norma, amelyekhez cselekedeteink méretnek.
Ezzel az otthonról kapott indíttatással kerültünk az iskolapadba, hogy jó TANÍTÓINK
ezt megerősítve, sok tárgyi tudást adva, neveljenek emberekké bennünket. Ehhez
pedig a munkaszereteten keresztül vezetett az út. A feladatvállalás és végzés
mindig örömet ad, ki többre, ki kevesebbre tehet szert, tehetsége szerint.
Az alkotó munka műhelyét az Általános Iskolában a Szakács László Tanár Úr által
megálmodott botanikus kertek, később az új iskolában létesült melegház jelentette.
Először idősebb testvéreimmel jártam szívesen a volt Székely-villa kertjében
levő botanikus kertbe. Nem volt baj, hogy kicsi vagyok, bátran mehettem. Ott
csodálkoztam rá tágra nyílt szemmel eddig soha nem látott növényekre, a rendszertant
követő megannyi parányi ágyásra. Nem a tanári szigor, hanem a felszabadult tenniakarás
indította el a vetélkedést. Mert délutánonként még nyáron is mentünk, és tettük
rendbe ágyásainkat azért, hogy szép legyen.
Később a botanikus kert a Tanácsháza udvarában kapott helyet. Felső tagozatosként
itt már "saját" parcellám volt. Jobb kéz felöl az első (moszatok,
zuzmók, mohák, páfrányok). Méreteiben ugyan nagyon kicsiny, de annál gazdagabb
fajtaválasztékban pompázott a kert. A kicsiny útmutató táblák pedig szótlanul
is mindig magukért beszéltek. Észrevétlenül jegyeztük meg a neveket, mert láttuk,
kézzel fogható volt, és főleg az, hogy mi gondozhattuk. Szakács Tanár Úr nagy-nagy
tudással, szeretettel és bizalommal irányította munkánkat, egyengette lépteinket,
nyesegette vadhajtásainkat. Ő az a Pedagógus, Aki nem alattvalókat, hanem embereket
igyekezett nevelni belőlünk.
Számomra az "új" iskolánál létesült melegház, az akváriumokkal, szökőkúttal,
a pálmákkal ás több szebbnél szebb növénnyel, maga a csoda világa volt. Ápolhattam,
gondozhattam a halakat, növényeket és néha még a vendégeket is én kalauzolhattam.
Tanár Úr bizalmáért ma is hálás vagyok! Mi ott játszva tanultunk, mert az ott
végzett tevékenység ma is jó játéknak tűnik.
Nagyon szerettem a Földtörténeti Kép (ez a földtörténeti korokat bemutató,
csigaházakkal, kagylókkal és egyéb megkövült maradványokkal "élővé" varázsolt hatalmas
falikép volt – R.N.) előtt állni, és csodálni a "Nagy egészet", egy
falra épített világot. Kár, nagyon kár, hogy csak emlékezetünkben létezik.
Végtelenül
sajnálom, hogy a történelem embert sorvasztó sivatagi szelei magukkal sodorták
valaha volt gyermekkori csodáink közül a mi botanikus kertünket, a melegházat,
a Földtörténeti képet, az első élő tankönyvünket.
