Hogyan lettem amatőrcsillagász…

Ez akkor kezdődött, amikor az elemi iskola 6. osztályát elvégeztem, és szüleim
hallották, hogy aki a nyáron különbözetit tesz a polgári iskola 1-2. osztályában,
az egyenesen a 3. osztályba mehet. Egy Wilner nevű hölgy tanított, aki a szerencsés
vizsga után egy műanyag távcsövet adott nekem. Ezzel nézegettem a világot. A
távoli háztetőket, templomtornyot, és este a Holdat és a csillagokat.

Ezután folytattam tanulmányaimat, és mikor a tanítóképzőbe kerültem – mindjárt
az 1. osztályban – egy polihisztor tanárom lett az eszményképem: Marczelly Kornél.
Neki köszönhetem a természettudomány iránti érdeklődésemet. Már nem tudom, hogy
ő hívta-e fel a figyelmemet arra, hogy csillagászati könyvet is olvassak, de
mikor így tettem megtudtam, hogy például a Holdnak csak az egyik felét láthatjuk,
és a Jupiternek négy holdja van, a Marsnak pedig kettő.
Ekkor elővettem a kis távcsövemet, és elkezdtem nézegetni a Holdat és a csillagokat.
De a holdkráterek csak valami halvány, sejtelemszerű alakzatok voltak. Közben
édesanyám észrevette, hogy én rövidlátó vagyok – amikor este a városból hazamentünk,
mondtam, hogy a csillagokat akkorának látom, mint a Hold. Elmentünk Körmendre,
ahol egy Herceg nevű szemorvos, aki ingyen gyógyított és ingyen vizsgált meg
mindenkit, kezelt. Ekkor kaptam az első szemüveget. Most már tisztán láttam
a csillagokat is…
Mivel az 1935-ben végzettek két évig nem pályázhattak, ezért a volt tanítóképzőm
gyakorlóiskolájában térítésmentes tanítóként dolgoztam. Jeles oklevelem volt,
de többet tanultam a két év alatt, mint addig. Ezután kerültem Soltvadkertre
meghívással, ahol mint népművelési gondnok is működtem a tanítás mellett. A
belterületen és három tanyaközpontban hetenként tartottunk előadásokat – mindig
zsúfolt nézőtér előtt.
1948-ban, az államosítás előtt az Evangélikus Általános Iskola alapításának
100 éves évfordulóján egy kirándulást vezettem Soltvadkertről. Egy kaszárnyában,
szalma fekvőhelyen voltunk három napig elszállásolva a gyermeksereggel. Jártunk
múzeumokban, és voltunk Dr. Ordas Lajos püspök úrnál. Egy este elmentünk a Sánc
utcai csillagvizsgálóba, ahol Kulin György nagy szeretettel fogadott, és bemutatott
sok látnivalót.
Az államosítás után megváltozott a helyzet. Többször tartottam csillagászati,
természettudományi és meteorológiai előadást. Egy marxista ünnepélyen (az apósom
háza előtt) karomon ülő kisfiam sírva fakadt, és bementem a házunkba… és másnap
a Kossuth-szobor melletti szónoki emelvényen egy plakát jelent meg, hogy egy
csillagnéző már 20 tagot toborzott a csillagászati egyesületbe (természetesen
ez nem valami programajánló volt a hatóságok részéről – R.N.). Én egyébként
1947. augusztus 2-a óta, 1099. számmal (Dr. Kulin György aláírásával!) voltam
tagja a Magyar Csillagászati Egyesületnek. Írtam a Dolgozók Pártja titkárának,
de amikor felvételt kértem a főiskolára, a válasz a retorzió volt.
Végül a budapesti szaktanítói tanfolyamra csak eljutottam. Kijártam a Teleki
térre, és könyveket vettem (természettudományit). Itt egy – valószínűleg – amatőrcsillagász
árult egy csillagászaszati távcsövet és egy mechanikus planetáriumot (amit a
Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tagjai is láttak). Megvettem. Az iskolások között
szakkört szerveztem, és nekik már be tudtam mutatni a Hold krátereit, és a Jupiter
Io, Europa, Ganymedes és Callisto holdjait. Érdekes, hogy a járási párttitkár
fia az egyike volt azoknak, akiket nagyon érdekelt a csillagászat.
Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozáskor megkértek, hogy a Büdöstónál szervezett
rendezvényen tartsak egy bemutatót. Többszáz néző előtt, a napfogyatkozás kezdetekor
(11 óra 30 perctől) rövid csillagászati előadás keretében – a mechanikus planetárium
segítségével – bemutattam a látnivalót.
Azt nem tudom, hogy kitől (egy, a Kőrősi Híreknek adott interjúból – R.N.)
tudta meg a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör, hogy én, az öreg és sok viszontagságon
átment amatőrcsillagász a világon vagyok, de 1999. november 27-én meghívtak
Hartára. Értem jöttek, "Csillagászati emlékeim" címmel előadást tartottam,
és a Harta TV megörökítette szereplésemet. Köszönöm önöknek még egyszer a tiszteletbeli
tagságot, és Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportjának tiszteletbeli
vezetői címét!