Csillagászattörténet a Polaris Csillagvizsgálóban

Kopernikusz-előadás a Polarisban

2003. február 18-án indult hivatalosan az idei év keddi előadássorozata
a hazai csillagászati élet fellegvárában, a Polaris Csillagvizsgálóban.
Azért hivatalosan, mert az előzetes terveket és számításokat keresztülhúzva
maga az élet, és a szomorú valóság szolgáltatott okot az egy héttel korábbi
nyitányra: ekkor került sor Schuminszky Nándor űrtudor Columbia-emlékelőadására.
Az „530 éve született Kopernikusz” című programra zsúfolásig megtelt
a csillagda előadóterme. Az érdeklődésre jellemző, hogy még menet közben,
sőt az előadás vége felé is érkeztek a csillagászattörténet kiemelkedő
alakja iránt érdeklődő hallgatók. A hallgatóság életkori megoszlása igen
vegyes képet mutatott: feltűntek a hazai amatőrélet nagy öregjei, de
sok fiatal is helyet foglalt a széksorok között. Az előadó nem is lehetett
más, mint Csaba György Gábor tanár-csillagász, de sokunk számára csak
Az Ismeretterjesztő. Csaba György számos saját könyvön, előadások tucatjain
túl kiváló mestere az érdekes és érdekfeszítő előadások megtartásának.
A biztos tárgyi tudáson túl (amiben egyetlen „kifogást” találhatunk:
amint bevallotta, az évszámokkal mindig hadilábon áll) fő erénye az,
hogy a legkomolyabb és legfajsúlyosabb témát is könnyedén, az átlag érdeklődő
szintjére konvertálva tudja bemutatni.
Az előadás a kopernikuszi kor megértéséhez elengedhetetlen ókori gondolatok
és gondolkodók bemutatásával indult. Szó esett arról, hogy a görög időkben,
majd az azt követő korokban hogyan alakult a geocentrikus világkép szerepe,
és hogy már akkoriban is volt példa a mai napközéppontú világnézethez
hasonló elképzelések kifejtésére. Ízelítőt kaptunk Kopernikusz életéből:
a szülői háttér, az egész más beállítottságú testvér szerepe, a nagy
tervek megvalósításához tevékenyen hozzájáruló nagybácsi hatása. Szó
volt a korszakról és a történelmi háttérről: a németek (poroszok), illetve
a lengyelek is sajátjuknak tartják a nagy gondolkodót, és erre minden
alapot megad az, hogy szülővárosának státusza már abban az időben is,
a XV–XVI. században, igen gyakran változott — gyakran egy emberéleten
belül. Bemutatásra került a mindenapi munka: a tanulmányok sora, Kopernikusznak
az egyházban betöltött szerepe, a közgazdasági vonatkozású ténykedés.
És természetesen az, ami miatt mi, a csillagászat barátai szinte félistenként
tiszteljük őt — a heliocentrikus világkép megalkotása. A Rendszer, ami
első verziójában még nem volt tökéletesen kidolgozott, de már a valóságos
világrendhez közálló, és rövidesen bekövetkező megfejtés alapját jelentette.
A sokszor humoros betétektől sem mentes előadást demonstrációs eszközök
is segítették: a különböző időszakokban megjelent, Kopernikusszal foglalkozó
kiadványokból láthattunk egy csokornyit. A legkülönlegesebb talán az
1973-as jubileumi évben megjelent, „De Revolutionibus Orbium Coelestium”
(Az égi pályák körforgásairól) című Alapmű reprint kiadása volt. Amikor
vége lett Csaba György mondandójának, még egy darabig beszélgettünk a
Polaris-beli barátokkal, ismerősökkel a Nagy Gondolkodóról, és egyéb
közös témákról, majd abban a hitben indultunk hazafelé, hogy ismét megértettünk
valamit a minket körülvevő világból.

Betelgeuse, 2003. január–március

Április elsejei bolondos csillagászattörténet a Polaris Csillagvizsgálóban

Április elseje a bolondságoknak, egymás megtréfálásának a napja. A csillagászat
egyetemes története azonban a szokásosnál is keményebb „tréfákat” produkált:
a még jóindulatúnak nevezhető hamisításoktól egészen a szándékos hazudozásig.
2003 ezen nevezetes napján „A szögletes Szaturnusz és más furcsaságok”
címmel Bartha Lajos, szakcsoportunk vezetője gyűjtötte ezeket az eseteket
egy csokorba. Az érdeklődésre — és általában a hazai csillagászati élet
központjának keddi előadássorozatára — jól jellemző, hogy az előadóterem
ajtaját nyitva kellett hagyni, hogy az ülőhelyhez nem jutott csillagászatbarátok
is végigélvezhessék a diavetítéssel színesített programot. A szokásos
Mizser-bevezető után „húrok közé csapó” Bartha ezúttal is hozta a tőle
megszokott magas színvonalat… és sorjáztak az asztronómia történetének
érdekes momentumai:
A rejtélyes kövek, melyekre az élővilággal és az égitestekkel kapcsolatos
motívumokat vésettek — hírnevet próbálva szerezni az egyébként jónevű
és elismert tudósnak. Olyan kisbolygók, melyek elvesztése miatt pályaelmeiekhez
újakat „költöttek”, s amelyekről ma már feltételezhető, hogy eltűnésük
fő oka az volt, hogy felfedezésük idején még nem volt ismert a földsúrolók
léte. A horvát Leo Brenner (becsületes nevén Gopčevič), ki jól felszerelt
Mali Lošinj-i magán-csillagvizsgálójában Mars-csatornák garmadát vélte
látni, és ezzel a szépen induló karrierjét, illetve szavahihetőségét
tette igencsak kérdésessé. Említhetjük még d’Angos-t, aki a csillagászat
Münchausen bárója — nem túl hízelgő — titulusát érdemelte ki. Szó esett
a holddómokban házakat, azokban pedig értelmes földönkívülieket elhelyező
beteges fantazmagóriáról — mely megtévesztő módon ráadásul a Sky&Telescope
magazint jelölte meg elsődleges hivatkozásul.
A kiapadhatatlan forrást végül csak az előrehaladó idő apasztotta el.
Sebaj, a következő kedden úgyis újra itt leszünk!

Divina Aurelia — az isteni csillagász

2002. április 16-án a Polaris Csillagvizsgálóban, a szokásos keddi MCSE
előadássorozat keretében került sor Ponori Thewrewk Aurél „Dante csillagászata”
című kiváló előadására, ami a nemrégiben megjelent Divina Astronomia
című könyvének egyfajta bemutatója is volt.
Gondolom nincs olyan csillagászatot kedvelő ember szerte az országban,
aki legálabb Ponori nevét ne hallotta volna. A magyarországi amatőrmozgalom
— Bartha Lajos mellett — legnagyobb élő alakja, a neves csillagászattörténész-kronológus
81 évesen is fiatalokat megszégyenítő lendülettel, ugyanakkor a mai előadó-generációkra
egyáltalán nem jellemző klasszikus ízzel adta elő mondanivalóját. Persze
a háttér megvolt, hiszen Aurél bácsi már a 1945 előtt szerepet vállalt
az akkori Természettudományi Társulat Műkedvelő Csillagászati Alosztályában,
volt gyakornok a svábhegyi csillagvizsgálóban, 1946-tól pedig az MCSE
alelnökeként és szakcsoportvezetőjeként működött. Tanított csillagászattörténetet
az egyetemen, a hetvenes években volt az Uránia Csillagvizsgáló és a
budapesti Planetárium igazgatója, 1989-ről pedig az MCSE elnöke, jelenleg
pedig örökös tiszteletbeli elnöke.
A program Dante korának (13–14. század), a keresztény középkör csillagászati
világképnek ismertetésével indult. Szó volt a természetesen az európai
és arab előzményekről, valamint az akkoriban nézeteikért mártíromságot
vállalt gondolkodókról. Megismertük Dante életét is: a sokoldalú, nézeteiért
mindig kiálló — és emiatt sokszor konfliktusokba keveredő —, természettudományokkal
is megfertőzött olasz művészt. Ezután ízelítőt kaptunk a műből: mit írt
le Dante az Isteni színjátékban, hogyan magyarázták (félre) a nyilvánvaló
csillagászati vonatkozásokat az irodalomtörténészek (és például maga
Babits Mihály, a fordító) — és mi az igazság a csillagász szemével. Szó
esett arról, hogy milyen forrásokból meríthette Dante az akkori nézeteknél
korszerűbb, sokszor mai szemmel is vállalható gondolatmeneteket. És a
konklúzió: Dante, a gondolkodó ember és művész a sokszor egymástól homlokegyenest
eltérő egyházi és tudományos nézetek sodrásában képes volt egyfajta saját,
a mai természettudományos szemlélettel jobban egyező világképet kialakítani,
és műveibe beépíteni.
Jó volt látni az érdeklődő arcokat, és csak remélni tudom, hogy egyszer
a Kiskun Csoport vendégeként is üdvözölhetjük majd Ponori Thewrewk Aurélt,
az „isteni csillagászt”!

Betelgeuse, 2002. május–június